BUP 82 - ENG 22

Az Auriga csillagképben, a 05413+5329 WDS azonosítójú helyen egy érdekes vizuális többszörös csillagot találunk a katalógusban, és természe­tesen az égbolton is. A fényes főcsillagnak egy eltérő fényességű társa van, és mindkettőjük mellett egy-egy igen halvány kísérő. Nézzük először az egyes csillagok jellemzőit a betűjelzések szerint, táblázatos formában.

A rendszer kettőscsillagkénti mérésére Burnham nagy saját­mozgású csillagokat vizsgáló projektje során is sor került, így eredeti névjele β pm, IDS kódja BUP. Korábban szám nélküli, később a 82. sorszámot kapta. A rendszert Engelmann német csillagász is mérte Burnham előtt, a XIX. szd. második felében. Megfigyeléseinek feldol­gozása után, az 1996-os kiadástól kezdve az AB és AD pár az ENG 22 nevet viseli.
Az AB főpár nyílt, szög­távolsága az 1891-es 97,9"-ről 2002-ig 98,8"-re nőtt, a 71 fokos pozíci­ószög 1 fokot csökkent; a távolság- és saját­mozgás adatokból látható, hogy közös saját­mozgású (cpm) pár. Viszonylag közeli csillagok, ezért (is) van jelentős saját­mozgásuk. Ezt a további három komponenshez viszo­nyított helyváltozással lehet érzékelni. Éppen ezért furcsa számomra, hogy ezeknek csak három ill. 2-2 mérését ismerjük, még a XX. század fordulójáról.

A rendszerre valójában az AD pár irányította rá a figyelmemet. A WDS első kiadásában a nagy, 686,4"-es szög­távolság csak a szöveges megjegyzés állományban kaphatott helyet (a katalógusban a százas helyiérték elhagyásával 86,4 szerepel), és ezen helyzet veszélyességét jól mutatja, hogy a tényleges szög­távolság katalógusbeli feltüntetése 2004-ig nem történt meg, annak ellenére, hogy 1996-tól lehetséges lett volna.

Az ábráról mérhető illetve becsülhető a főpár elmozdulása okozta helyzet változás, amelynek számszerű értékeit egy táblázatban közlöm. A két közelebbi, halvány kísérő saját­mozgása ismeretlen (feltehetően kicsi), de a D komponens 40 mas/év körüli saját­mozgása is figyelmen kívül hagyható a főcsillagtól való nagy szög­távolság miatt.

Amatőr észlelési szempontból az AB főpár (esetleg binokuláros) megfigyelése mellett az Aa és Bb párok detektálási nehézsége lehet inkább érdekes. Az óriási eltérésű, nyílt kettősök láthatósága kissé ellent­mondásos az amatőr publikációkban. Legismertebb képviselőjük a Vega 9,5 magnitúdó eltérésű társsal: ezt többen beküldték a Meteor kettős­rovatához az elmúlt években, és közlésre is került lapunk hasábjain. Jómagam a William Herschelről írt cikkemben tettem róla említést. A BUP 82 eltér a Vegától olyan értelemben, hogy a főcsillag sokkal halványabb és a komponensek fényesség­különbsége is kisebb, viszont a társak 12^m-nál halványabb volta nehezítheti meg az amatőrök dolgát - ezek a kísérők a GSC-ban sem szerepelnek. (Amennyiben a fenti párok megfi­gyelésre és beküldésre kerülnek, és tudomásomra is jutnak, akkor itt is említésre kerülhetnek.)

Vaskút, 2005. január. 11.