Ritkán észlelt kettősök nyomában VI.

A mostani írásomat a "tojásnál" kezdem: mit nevezünk vizuális kettős­csillagnak? A kérdésre nem könnyű a válasz! Bár a távcső feltalálása a csillagászat minden területén ugrás­szerű fejlődést hozott, a "szabad­szemmel egynek, távcsőben kettőnek vagy többnek látszó csillag" definíció nem tökéletesen fedi a valóságot. Az még kevésbé igaz, hogy a kompo­nensek a térben közel legyenek egymáshoz, tekintettel arra, hogy a kettősök mérésével foglalkozó szakcsillagászok klasszikus eszköze, a mikro­méter csak két koordináta megha­táro­zására alkalmas, a tőlünk való távolság megál­la­pítása már más szakterületre tartozik. A kata­lógu­sokban látható sokféle paraméter - szög­távolság 0,01 ívmásod­perctől több száz ívmásod­percig, fényességek 0m-tól 20m-ig - alapján személy szerint nekem az a meghatározás tetszik leginkább, hogy "kettős­csillag az az objektum, amely katal­ógusban szerepel mint ilyen".

Természetesen ezzel nem nagyon van kisegítve az a komolyabban észlelő amatőr, aki táv­csövében a katalo­gizált kettősök észlelésekor azok környezetében előbb-utóbb más hasonló párokra is felfigyel. Az első szempont persze az, hogy milyen katalógus áll rendel­kezésére, de még ha a legnagyobb is, ezek mindeddig folyama­tosan bővültek. Saját esetemben is előfordult nem egyszer, hogy az anonimként észlelt pár a későbbi kiadásban szerepelt, nem szólva a hőskorról, amikor igencsak szerény volt a katalógus ellátottság! Sajnos csalódást kell okoznom azoknak, akik most választ várnak tőlem a problémára; ezt minden amatőrnek saját belátása szerint kell megoldania.

Az eredeti kérdéshez vissza­térve adódna egy negyedik lehetőség is: nem kettős­csillag az, melynek komponensei általános csilla­gászati fotog­ráfián elkülönülnek egymástól (ami persze nem zárja ki a fizikai kapcso­latot)! Az utóbbi 50 évben a teljes égboltot több­szörösen lefény­képezték. Ezeknek a felvéte­leknek a felbontása ívmásod­perc nagyság­rendű, ami több körül­ménytől is függ. Erre a kérdéskörre is szánjunk egy-két mondatot! A Digitized Sky Survey (DSS) a nagy Schmidt távcsövekkel készült fotók digitális feldol­gozása, és a szigorúan szakmai igények mellett egyéb célokra is rendel­kezésre áll. (Van egy egysze­rűsített változata, amely Real-Sky néven ismert.) Másik professzi­onális forrás a USNO katalógusok (A, SA) különböző verziói. Az amatőrök számára leginkább hozzáfér­hető, emberi léptékű a Hubble Guide Star Catalog (GSC), amely a közkedvelt Guide, de több más szoftvernek is alapja. Ez a Hubble Űrtávcsőhöz készült, szintén fotólemezek felhasz­nálásával, és a pontos pozíciók, fényes­ség­adat mellett technikai adatokat tartalmaz, többek között az objektum fajtájáról is. A felvételek feldol­gozása során ugyanis előfordultak csillagként egyértelműen nem azono­sítható, ún. non-star objektumok (ezeket a Guide a csillagok fehér színével szemben zöld pöttyként ábrázolja), amelyek viszonylag kis kiter­jedésű galaxisok, elmozduló kisbolygók stb. lehetnek, de akár szoros kettős­csillagok is! Miután az elmúlt években előfordult egy-két ilyen eset, komolyan foglal­koztatott a gondolat, hogy érdemes lenne rendsze­resen észlelni ezeket az égitesteket. Sajnos ez különböző okok miatt részemről nem valósult meg, de vevő volt rá Berkó Ernő, miután néhány általa észlelt és feljegyzett csillagpár helyén a Guide zöld korongot mutatott. A döntés ez év májusának végén született meg, és bár azöldpöttynek nevezett program (ZP) pillanat­nyilag szünetel, ezidáig 96 rendszer észlelése történt meg, több mint fele pozitívan.

Most ismét tegyünk egy kis kitérőt, de veszélyesebb vizekre: lehet-e konkrét (tudományos) haszna az amatőr (felfedező-)kettős­csillag észleléseknek - becsült para­méte­rekkel? Sajnos a válasz, amely dr. Edgar Souliének, a Francia Kettős­csillag Észlelő Bizottság elnökének szájából hangzott el a szeptember 10-i balaton­fűzfői előadás alkalmával, nemleges! Ettől függetlenül határozott ígéretet kaptunk arra nézve, hogyha jelentős eltérés mutatkozik valamely rendszer esetében, akkor neki megküldve megnézik, hogy mit lehet tenni. Bár tudomásul kell venni, hogy a módszerek minden szakterületen változnak, mégis kicsit szomorúan hallottuk, hogy a hivatásos vizuális kettős­észlelés szerepe jelentősen csökken. Éppen ezért örömmel hozhatjuk nyilvános­ságra, hogy Ernő közel­múltban végrehajtott műszer­fejlesz­tése követ­kez­tében lehetővé vált részéről a CCD észlelések jelentős kibővítése, amelyben a tervek szerint a kettős­csillagok is helyet kapnak.

