Azonosított anonim kettőscsillag észleléseim III.

A Wallenquist-párokon túl hét olyan, általam új komponensként megfigyelt eset maradt, amelyek az idők folyamás bekerültek a Washingtoni Double Star Catalog-ba. Ezeket hasonlóképpen szeretném ismertetni, mint a megelőzőeket. Ime az összegező táblázat:

Koordináta (2000.0)
Név
Komp.
PA
Szögtáv.
Észl. éve
Megj.
01245+3902STT 17Af 265130,01998WDS
14247+4750STF 1843Ac 60 70,01984WDS
15127+4834ESAc 65 80,01984WDS
18433+3533STF 2378Ad 15120,01994WDS
19078+3855STF 2469Ac 155 25,01991WDS
20041+1705BUPAd 53150,01986WDS
20093+3529STF 2639Ac 90 30,01983WDS

1983. szeptember 14. Az anonim észlelések I. részében a TOB 50 kapcsán már utaltam a 27 Cyg - NGC 6971 nyílthalmaz környékét ismertető cikkre: aki azon a tájon szeretne (kettőscsillagokat) észlelni, annak ajánlom áttanulmányozását a könnyebb tájékozódás érdekében, bár ma már sokkal hatékonyabb eszközök állnak az amatőrök rendelkezésére, mint nekem 22 évvel ezelőtt. Akkor ugyanis az első kísérletre a SHJ 314-et sikerült beállítanom a STF 2639 helyett. A helyzet tisztázása után másnap a következőket jegyeztem be az észlelőnaplómba: "Σ 2639 Cyg (részben a 28 (b2) Cyg-től bemérve), 90x: finom, standard pár 7,5/8 magnitúdóval, PA 300o-kal, 5"-6" körüli. Mellette csak EL-sal 30"-re PA 90-95o és PA 125o felé 10-10,5m fényes társak." A WDS bejegyzéseinek áttekintéséhez összegzés képpen azt mondhatjuk, hogy a rendszer egy standard, és tőle keletre egy széles párból áll - az előbbi a STF 2639, az utóbbi a SEI 923 névre hallgat -, de a távcsöves látványnak inkább megfelel, hogy egy 30"-45" oldalú háromszög, amelynek nyugati csúcsa standard kettős. A két pár már a WDS első, 1984-es kiadásában szerepelt, de a Scheiner-pár meglehetősen kalandos utat futott be a későbbi kiadásokban. A '96-osban SEI 924 AC, 2000-től SEI 923 AC, majd 2003-tól SEI 923 CD néven találhatjuk meg. A két pár összekötése 2003-tól jelent meg a katalógusban SEI 923 AC jelzéssel Berkó Ernő mérése nyomán, de 1896-ig visszamenőleg további öt mérése is előkerült. A rendszer D komponensével kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy a Tycho-program mérése szerint 760 mas/év sajátmozgása van (igaz, 140 mas/év hibával), ezt azonban a kettősmérések cáfolják; a Tycho-2 katalógusban - ezért vagy más okból - már nem is szerepel a GSC 2679 331 sz. csillag.

1984. július 7. "Σ 1843 Boo 45x: széles pár PA 185o-kal, 7,5m/8,5-9m fényességgel. Egy harmadik csillag PA 60 felé 60"-80"-re, szintén 8,5-9m lehet." A megfigyelés a Meteorban közlésre került Berente Béla és Papp Sándor azonos anonim leírásaival együtt. Az AC pár 2000-ben került bele a katalógusba 1902-es első méréssel, ami arra utal, hogy W. Struve nem tartotta mérésre érdemesnek.

1984. augusztus 20. "Es Boo (α= 15111 (1950.0)), 90x: A 7,5m-s főcsillag mellett stabilan EL-sal jön a 10m körüli társ szélesen, PA 310 (lehet, hogy több!) felé (80"-re PA 65 felé 8,5m-s csillag)." A főpár a későbbi beszámozásnál a 2648. sorszámot kapta. A harmadik tag először a POP 220 jelű párnak látszott, ami az 1996-os kiadásban került a WDS-be szögtávolság nélkül, 61 fokos pozíciószöggel (akkor még sorszám nélkül, később a 220., az újabb revíziónál az 1220. számot kapta)! 2001-ben derült fény arra, hogy Popović valójában a főcsillagnak egy nagyon szoros társát fedezte fel (0,7" és 310o). Szerencsére a francia Jean-Francois Courtot is vizsgálta a többszörös csillagot (házi készítésű 205 mm-es Newton távcsövet és RETEL mikrométert használva), így 2003-tól CTT 14 AD néven van katalogizálva az általam anonimként feljegyzett távoli kísérő. Erről a rendszerről egyébként már írtam az első cikksorozatom Espin kettőseiről szóló részében, amely a Meteorban jelent meg 1999-ben.

