Espin-kettősök nyomában

Thomas Henry Espinall Compton Espin (1858-1934) esetében a rendelkezésemre álló Webb-könyv leírása életének csak csillagászati vonatkozásairól tesz említést. Eszerint a csillagászat iránti érdeklődését Coggia üstökösének látványa keltette fel 1874-ben, majd ezt követően Oxfordban használhatta a 13 hüvelykes De la Rue távcsövet. Első munkája - 3800 vörös csillag észlelése és kata­logi­zálása 1885 és 1899 között - ismertté tette nevét. 1900-ban kezdte a kettős­csillagok észlelését a 17,5 hüvelykes Calver reflektorral. Herschel után ő volt az első, aki tükrös távcsövet használt kettős­csillagok megfi­gyelésére. Más észlelési területen figyelemre méltó a Nova Lacertae felfedezése 1910. dec. 30-án. Espin jó barátságban volt Webb-bel, és segített neki a korai Celestial Objects kiadásaiban is. Asszisztensével, W. Milburn-nel további 1051 kettőst fedezett fel a Calver reflektort használva.

Espin e század elején megkezdett kettősészlelései egy sajátos csoportját képezik ezen objek­tumoknak: zömmel széles és eltérő, a társak esetében minden­képpen halvány csillagokból állnak. A Worley-féle vizuális binary katalógusban egyetlen Espin-pár sem található. A rend­szerek számozása eredetileg 2575-ig, az utólagos beszámozással 2736-ig tart. Jómagam az évek során összesen 69 párt észleltem a bő háromezerből, és bár észleléseim közül 17 kérdéses, úgy vélem, hogy egy 20 centis távcsővel általában eredményesen lehet ezeket az objektumokat megfigyelni.

Aki kedveli a többszörös rendszereket, az a nyári időszakban kedvező helyzetben lévő Hattyú csillagképben kedvére válogathat közülük. Nem ennek indult a dolog, amikor Kocsis Anti felhívta a figyelmemet az U Cyg változóra, amely kettősként is katalogizált. Érdekesebb volt a tőle keletre található ES 29 jelű rendszer, melyet "anonimként" észleltem 1988.07.30-án, de a Sky katalógusban sem szerepel. 90-szeres nagyítás finoman bontotta az 5"-es, 8,5^m/9^m fényességű főpárt PA 155^o-kal, amely HJ 1510 néven jegyzett. Széles szög­távolságban látszott egy 10,5^m-s komponens PA 315 felé, valamint kétszer akkora távolságban egy kissé hal­ványabb csillag PA 115 felé - ez azonban kissé széles pár (HJ 1511)! A PA 240 irányban elhe­lyezkedő, kb. 12^m-s kísérő EL-sal nem volt túl nehéz a 16 napos Hold ellenére sem. Észleltem és meghatároztam a koordinátáit egy 27,6^s-mal keletre lévő 45"-es, PA 230^o, kissé egyen­lőtlen párnak, mely a WDS-nek csak a megjegyzésében kapott helyet, Opik feljegyzése nyomán. Szintén J. Herschel kettőssel társul az ES 36, ám ezesetben az utóbbi a szoro­sabb. A széles főpár könnyű 90-szeres nagyítással, PA 15. 220-szorossal észlelve "... a harmadik átenge­désre szinte hihetetlenül felragyog a 3. komponens, az ES 36 számon katalogizált B-C pár, természe­tesen EL-sal, azonban elég stabil, így fényességét 12^m körülire becsülöm. A szög­távolság az A-B-nek 1/3-a, 1/4-e, PA 130; nem könnyű trió!" Szintén a Cepheusban található az a négyes rendszer, melynek főpárja a szép kerek S 800 nevet viseli, és főcsillaga az EM jelű változó. Mivel az NGC 7160 sz. nyílthalmazban helyezkedik el, biztos azonosításához nem árt tudni, hogy a halmaz legfényesebb párja. 220-szoros nagyítást alkal­maztam az ES 144 jelű, igen halvány kompo­nensek észleléséhez, ahol az egyik társ PA 270 irányban, csak EL-sal volt látható 15"-20" távolságban. Határozottan könnyebb volt a B komponens melletti kísérő: 12^m körüli, PA 60, 20"-25" távolság. Ez az objektum is azt mutatja, hogy az észlelő a saját szemének higgyen, ne a papiroknak! Egyfelől a WDS újabb kiadása a negyedik komponens fényességét 13,7^m-ról 12,8^m-ra növeli, ugyanakkor elrontja a korábbi helyes BQ kompo­nensjelzést Ab-re, ami ilyenformán a Sky katalógussal is ellent­mondásba került.

A Hevelius által kialakított "Vulpecula cum ansere", utóbb (magyarul) Róka névre egysze­rűsített csillagkép egyik változócsillaga, a Z esetében csak az okozhat átmeneti azonosítási problémát, ha minimumban van, mert ekkor a tőle nyugatra elhe­lyezkedő, általam 7,5^m-sra becsült csillag magára vonja a figyelmet. Ez utóbbinál feljegyeztem egy 11^m-12^m fényes kísérőt PA 350-360 felé kb. 60"-re, de a GSC szerint több 14^m körüli csillag is van a környéken 1'-en belül. A változó kettősjelzése ES 483, és a társ észlelése 220-szorossal nem okozott nehézséget.

1983. szeptember elején észleltem pályafutásomnak a kata­lógus­adatok szerinti leghalványabb társát, mégpedig az ES 1685 kettősnél. Elég rejtélyes a dolog, mivel az STT 420 megfi­gyelése során csak úgy mellékesen jegyeztem fel, hogy 4'-re keletre van egy halvány, 25"-es pár (90x), ami a WDS segítségével nyert azonosítást 15 évvel később. Bár a társ maga nagyon szoros kettős, a 14,7^m-s társ-társ fénye nem sokat javíthat a láthatóságon; mindenesetre az újabb kiadásban is a korábbi fényes­ség­adat szerepel - talán változó?

A kettős­észlelő csillagászok felfedezéseinél nem ritka, hogy némely párokat nem számoznak be. Espin esetében is van ilyen bejegyzés mintegy 180, és gondolom senki nem sérelmezi, hogy ezeket a WDS második kiadásában sorszámmal látták el, folytatva az eredeti sorozatot. Így a Bootes egyik kettőse az ES 2648 jelölést kapta; a széles, egyen­lőtlen pár észlelése nem okozott gondot a kedvelt 90-szeres nagyítással, 1984 augusztusában. Feljegyeztem azonban egy távo­labbi, 8,5^m-s kísérőt is, és nem kis meglepetéssel láttam a fent említett katalógusban, hogy a belgrádi Obszervatórium egyik csillagásza, Popovics ugyanebben az évben katalogizálta. Sajnos sem a szög­távolság, sem a fényesség nincs megadva, így csupán a pozíci­ószög egyezésén alapul a feltételezésem, hogy azonos kísérőt láttunk.

Az elmúlt év tavaszán észleltem 66-szoros nagyítással a Szekeres csillagképben az ES 893 jelű, 4"-es finom párt, 210 fokos pozíci­ószöggel. A WDS lényegileg azonos koordinátákkal egy másik bejegyzést is tartalmaz, Smart névjelével. A 3 év eltéréssel mért pozíci­ószögek között 33^o különbség van, ugyanakkor a csillagok ismert saját­mozgása minimális. A két észlelés fényes­ség­adatai között is jelentős eltérés van; az én megfi­gyelésem Smartéhoz áll közelebb. A GSC alapján merem feltételezni, hogy azonos párról van szó.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.

1999.05.04. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1999/6