Egy este a 20 Geminorumtól délkeletre...

Április 3-án este úgy gondoltam, hogy ideje ismét körülnézni a kettős­csillagok háza­táján. Sok éve alkalmazott módszerem szerint most egy kisebb területen szándékoztam vizs­gálódni, és ehhez a WDS-ből írtam ki az adatokat. (Csillag­térképet soha nem használok a távcső mellett; mivel osztott körökkel dolgozom, koordinátákat tartalmazó listára van szük­ség). Az óvatosság soha nem árt, ezért általában valamilyen könnyű, fényes csillaggal kezdek a skálák, csillagidő ellenőrzése céljából, utána az "eltévedés" veszélye nem áll fenn.

Az Ikrek csillagkép lassan-lassan búcsúzó délnyugati részén található 20 Gem-et válasz­tottam kiindulásnak, mivel ezt a könnyű párt eddig még nem észleltem. Mivel nem szándékoztam sokáig fenn maradni, a listát mindössze egy Struve-, egy J. Herschel- és három Jonckheere-kettős alkotta. Ez utóbbi felfedezőnek további néhány, "keményebb diónak" tűnő párját - a 20 Gem 14^m-s C komponenséhez hasonlóan - nem jegyeztem elő, de a sors másképpen akarta...

A nappali Merkúr észleléshez használt kétszerező Barlow-lencsét és az utóbbi években meg­kedvelt 17 mm-es nagylátószögű MCSE-s okulárt - a későbbi párok és lustaság miatt - nem cseréltem, végig a 142-szeres nagyítással észleltem. A 20 Gem széles, fényes párosát "letudva" egy kis kitérőt tettem északra a h2320-hoz: a standard szög­távolságú, halvány és igen egyen­lőtlen kettős bontása természe­tesen nem okozott semmilyen problémát.

A Jonckheere által felfedezett kettős­csillagok nem kedveltek a magyar amatőrök körében viszonylagos halvány­ságuk miatt. Jelen írásommal szeretném bizonyítani, hogy olykor mégis érdemes felkeresni némelyiküket. Miután 20 centis Newtonomat a J1953 pozíci­ójára állítottam, igen érdekes kons­tellációt láthattam: az ÉNy-DK irányú, 5-6' hosszú, öttagú csillaglánc szinte tökéletes "kereszt­rejtvény-szimmetriát" muta­tott, ahol a szélső csillagok voltak a szoros-standard kettősök. Az ÉNy-i, J1953 jelű pár jól bontott, a kompo­nensek fényességét 9^m és 9,5^m-ra becsültem. A főpártól PA 115 felé, kb. 60"-re helyezkedik el a 10^m-s kísérő. A J1954 érez­hetően tágabbnak és néhány tized magni­túdóval fénye­sebbnek tűnt; kísérő csillaga PA 305 irányban, szintén 60"-re található. E két kísérő között félúton, az összekötő vonaltól kissé ÉK felé egy 11^m-s csillag pislog, de mintha kettő lenne?? Ez csak káprázat, haladjunk tovább!

A J1954-től DDK-re 10-11'-re hasonló pár; de fényesebb, egyen­lőtlenebb és tágabb. Ettől PA 110 felé 2'-re hasonló szög­távolságú, de nehezebb pár, mert a társ csak 11,5^m-12^m körüli, csak EL-sal biztos: ez lesz a J1958. A listából kifogytam, de nem a kettősökből: a 27'-es látóme­zőben újabb "testvér"-re bukkanok, 5-6' távolságban, ismét csak DK-i irányban az előző objektumtól. Hasonlóan nehéz, talán kicsit szoro­sabb, de főcsillaga halványabb. C kompo­nensként feljegyzem a PA 170 felé kb. 30"-re látszó 10,5^m-ra becsült csillagot is. Keletre 4-5' távol­ságra könnyebb pár következik: a 9^m-s csillag mellett 10,5^m-11^m fényes társ van 8-10"-re, PA 10 fokra.

1. ábra

Miután három "anonim" párt is észleltem, minden­képpen kellett LM rajzot is készíteni (1. ábra). A STF 932-t máskorra hagyva, kivettem a Barlow lencsét, és szokásomhoz híven a 66-szoros okulárral besza­bályoztam a kihuzatot. És lám, az este tartogatott még egy kellemes meglepetést: a LM egyik fényes, fehér csillaga az élesre­állítás folyamán finom, standard párrá változott! Az 1^h 41^min 50^s óraszög és -0^o30' deklináció értékeket 10^h 35^min30^scsillagidőkor leolvasva (és egy hevenyészett vázlatot is készítve!) a WDS segítségével később megálla­pítottam, hogy a Hydra csillagképben véletlenül észlelt kettős­csillag Wilhelm Struve 1292 katalógusszámú objektuma.