A 15 Sge szövevényes rendszeréről - valahol azt írtam, hogy ez már-már nyílthalmaz - egy önálló írást szándékozok megjelentetni, remélhetőleg rövidesen.

STF 2469 látómező vázlat 1991. augusztus 9. Ezen a 8-as nyugodtságú estén zömmel a Lant csillagképben észleltem négy és fél órán keresztül: a mennyiség helyett inkább a minőségre mentem. Több anonim rendszert kerestem fel, melyeknek katalógusadatait nem ismertem, és - Ladányi Tamás rovatvezető irányelveire is gondolva - néhány látómező vázlatot is készítettem. Egyikük a STF 2469, amelynek koordinátáit, szögtávolságát és fényességét tudtam a Mihajlov-féle kettőskatalógusból. "Σ 2469 Lyr, 220x: szépen bontott és jól észlelhető a nagyon szoros, egyenlőtlen kettős. A diffrakciós korongok átmérője jól érzékelhetően eltér, talán kétszeres arányú. A diffrakciós gyűrűk (legalábbis a főcsillagé) összekapcsolódnak, a korongok között rés talán egy-egy pillanatra van, de inkább érintkeznek. PA 125o, 8m/9m fényességek. (Sajnos elég régen láttam ilyen szép, szoros kettőst...) EL-sal PA 155-160 felé 20"-30"-re 11-12m közötti kísérő csillag." A Popović által leírt pár elnevezése az előbbihez hasonló utat járt be: 1996-ban sorszám nélkül, majd 226. ill 1226. sorszámmal lett ellátva.

1994. július 24. Nagyon nyugtalan légkörrel indult az este, és bár folyamatosan javult, 4" alatti kettőst nem észleltem. A Jupiterrel kezdtem, a Szaturnusszal fejeztem be, és közben kizárólag a Lant csillagkép kettősei közül válogattam. "Σ 2378 Lyr, 140x: az előzőnek (Σ 2367) szinte ikertestvére, csak halványabb a főpár: 9m/10m, PA 190. PA 15-20 irányban 2'-re kb. 11m-s, 1,8-2-szer akkora távolságban PA 240 felé 1-2 tized magnitúdóval fényesebb kísérők." A négy tagból álló rendszer abból a szempontból ritka, hogy nem a legtávolabbi társ a katalogizálatlan; igaz, ez a leghalványabb: SLE 688 néven került a WDS-be 2004-ben.

1998. október 16. Ezen a nevezetes napon a 3000. kettősészlelésem (Da 8) után közvetlenül, 20:10 UT-kor Otto Struve egy laza többszörös rendszere került 200/1120-as Newtonom látómezejébe: "OΣ  17 App. And, 66x: érdekes "merőkanál" alakzat "rövid nyéllel". A főcsillag 7,5m fényes, C=8,2m, B=9m, D=9m, E=10m. Pozíciószögek: AB= 95o - széles; AC= 335o - nyílt; CD= 280o - S= 2xAB; AE= 265o - S= 90% AC." A távcső mellett E-vel jelölt komponens jelét f-re kellett cserélni, mivel az E betű foglalt volt a 13,9m-s C melletti társ számára, amit halványsága miatt természetesen nem láttam. Ennek az anonim párnak a katalogizálása abból a szempontból különleges, hogy közvetve az én "megrendelésemre" történt: Berkó Ernő barátom mérte a rendszert, én pedig megkértem, hogy az általam észlelt komponensnek is határozza meg a paramétereit. Ez megtörtént, a DSSC 10. számában publikálásra került és a WDS-ben a BKO 10 AF jelzést kapta 2002-ben.

Vaskút, 2005.08.06.