A történet 1983. szeptember 13-án kezdődött, egy jó nyugodtságú estén, amikor a Tau Ophiuchival kezdett kettősmegfigyeléseket a Serpens és a Scutum csillagképek után a Cygnusban fejeztem be, W. Struve 2639 számú kellemes párját tűzve ki célul. A felületes beállítást követően a Tejút csillag-sokadalmában egy ötös rendszert észleltem és írtam le. A programot másnap folytatva kiderült, hogy nem a kívánt pár került tükörvégre, de az észlelt főpár paraméterei megtévesz­tésig azonosak a Struve-adatokkal. Hogy ez utóbbinál nem volt tudomásom további kompo­nensekről, ez az akkori katalógus-ínséges időkben nem volt per­döntő. Abban az időben olyannyira híján voltam a forrásadatoknak, hogy az anonim kettősök pozícióját legtöbbször az ismert közeli kettős koordinátái segítségével határoztam meg. Mivel ilyen esetekben a hely­meghatározás pontossága nagyon fontos, az említett Struve pár BCH-beli kérdéses - és mint bebizo­nyosodott, 0,3 időperccel eltérő - rektasz­cenziójának tisz­tázása érdekében nem röstelltem Papp Sándor barátomon kívül Szentmártoni Bélát és a MTA Bajai Obszer­vatóriumát is megkér­dezni. Szükség volt a körültekintésre, mert a szóban forgó területen öt anonim párt illetve többes rendszert jegyeztem fel. 1986 nyarán ismét vissza­tér­tem ide, azonban lényegesebb a számítógépes kettős­nyilvántartás kapcsán 1991-ben az új rovat­vezetőtől, Ladányi Tamástól kért információ, amely ekkor az NGC 6871 kettőseinek ki­gyüj­tését, és Kocsis Antal részéről történő (részbeni) észlelésüket eredményezte.

A cikk megírásának közvetlen indítékát ismertetve, ejtsünk szót céljáról is! Tudo­másunk szerint gyakran előfordul, hogy egyes amatőrök a Meteor cikkeiben olvasottak alapján tervezik saját észlelési programjukat. A jelen írás ezért egyúttal mély-ég észlelési ajánlat, és megjelenése úgy van időzítve, hogy a címbeli terület a kézhezvétel időpontjában, május közepén, a csillagá­szati szürkület kezdetén az észak­keleti horizont fölött 10^o-kal helyezkedik el, azaz ekkor kezdődik az egész éjszakai észlelhetősége. Ez a lehetőség szep­tember 10-éig áll fenn, de a terület - +36^o-os deklinációja folytán - elvileg akár egész évben meg­fi­gyelhető. A láthatóság további részletei az ábráról leolvashatóak; a precízebbek részé­re megjegyezzük, hogy a grafikon 1998-ra és Vaskútra van számolva, de a célnak megfelelő pontossággal az egész ország területén használ­ható. Meg­em­lítendő továbbá, hogy a cikk Papp Sándor és Vaskúti György közös munkája, az utóbbi szer­kesz­tésében; ennek megfele­lően az egyes szám első személyben írt mondatok így értendők.