Ez a mozzanat azonban már az észlelést követő azonosító munka részét képezte, amely további jelentős - a távcső melletinél is több - időt, valamint a Washington Double Stars (WDS) és Guide Star Catalog (GSC) számítógépes adat­bázisokat igényelte. Itt kell megjegyeznem, hogy a jelen cikk megírására elsősorban nem maga a megfi­gyelés, hanem a továbbiak közzététele késztetett. Az adott körülmények szerinti saját észlelés, a kettős­csillagok megfi­gyelésével foglalkozó hivatásos csillagászok mérései és a Hubble űrteleszkóp céljára készített asztro- és fotometriai adatbázis - amely 14^m-16^m fényesség­határával minden amatőr igényt kielégít - információinak összevetésével olyan érdekes, izgalmas össze­függésekre deríthetünk fényt, amely rovat­vezetőnknek a Meteor márciusi számában megjelent "Kettős­csillag vadászat: Andromeda" c. cikkében is olvashatóan a kettős­észlelés egyfajta savát-borsát jelenti - az erre fogékony amatőrök számára. Ennek megfelelően a Jonckheere-kettősökre vonatkozóan az 1. táblázatban összefoglaltam a szög­távolság és pozíci­ószög adatokat. A fényes­ség­adatok összehasonlítását mellőztem, tekintettel arra, hogy a GSC eredeti égbolt-felvételei különböző szűrő- és emulzió-kombinációkkal készültek, és a vizuális fényesség­értékektől jelentősen eltérhetnek.

A táblázat mindegyik objektumáról 1 mérés történt 1941-ben. A WDS saját­mozgás adatot egyiknél sem ad meg; a felbont­hatóságot meghatározó fényesség és szög­távolság adatait nézve talán érthető tartózkodásom az 1956, 1959 és 1960 számú párokat illetően. De micsoda véletlen: az észlelhetőséget mindhárom esetben megmagya­rázzák illetve alátámasztják a GSC adatok - ezért érdemes optimistának lenni. (A két katalógus eltérésének okát természe­tesen nem is sejtem). A *-gal jelölt J1959 helyes koordinátája 06334+1659, a J1960-é 06337+1658, a GSC szerint. Noha az eltérések amatőr szemmel nézve nevetségesen kicsik, de a kerekítések kedvezőtlen összegződése folytán, halvány és szoros párok esetében, a Tejút csillag­gazdagságát is figyelembe véve bizonnyal kellemetlen perceket okozott volna a koordináta szerinti keresés, ugyanis az 1959/1960 rektasz­cenzió­különbsége az égbolton több mint kétszerese az 1959/1958-énak!

A GSC PA és S adatok a század másodperc (^s) ill. tized ívmásodperc (") nagyság­rendben adott koordinátákból számítottak (az abszolút pontosság természe­tesen ettől gyengébb). A ¤ jelzéssel kapcsolatban mindenek­előtt azt kell tudni, hogy a fotóleme­zek automa­tizált feldol­gozásánál megkülön­böztettek csillag és nem csillag, ún. non-star objek­tumokat. Ez utóbbiak lehettek galaxisok, kisbolygók stb., de amint a fenti és sok más eset bizonyítja, szoros kettős­csillagok is. Érdekes kérdés a táblázat utolsó három kettőse négy kompo­nensének "non-star" volta; mindazonáltal teljesen valószínűt­lennek gondolom azt, hogy "alattuk rejtőz­ködnének" a 4"-es párok. A GSC számok szeparáltság esetében főcsillag/társ értelműek. A teljes GSC azonosító zónaszáma minden csillag esetében 1333. Végezetül egy mondat erejéig térjünk vissza az 1953 és 1954 közti halvány csillag(ok)ra: ezek a 633 sz. 13,3^m és 1016 sz. 13,6^m fényes non-star(!) objektumok, 7,3"-re egymástól.

A történteket kozmetikázás nélkül leírva mondhatjuk, hogy még erre a kis területre is érdemes adandó alkalommal vissza­térni, amelyhez minden amatőr­társamnak sok derült és nyugodt eget kívánok!

1997.04.06. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1997/10