WDS azonosító módosítás a STF 2576 rendszernél

A kettős­csillag­katalógusok sorában új fejezetet nyitott az Index Catalogue of Visual Double Stars, ismertebb rövidítéssel az IDS. Ezt 1963-ban adta ki nyomtatásban a Lick Obszer­vatórium, és nem más, mint az ott rendelkezésre álló 64247 pár 178920 mérésének indexe: a csillagpár nevén, koordinátáján és egyéb adatain kívül a feldol­gozott mérések első és utolsó szög­távolság és pozíci­ószög adatát tartalmazza. A korabeli gépi adatfeldol­gozás szintje szerint a 80 karakteres rekordhossz behatárolta a lehetőségeket, és talán ennek tulajdonítható, hogy az objektumok azonosítására külön sorszám helyett az egyenlítői koordinátákat használták, a már bevált 10 karakteres (HHMMmeDDMM) formátumban. Mivel nagyjából a megelőző 150 év forrásanyagát kellett feldol­gozni, érthető, hogy az 1900-as epochát választották azonosítónak, de a rekord tartalmazta az 1900-2000 epocha különbségeit is.

A washingtoni U.S. Naval Observatory által kiadott és gondozott Washington Visual Double Star Catalog (WDS) az IDS tovább­fejlesztett változata. Első kiadása 1984-ben jelent meg, amelyet 1996-ban követett a második, a szerkezet jelentős módosításával. Ekkor az 1900-as koordinátát, mint azonosítót elhagyták, és áttértek a 2000-es epocha használatára. Az alkalmat felhasz­nálták arra is, hogy többszáz pontatlan helyre utaló azonosítót kijavítsanak. Mivel az objektumok egyértelmű pozício­nálására a tíz karakteres forma nem alkalmas, ezért nem sokkal később bővítették a bejegyzést az elvileg rektasz­cenzióban század idő- illetve deklinációban tized ívmásodperces pontosságú koordinátával. Ez napjainkra 98%-ban elkészült.

Fennmaradt azonban a nehezen megválaszolható kérdés: mi történjen azokban az esetekben, amikor a tényleges pozíció és a koordináta típusú WDS azonosító egy vagy több számjegyben eltér? Ezzel a problémával - Berkó Ernő barátommal együtt - már évek óta foglalkozunk a magunk módján, de igazából semmire sem jutottunk. Érthető, hogy az esetleg sok helyen előforduló azonosító megváltoztatása fölöttébb meggondolandó a USNO részéről is. 2008-ban mégis egy ilyenre került sor: a STF 2576 rendszer addig 19456+3337 azonosítóját 19464+3344-re változtatták, pedig az addigi nem is volt hibás! Ennek kapcsán szeretném bemutatni a környezetet, természe­tesen kettős szemszögből.

A Tejút csillagporos ösvényén járunk, a Hattyú konstelláció területén. Az amatőrök által jól ismert Albireo és a γ Cygni között félúton, a χ Cygnitől egy fokkal északnyugatra van egy csillag, amely Flamsteed listájában a 17. számot kapta. (A χ Cygnit jól ismerik a változósok, mivel maximumban szabadszemes mira: ez a magyarázata annak, hogy Bayer nomenklatúrájába bekerült.) A 17 Cyg - HIP 97295, BD +33^o 3587 - 68 fényév távolságban lévő, F5 színkép­típusú fősorozati csillag. Kis távolsága folytán jelentős a saját­mozgása: rektasz­cenzióban 23 mas/év, deklinációban -449 mas/év. Ennek követ­kez­tében Luyten nagy saját­mozgású csillagokat tartalmazó lajstromába is bekerült LDS 1028 számon. Kettősként először F.G.W. Struve mérte 1823-ban: a 26" távolságban lévő 8,5^m-s társsal alkotott, STF 2580 nevű széles pár az amatőrök kedvelt nyári objektuma. A Meteor kettős­rovatában 1988-ban került bemutatásra, de további kilenc publikálatlan megfi­gyelése lapul az archívumban. A B tag saját­mozgása nagyjából azonos a főcsillagéval, talán binary rendszer is, de pályaelemekről nincs tudomásom. A Struve nevével jelölt C, és a KPR 4 számú D és E kompo­nensek optikaiak, és segítségükkel nyomon követhető a főpár elmozdulása. Az AD párról szükséges megjegyezni, hogy első, 1960-as mérése ellent­mondásban van a későbbiekkel, márcsak azért is, mert ha a főcsillag délre mozog, akkor az idő múlásával az északkeletre lévő társ pozíci­ószöge csak csökkenhet. A Guide-ban a D komponens a GSC 2660 362 sz. csillaggal azonosítható, viszont az E komponens a GSC-ben nem szerepel.