A Hattyú szóban forgó területe nagyjából harmadúton van az Éta és Gamma jelű csillagok között. A Tejútvidékre jellemzően zsúfolt, és bővelkedik kettős- illetve többes csilla­gokat rejtő nyílthal­mazokban; északra, kissé távolabb az NGC 6881 PL és néhány nehezen észlelhető DF köd is található. A 27 Cygni - amely Bayer után b¹ jelzéssel is azono­sított - nem amatőr szintű változócsillag (V2008), de Burnham és Opik három, 11,6^m-s és halványabb társat is mért mellette, lehet velük próbál­kozni. Címadó csillagunk közvetlenül az NGC 6871 NY északi pereme felett kis nagyítással együtt is észlelhető az 5,6^m fényes (tehát elvileg szabad­szemes, de a Tejútba olvadó) halmazzal, amely könnyen látható 5-8 cm-es távcsövekkel, sőt 10x50, esetleg ki­sebb binokulárral is, noha teljes bontás a halványabb- és kettős­csillagok miatt nagyobb mű­szert igényel! A cikkben érintett mély-ég objektumok közül csak ez a halmaz került közlésre rovatunkban, még 1986-ban, éppen a szerzők megfi­gyelése nyomán. Azóta persze többen is észlelték, pl. Simon Géza, Szabó Gyula, Kocsis Antal, végül az elmúlt évben Kernya J. Gábor. Örvendetes, hogy az Sh 314-et szinte mindenki kiszúrta, de például Kocsis Antal öt kettőst és a V453 változót észlelte illetve azonosította a halmaz területén. Szabó Gyula nagy feladatra vállalkozott, amikor 1996 nyarán, Cserke­szőlőn végzett észlelésekor az ÉNy-ra elhe­lyezkedő sötétköd komplexumot is megpróbálta ábrázolni (10,4 T, 26x, 2,8^o LM); sajnos a beküldött anyag feldol­gozása majdnem hogy lehetetlen, mivel a rajz sem tájolással, sem objektum jelöléssel nincs ellátva.

A bevezetőben említett ötös rendszert főpárjának jelzése után gyakran ß 440 néven említik; amatőr észlelhetősége - a 6,6"-re lévő, de csak 12^m-s társ miatt - kérdéses. A halmazt meghatározó két legfényesebb csillag (A-F) viszont nagyon könnyen észlel­hető, de a D komponens megfi­gyelése sem okozhat gondot a legkisebb távcsövek használói számára sem; J .South és J. Herschel közös kettős-jegyzékének 314 sz. objektuma, a tagok betűjelzése a WDS szerinti. Viszonylag könnyen észlelhető még a szintén Burnham által felfedezett C és E kompo­nens, de a további két rendszertag fényessége alig több 14^m-nál. A bő 1'-re délre található Sh 315 ismét nagyon könnyű; nem így a két közelebbi, halvány Espin-kompo­nensek!

Az NGC 6883 NY-ról, amely jóval kisebb és halványabb, csak a mély-ég rovat­vezető rendel­kezik egy régi, 1984. augusztus 15-i rajzos észleléssel, ahol egy azonosítatlan kettős is szerepel. Vaskúti még egy évvel korábban észlelte az Albireo égisze alatt, ahol technikai okokból a szöve­ges leírás volt általános. A mostani, kényelmesebb észlelők lelki­ismeretének megnyug­tatására közölnénk ez utóbbi leírás vezérmondatát, annak bizo­nyítására, hogy sze­ren­csés esetben erre is lehet támaszkodni: "2+4 csillagból álló "legyező", a "fogójánál" DNy-on egy 8/8,5^m-s, 25"-30"-es párral..." A fentiek alapján 15 év után a WDS kettős­kata­lógus segít­ségével kétséget kizáróan megállapítható, hogy mindkét észlelő a h 1489 jelű kettőst észlelte, ami ettől függetlenül nem szenzáció, tekintettel arra, hogy a pár a halmaz centru­mában, annak legfényesebb objektuma. A sasszemű Burnham két további komponensét fedezte fel, melyek a szög­távolság (1,1") illetve a fényesség (14,3^m) miatt mondhatni elérhe­tet­lenek az átlagos magyar amatőr számára.

A két halmaz között még két kisebb nyílthalmaz található: a Biurakan 1 közvetlenül a 6871 mellett 15'-20'-cel DK-re, és a Biurakan 2 ugyanebben az irányban további 20'-re. Ezekről Kernya Gábor küldött be az elmúlt év júliusában rajzot 10 cm-es tükrös távcsővel, 50-szeres nagyítással észlelve, így nem csoda, hogy az előbbi centru­mában elhe­lyezkedő 1"-es STT 398-at nem vette észre. A kettőst Vaskútinak többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült felbontani; a komoly kihívást kedvelőknek ajánlható, mivel a szoros pár tagjainak fényesség­kü­lönb­sége 2,5^m. A Bi1 15 csillaga között mindössze három fényesebb van, de a nagyon szoros Otto Struve páron kívül az Uranometria még egy kettőst jelez a halmaz déli pere­mére. Talán ezt is sikerül leészlelni az idei láthatóság során: a SEI 893 a h 1489-hez hason­lóan négyes rendszer, de ugyanúgy egy abszolút szoros és egy nagyon halvány komponense van az elérhetőn kívül.

