Ritkán észlelt kettősök nyomában XI.

Berkó Ernő amatőr­társunk a kezdeti sikereken felbuzdulva növekvő intenzitással folytatta a kettős­csillagok CCD kamerás észlelését, amelyet január közepén kezdett el. Úgy ítélem meg, hogy ehhez minden­képpen igazodni kell nekem is, és azt hiszem, hogy aki részben vagy egészben a cikkeket olvasva állítja össze vizuális észlelési programját, annak az eltérő észlelési mód nem kizáró ok. Sőt, a még meleg adatok mellett az is előny a kisebb műszerrel rendel­kező amatőrök számára, hogy ezzel a technikával a nagyon szoros - 2" alatti - párok megfi­gyelése nem igazán lehetséges, így nem hiúsítja meg az utánészlelést.

A kettős­csillagok észlelése iránt régebb óta érdeklődő amatőr­társak olvas­hatták a Meteor 1997/10. számában megjelent cikkemet, amely lényegében egy fél fokos látóme­zőben található 6 Jonckheere-párról szól. Ezek érdekessége, hogy a vizuális megfi­gyelés a kata­lógusban megadott szög­távolságnál egyértel­műen nagyobbat mutatott. Ez már akkoriban felkeltette Berkó Ernő figyelmét olyannyira, hogy vizuális észlelést követően most CCD-vel is az első számú cél­területet jelentette számára. A február 9-11-i felvételek alapján bizonyossá vált, hogy a jelenlegi szög­távolság értékek az 1941-ben mérteknek átlagosan kétszeresei; teljesen valósze­rűt­len, hogy ezek a csillagok egyöntetűen ilyen saját­mozgást végez­zenek, inkább a 60 évvel ezelőtti megfi­gyelés valamilyen hibája állhat fenn, azonban ennek okát nem ismerem, talál­gatásra pedig nincs alapom. Sajnos az utóbbi időben többször emlegetett nizzai SIDONIe adatbázisban ezek a párok nem szere­pelnek; feltehető, hogy a felfedezés óta nem is észlelték őket a hivatásos csilla­gászok. Külön öröm számomra, hogy egyúttal az általam négy évvel ezelőtt feljegyzett távolabbi, katalo­gizálatlan kísérők para­méterei is ponto­sítást nyertek. A J 1959 jelű pár B komponense a GSC-ben non-star objektum, de a CCD képeken semmi feltűnő nem látszik. Mindenesetre a témát így amatőr részről lezár­hatónak tekintve megbo­csátható, hogy ezen rendszerek a Meteor hasábjain néhány éven belül háromszor is előfordultak.

A szép számú - és tegyük hozzá: hihetetlenül sok munkát igénylő! - CCD kamerával végzett kettős­megfigyelés teljes közzététe­lére sajnos lapunkban nincs lehetőség, ezt be kell látnom, sőt még a figyelemre méltó esetek közül is válogatni kell.

HO 232 (DSS kép, 8'x4')

Különösen megragadta a figyelmemet a HO 232 jelű pár, melyet utoljára a WDS és a SIDONIe szerint 1958-ban mértek, noha az 1890-es felfedezés óta tágul a pozíci­ószög növekedése mellett. Jelenleg már közepes távcsővel is sikerrel próbál­kozhatunk észlelésével (vizuálisan), bár a társ eléggé halvány. Kiváló látási viszonyok mellett esetleg egy még halványabb társat is megpil­lanthatunk nyugati irányban kb. 10" távolságban. Ha ezt a csilla­gocskát is mérték volna, akkor most tudnánk, hogy melyik komponens mozog, mivel a főcsillag is abba a fényesség­tarto­mányba esik, hogy az általános kata­lógusokban nem található, így saját­mozgása nem ismert (részemről). További érdekesség, hogy a DSS képen a WDS szerinti koordi­nátáknál (ezt a képen kereszt jelöli) egy sokkal halványabb csillagpár van, a Hough-kettős ettől bő 3'-cel nyugatabbra látható.