A STF 2580 észlelésekor, nem túlzottan kicsi látómezőben a figyelmes szemlélőnek nem kerülheti el a figyelmét a NyDNy irányban 8'-re elhe­lyezkedő SMA 91 elnevezésű csillagpár, amely az összetevők egyenlő fényességével és 6"-es szög­távolságával kimondottan kellemes kistávcsöves látványnak ígérkezik. A jelen esetben azért is meg kell említenünk, mert a WDS szerint főcsillagának saját­mozgása 19 mas/év és -446 mas/év. A társra vonatkozóan ugyan hiányzik az adat, de ugyan­ennyinek kell lenni, mert az első és utolsó mérés - melyek között 94 év telt el - azonos paramétereket eredményezett. A SMA 91 a fenti ábrán nem szerepel: a két egymástól 13 ívpercre lévő Struve-rendszer rajza az összekötő vonal mentén egymás mellé van tolva. A zöld vonallal jelölt saját­mozgások - a Jelmagyarázat szövegétől eltérően! - 50 évre vonatkoznak.

A STF 2576 binary Soderhjelm 1999-es számítása szerint ``This research has made use of the Washington Double Star Catalog maintained at the U.S. Naval Observatory.''

Továbblépve délnyugat felé már ott is vagyunk az írás másik főszereplőjénél, a STF 2576 nevű rendszernél. Főcsillaga 7,7^m-s fényességénél fogva szintén tagja a Hipparcos katalógusnak 97222, és a Bonner Durchmusterungnak BD +33^o 3582 számon. A STF 2580 főcsillagánál hűvösebb, K3V típusú, de ami fontosabb: távolsága és saját­mozgása nagyjából azonos, ezért cpm csillagoknak nevezzük őket. A másik lényeges különbség, hogy a STF 2576 bizonyítottan binary rendszer 232 éves keringési idővel és 2,07"-es fél nagytengellyel. A pálya numerikus excent­ricitása 0,77, inklinációja 156^o, melynek eredményeképpen a látszó szög­távolság a tagok között 0,45 - 3,48 ívmásodpec között változik. Felbontása napjainkban senkinek nem jelenthet problémát, mivel a kísérő a látszó pálya legtávolabbi pontja felé közelít.
A STF 2576 mellett is mértek távolabbi kísérőket: Telnyuk-Adamcsuk 1966-ban publikálta egyetlen WDS-ben szereplő párját, amelynél a társ saját­mozgása hasonló, mint a főpáré; a további - eredetileg C és D jelű - kompo­nensek halványabbak. A TKA 1 FJ pár 2006-os mérése a nyolc évvel korábbitól 6" illetve 5"-cel eltérő pozícióra mutat, attól függően, hogy a J komponens fent említett saját­mozgását figyelembe vesszük vagy nem.

A STF 2580 és 2576 főcsillagainak saját kettősneve WNO 56; a WNO a Washington Naval Observatory névkódja. Az 1893-ból származó első, és a 105 évvel későbbi mérés gyakorlatilag azonos eredménnyel járt, megerősítve ezzel, hogy valóban közös saját­mozgású csillagokról van szó.

A STF 2576 öt csillagból álló rendszere azonosítójának fentebb említett megváltoz­tatása nyilvánvalóan azért történt, mert a fényes tagok közös saját­mozgásúak. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ilyen alapon a köztük elhe­lyezkedő Smart-pár azonosítóját is meg kellett volna változtatni...
Az ábrán természe­tesen a kompo­nensek új betűzése szerepel, de zárójelben a régit is feltüntettem.

1983. szeptember elején a Hattyú csillagképben is végeztem kettős­megfigyeléseket a fenti területen is, így ezek az ismert párok távcsővégre kerültek. Akkoriban a Bayer-Flamsteed nevű csillagoknál nem a kettősnevet használtuk, ezért ez olvasható az észlelőnaplómban:
"17 Cyg 45x - szép 25"-es, nagyon egyen­lőtlen pár PA 70^o-kal. A főcsillag világossárga, 5 mg fényes. PA 135 felé 90"-re kissé halványabb - 8,5 mg társ."
Egy héttel később került sor a STF 2576-ra, feltehetően azért, mert ezt már Couteau katalógusából vettem, míg az előző a könnyebb párokat tartalmazó "kis RDC"-ben szerepelt.
"Σ 2576 Cyg 140x - szoros 2-3" közötti egyenlő 7,5 mg-s pár, az erősödő szellő ellenére is elég jól észlelhetően. PA 170/350."
A fenti két leírás az Albireoban megjelent, amit ekkor már Szentmártoni Béla helyett Juhász Tibor szerkesztett.

Aki a fentieken felbuzdulva netán felkeresi ezt a területet, az ne hagyja ki a SMA 91-et se! Ennek külön oka a Smart-párok általános bizony­talanságán túl az, hogy a WDS különböző kiadásaiban változtak az adatok, köztük a fényesség is; legutóbbi kis írásomra utalva, saját szemünk legtöbbször biztosabb, mint a papir... Az észleléshez 10-es seeinget kívánok!

Vaskút, 2009. február. 5.