A Biurakan 2 halmazban lévő STF 2639 finom, standard szög­távolságú pár. Mellette elfor­dított látással észlelhető 30"-re, PA 90 és PA 125 felé egy-egy 10^m-10,5^m-s társ, amelyek a későbbi azonosítás során a SEI 923 jelzésű kettősnek bizonyultak (Vaskúti, 1983). Mivel mély-ég észle­lőnk ezen halmaznak csak a létét jelezte az első rajzán, majd a Bi2-ről készült külön rajzon a halmazt a Ny-i LM peremre ábrázolta, érthető, hogy nem a kettősre koncent­rált, bár feltehetően felbontható lett volna 60-szoros nagyítással.

Mind a halmazokban, mind a közvetlen környéken számos halvány, standard kettős található. Legtöbbjüket J. Scheiner kata­logi­zálta, és a századforduló óta senki sem észlelte őket. Nem egynél jelentős pozíci­ószög változást mutatnak a legutóbbi égbolt­felvételek, ezért észlelésük érdekes és javasolt. Ha valaki komolyan érdeklődik utánuk, akkor Vaskúti Györgytől (esetleg a rovat­vezetőtől) megkaphatja a WDS szerinti teljes listát (4 oldal!), akár az észlelések megkez­dése előtt is, tekintettel arra, hogy a SEI párok azonosítása alkalmasint nehezebb, mint észle­lésük. Minden vállal­kozót nyomatékosan szeretnénk kérni a szokottnál is gondo­sabb munkára, hogy a megfigyelt csillag­párok a térképek és katalógusok alapján egyértel­műen azono­síthatóak legyenek (LM rajz valószínűleg nélkülöz­hetetlen). Az észleléseket a Meteor illetékes rovataihoz kell küldeni.

A közelmúltban személyes levelezés során Kocsis Antal megemlítette az Albireo egy nagyon régi programját: kettősök észlelését nyílthalmazokban. Ebben a programban a mély-ég rovat­vezető is részt vett, és úgy gondolja, hogy a halmaz­kettősök megfi­gyelése a jelen cikkel akár folytatható is lehetne, amennyiben erre többek részéről is van érdeklődés.

A biztonságos azonosításhoz remélhetőleg megfelelő lesz a mellékelt, Guide szoftverrel készült térképmásolat. A cikkben említett és észlelésre javasolt objektumok listája:

NGC 6871 NY   20059+3547 5,2m
Sh 314    AC     7m     11m    11,4"   28o    centrumban, legfényesebb
          AD            9,6    11,4   300
          AE           11,5    28     107
          AF            8      36      28
Sh 315    AD    8,4    10,2    20,5   236    Sh 314-től DDK 2'-re
Sh 316    AB    8,7     9,2    69,5   324    a halmaz DDNy-i peremén
Biurakan 1  NY  20075+3541
STT 398   AB    7,2     9,7    1,0     84    középtájon, legfényesebb
SEI 893         9,2    11,4    27,6   117    a halmaz déli peremén
Biurakan 2  NY  20092+3529 6,3m
STF 2639        7,2     8,6    5,7    302    centrumban, legfényesebb
SEI 923         9,7    10,1    27,9   208    STF 2639 "követő" párja
SEI 917         8,2    11,4    27,8   338    2. legfényesebb ÉNy-on
NGC 6883  NY  20113+3551
h 1489    AD   10,5    10,4    17,2    52    centrumban, fényes
h 1490         10,2    11,5    8,5    359    h 1489-től É 2,5'-re
SEI 969         9,1    10,8    8,7    356    h 1489-től ÉK 2'-re

A fentiekhez kívánunk sok kellemes, derült, kora nyári és későbbi éjszakát:

1998.04.12. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1998/5