Habár mindig fellel­kesültem, ha egy-egy nagy saját­mozgású, ezért az utolsó mérés óta jelentősen elmozdult kettős vagy többes rendszerre akadtam, ezek sziszte­matikus keresésére és észlelésére részemről eddig nem került sor. Ha többes rendszer több tagjánál is fennáll ez az eset, akkor első ránézésre szinte hihetetlenek a 100-150 évet átfogó mérési adatok. Egy ilyen, kis távcsővel is könnyen észlelhető optikai többes­rendszer a S 503, amelynek időbeli változását a mellékelt ábrán követhetjük nyomon. A főcsillag mozgása a Hipparcos-mérések alapján van megraj­zolva, a többi komponens 200 év alatti pozíci­óválto­zása az ábra méret­skáláján nem jele­níthető meg. A Guide szoftvert használók figyelmét felhívom arra, hogy a területen jelzett - az ábrán természe­tesen nem szereplő - GSC 728 3139 sz. csillag nem létezik, illetve valamely létező csillag téves pozícióban történő ábrázolása!

Az előbbi két esetben februári, Orion-beli észlelésekről lévén szó, a cikk megjele­nésének időpont­jában helyzetük megfi­gyelésre nem ideális, de azért még felkeres­hetők az esti órákban nyugaton, 20 fokos magasságban. Ettől jobb helyzetben van a STF 1063 rej. a Kiskutya

STF 1063r (Berkó E. CCD felvétele 2,9'x2,4')

csillag­képben. A rejected jelzés magyarázza, hogy 1830-as felfedezése óta nem észlelték ezt a széles párt. A WDS szerinti saját­mozgás értékek alapján kb. 4"-cel távo­lodtak volna egymástól 170 év alatt, de Struve és Ernő szög­távolság mérése között 26" a különbség! A társ standard kettős, 1910-ben fedezte fel Baillaud, mért para­méterei azóta lénye­gileg változat­lanok. Sajnos a korábbitól jelen­tősen eltérő, de bizonytalan Tycho saját­mozgás adatok semmire nem adnak magya­rázatot. A főcsil­lagtól PA 140 irányban bő 2'-re talál­ható a GSC 172 1874 sz. non-star objektum, melynek CCD képekről történt kimérése a tavaly novemberi Meteorban megjelent cikkben bemutatott zöldpötty program tovább­fejlődésének első ered­ménye. A szoros pár 5 felvétel alapján meghatározott szög­távolsága 4,6", pozíci­ószöge 202^o (komponens­jelzése a táblázatban Z-P).

Végül még egy Struve-párra hívnám fel az észlelők figyelmét, a Monocerosban található STF 1043-ra. Erről két évvel ezelőtt a 35,5-ös tükrössel vizuálisan észlelve a következő feljegyzés készült: "210x: Szoros és egyenlő, kék-narancs kettős. PA 60/240. Korongnyi réssel bontva."

STF 1043 (Berkó E. CCD felvétele 1,6'x1,3')

A CCD-s kettős­észlelések közül eddig ez a legszorosabb pár, így érthető, hogy a felvéte­lekről megha­tározott S és PA értékek pontossága a többihez viszo­nyítva rosszabb, de még így is egy nagyság­renddel jobb, mint a vizuális becslés. Ezt a kettőst jómagam is észleltem 1989 tavaszán, közepes seeingnél. "90-szeres nagyítással a delta Mon-tól DK felé 16'-18' távol­ságban látható egy szép csillag­háromszög: PA 100 felé 20"-re és PA 120 felé kicsit távolabb 9,5^m-10^m fényes csillagok követik a főpárt." A közelebbi, a képen (c)-vel jelzett kísérő érde­kessége, hogy a GSC felvételek feldol­gozásakor nem valós (artifact) objek­tumnak minősült, de létezését igazolja és a becsült para­méte­reket pontosítja a CCD felvétel. Sajnos Struve kettősét 280-szorossal sem sikerült felbontanom (a seeinghez igazodva talán kisebb nagyítással többre mentem volna!?), ezért nem is küldtem be a kettős­rovathoz. Feltűnő és érdekes egyes csillagok fényes­ségének vizuális becsléssel, hagyo­mányos fotón (GSC) és CCD felvételen előálló korong­nagyságból adódó olykor óriási különbsége, amely az egyes érzékelők eltérő hullám­hosszérzékeny­ségének követ­kezménye.

Mindenkinek sok sikeres és szép kettős­csillag megfi­gyelést, kiváló seeinget kívánok!

2001.03.09. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/5