A BU 800 AB binary rendszere

A BU 800 a Meteor Kettőscsillag Észlelő szakcsoportja tagjainak kedvelt kettős­csillaga, aminek egyik oka, hogy standard szög­távolságával könnyen észlelhető többszörös csillag - de a távoli kísérőkre a jelen írásban nem térek ki. A főpár azért kerül a honlapom terítékére, mert 2005 tavaszán volt észlelésre ajánlva; ennek kapcsán fény derült arra, hogy a Meteorban 1998-2000 folyamán megjelent, saját megfi­gyeléseimből válogató cikksorozatom első részében a BU 800-ról írt megál­la­pításom tévedés volt.

Nézzük hát a magyarázatot! A napjainkban kényelmes csillagpár az 1881-es felfedezés idején 1,3" szög­távolságú volt, és a 9,5m-s társ PA 122 irányban helyezkedett el. Ezekkel a paraméterekkel a Burnham-kettősök tipikus példánya volt annak idején. A WDS 2005 júniusában összesen 193 mérést tartott nyilván a párról: az utolsó, 2004-es adat 7,5" és 107o. A rendszer 36,5 fényéves távolsága követ­kez­tében meglehetősen nagy saját­mozgással rendelkezik: rektasz­cenzióban 630 mas/év, deklinációban -260 mas/év, melyből az eredő sebesség 680 mas/év. A jelentős saját­mozgás és szög­távolság változás sajnos gondolkodás nélküli megál­la­pításra csábított a kettő ok-okozati kapcsolatát illetően :-((. Pedig a legkisebb odafigyelés is segített volna a hiba elkerülésében: egyrészt száz év alatt a csillag elmozdulása majdnem 70"(!), másrészt a főcsillag szinte pontosan a társ irányába halad, és így a pozíci­ószögnek két év múltán az eredeti állapothoz képest 180 fokot kellett volna változni! (Mint amatőr nem tudom mennyire lehetséges az, hogy közös keletkezésű csillagoknak a fenti helyzetváltozást okozó kis sebesség eltérése legyen, de erre kár is szót vesztegetni.)

BU 800 AB pályarajza

A kettős­csillagra először A. Hale számított pályát 1994-ben, de a WDS ezt csak 2001-től jelzi. A gyakorlottabb kettős­észlelők tudják, hogy a fentihez hasonló nagyon elnyúlt látszólagos ellipszis nem mindig a nagy numerikus excent­ricitás, hanem a 90o-hoz közeli pályahajlás (inklináció) követ­kezménye is lehet; a jelen esetben is így van. A USNO CD-ről származó ábrán láthatjuk, hogy az eddigi mérések még a pálya negyed részét sem fedik le.

pályarajz (Orbit program)

A számított periasztron 1875-ben volt, a keringési periódus 770 év. Az Orbit szoftverrel készült ábra azt mutatja, hogy 2050 körül kezd csökkenni a kompo­nensek szög­távolsága.

Vaskút, 2005. szeptember 8.