Az Auriga csillagképben, a 05413+5329 WDS azonosítójú helyen egy érdekes vizuális többszörös csillagot találunk a katalógusban, és természetesen az égbolton is. A fényes főcsillagnak egy eltérő fényességű társa van, és mindkettőjük mellett egy-egy igen halvány kísérő. Nézzük először az egyes csillagok jellemzőit a betűjelzések szerint, táblázatos formában.
Komponens | HIP | BD | Fényesség | Távolság | sm RA | sm D |
fényév | mas/év |
mas/év | ||||
A | 26779 | +53o934 | 6,21 | 40 | 3,5 | -523,6 |
B | 26801 | +53o935 | 9,78 | 40 | 3,16 | -517,26 |
D | - | +53o930 | 9,27 | 60 | 8 | -34,3 |
a | - | - | 12,4 | - | - | - |
b | - | - | 12,7 | - | - | - |
A rendszer kettőscsillagkénti mérésére Burnham nagy sajátmozgású
csillagokat vizsgáló projektje során is sor került, így eredeti névjele β
pm, IDS kódja BUP. Korábban szám nélküli, később a 82. sorszámot kapta. A
rendszert Engelmann német csillagász is mérte Burnham előtt, a XIX. szd.
második felében. Megfigyeléseinek feldolgozása után, az 1996-os kiadástól
kezdve az AB és AD pár az ENG 22 nevet viseli.
Az AB főpár nyílt, szögtávolsága az 1891-es 97,9"-ről 2002-ig 98,8"-re
nőtt, a 71 fokos pozíciószög 1 fokot csökkent; a távolság- és sajátmozgás
adatokból látható, hogy közös sajátmozgású (cpm) pár. Viszonylag közeli
csillagok, ezért (is) van jelentős sajátmozgásuk. Ezt a további három
komponenshez viszonyított helyváltozással lehet érzékelni. Éppen ezért
furcsa számomra, hogy ezeknek csak három ill. 2-2 mérését ismerjük, még a
XX. század fordulójáról.
A rendszerre valójában az AD pár irányította rá a figyelmemet. A WDS első kiadásában a nagy, 686,4"-es szögtávolság csak a szöveges megjegyzés állományban kaphatott helyet (a katalógusban a százas helyiérték elhagyásával 86,4 szerepel), és ezen helyzet veszélyességét jól mutatja, hogy a tényleges szögtávolság katalógusbeli feltüntetése 2004-ig nem történt meg, annak ellenére, hogy 1996-tól lehetséges lett volna.
Az ábráról mérhető illetve becsülhető a főpár elmozdulása okozta helyzet változás, amelynek számszerű értékeit egy táblázatban közlöm. A két közelebbi, halvány kísérő sajátmozgása ismeretlen (feltehetően kicsi), de a D komponens 40 mas/év körüli sajátmozgása is figyelmen kívül hagyható a főcsillagtól való nagy szögtávolság miatt.
Pár | PA1 | Szögtáv1 | Év1 | PA2 | Szögtáv2 | Év2 |
AD | 277 | 686,4 | 1874 | 282,8 | 698,5 | 2005 |
Aa | 302 | 82,3 | 1907 | 323,5 | 117,8 | 2005 |
Bb | 160 | 131,2 | 1907 | 148,5 | 85,2 | 2005 |
Amatőr észlelési szempontból az AB főpár (esetleg
binokuláros) megfigyelése mellett az Aa és Bb párok detektálási nehézsége
lehet inkább érdekes. Az óriási eltérésű, nyílt kettősök láthatósága kissé
ellentmondásos az amatőr publikációkban. Legismertebb képviselőjük a Vega
9,5 magnitúdó eltérésű társsal: ezt többen beküldték a Meteor kettősrovatához
az elmúlt években, és közlésre is került lapunk hasábjain. Jómagam a William Herschelről írt cikkemben
tettem róla említést. A BUP 82 eltér a Vegától olyan értelemben, hogy a főcsillag
sokkal halványabb és a komponensek fényességkülönbsége is kisebb, viszont
a társak 12m-nál halványabb volta nehezítheti meg az amatőrök
dolgát - ezek a kísérők a GSC-ban sem szerepelnek. (Amennyiben a fenti párok
megfigyelésre és beküldésre kerülnek, és tudomásomra is jutnak, akkor itt
is említésre kerülhetnek.)
Vaskút, 2005. január. 11.