A BU 800 a Meteor Kettőscsillag Észlelő szakcsoportja tagjainak kedvelt kettőscsillaga,
aminek egyik oka, hogy standard szögtávolságával könnyen észlelhető többszörös
csillag - de a távoli kísérőkre a jelen írásban nem térek ki. A főpár azért
kerül a honlapom terítékére, mert 2005 tavaszán volt észlelésre ajánlva;
ennek kapcsán fény derült arra, hogy a Meteorban 1998-2000 folyamán megjelent,
saját megfigyeléseimből válogató
cikksorozatom első részében a BU 800-ról írt megállapításom tévedés volt.
Nézzük hát a magyarázatot! A napjainkban kényelmes csillagpár az 1881-es felfedezés idején
1,3" szögtávolságú volt, és a 9,5m-s társ PA 122 irányban helyezkedett el.
Ezekkel a paraméterekkel a Burnham-kettősök tipikus példánya volt annak idején.
A WDS 2005 júniusában összesen 193 mérést tartott nyilván a párról: az utolsó, 2004-es adat 7,5" és 107o.
A rendszer 36,5 fényéves távolsága következtében meglehetősen nagy sajátmozgással
rendelkezik: rektaszcenzióban 630 mas/év, deklinációban -260 mas/év,
melyből az eredő sebesség 680 mas/év. A jelentős sajátmozgás és szögtávolság változás sajnos gondolkodás
nélküli megállapításra csábított a kettő ok-okozati kapcsolatát illetően
:-((. Pedig a legkisebb odafigyelés is segített volna a hiba elkerülésében:
egyrészt száz év alatt a csillag elmozdulása majdnem 70"(!), másrészt a főcsillag
szinte pontosan a társ irányába halad, és így
a pozíciószögnek két év múltán az eredeti állapothoz képest 180 fokot kellett volna változni! (Mint amatőr nem tudom
mennyire lehetséges az, hogy közös keletkezésű csillagoknak a fenti helyzetváltozást
okozó kis sebesség eltérése legyen, de erre kár is szót vesztegetni.)
A kettőscsillagra először A. Hale számított pályát 1994-ben, de a WDS ezt csak 2001-től jelzi. A gyakorlottabb kettősészlelők tudják, hogy a fentihez hasonló nagyon elnyúlt látszólagos ellipszis nem mindig a nagy numerikus excentricitás, hanem a 90o-hoz közeli pályahajlás (inklináció) következménye is lehet; a jelen esetben is így van. A USNO CD-ről származó ábrán láthatjuk, hogy az eddigi mérések még a pálya negyed részét sem fedik le.
A számított periasztron 1875-ben volt, a keringési periódus 770 év. Az Orbit szoftverrel készült ábra azt mutatja, hogy 2050 körül kezd csökkenni a komponensek szögtávolsága.
Vaskút, 2005. szeptember 8.