Az első "ZP" észlelés a COU 622 megfi­gyelését követően történt. A katalogizált pár fehér színű, eltérő és igen szoros, pozíci­ószöge 300o (210x); a rést igen nehéz volt meglátni. (Mivel a cikkben ez az egyedüli katalo­gizált kettős, ennek adatait rövidített formában itt adom meg a WDS2000 alapján: 16370+2904 COU 622; második mérés 1983-ban: PA=303o, S=1,0", fényességek 11,3m és 12,3m. Különösebb jelentősége nincs, de megemlítem, hogy a Tycho-2 katalógus szerint egyes csillag.)

GSC 2057 583 non-star (DSS 5'x5')
GSC 2057 583 non-star - ZP 1
(DSS kép, 5'x5')

Tőle kb. 1'-re ÉÉNy felé egy halvány, kissé eltérő, standard szög­távolságú, fehér-sárga színű csillagpár látszik PA 240-nel: ez a GSC 2057 583 számú non-star objektum 10,3m foto­grafikus fényes­séggel; a Bonni katalógusban is szerepel BD +29o2855s néven. A koor­dináták helyett célsze­rűbb­nek gondolom a GSC azonosító meg­adását; akit a téma érdekel, kell hogy rendel­kezzen a megfelelő forrás­anyagokkal is. Ernő az észlelés feljegy­zésével nem fejezte be a munkát, hanem a fentebb már említett DSS kép segít­ségével ellenőrízte a látottakat. A további­akban ezt külön táblázat helyett a következő módon adom meg: (DSS: PA 230o, 6,8", 11,5m/12m). Természe­tesen ezek az adatok csak közelítő pontos­ságúak, de remélhető, hogy a saját CCD felvételek alapján pontosabb értékeket lehet majd kapni, mint a DSS képek elemzésével.

Érdekes eset a GSC 3063 2175: az alig eltérő fényességű, fehér, igen szoros pár, pozíci­ószöge 0o. A DSS képen nem érzékel­hető kettősség!

GSC 3100 1621 non-star - ZP 61
 (DSS kép, 6'x6')

A GSC 3100 1621 "szoros, alig eltérő, PA 45,2" lehet, 11,5m-val. Kékes­fehérek. Távolabbi halvány csillag PA 120o felé, ez 13m körüli. A DSS képen semmi nyoma kettős­ségnek." Az utóbbi megjegyzés természe­tesen a főcsillagra vonatkozik; a C komponens 12,3m-s csillag, és a GSC-ben is szeparált. A GSC 3510 1335 263- és 420-szoros nagyítással "PA 45, alig eltérő, kék-fehér, 11,5m-s standard pár. Jól mutat. A főcsillag is kettős!!! Fele-harmada távra halvány, kb.12,5m-s szoros társ van, ez inkább a főcsillag megnyúlt­ságaként látszik. Szinte egy vonalban vannak, de ez utóbbi PA-ja pár fokkal kevesebb. Sárgás, nehéz tag, zavar a kétoldalt levő két fényesebb tag." (DSS: 2,2", PA 40, 11,5m/12m; 6,5", PA 45, 11,5m/12,5m.)

GSC 1531 25 non-star (Guide térkép)
GSC 1531 25 (DSS kép, 6'x4')

Egymáshoz közel található a GSC 1531 8 és a GSC 1531 25 jelzésű két non-star objektum. Az első 263-szorossal negatív, de a nyugatra levő csillag kettős: PA 230, laza. DM2, sárga főcsillag. Ez nem igazán non-star, mivel két felvétel közül az egyiken csillagként határozták meg. A társ viszont zöldpötty, fényessége a GSC szerint 14,6m, tehát nem amatőr objektum. Az észlelés érdekes­sége, hogy a GSC szerinti pozíci­ószög 253o az észlelt 230-cal szemben, továbbá a főcsillag Tycho programban meghatározott 65 fényéves távolsága rendkívül bizony­talan. A mellékelt DSS képetA kép a nyomtatott változatból szerkesztési okok miatt kimaradt! én töltöttem le, ezért adatok nincsenek kimérve róla. Érdekes a vörös színű kép és a GSC alapjául szolgáló fotó jelentős fényes­ség­eltérése az 1531 8 jelű égitest esetében.

Tekintettel a kissé hosszabbra nyúlt bevezetésre, a fenti néhány észlelést úgy válogattam össze, hogy különböző esetek kerüljenek bemutatásra. Remél­hetőleg a "zöldpötty program" a jövőben tovább­fejlődik attól függetlenül, hogy szakmai babérokra nem lehet pályázni vele. A témával kapcsolatos Internet címek a "Linkek" menüpont alatt találhatók.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!


2000.09.26.  Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/11