A legutóbbi két részben némileg eltértünk az eredeti válogatási irányelvektől, de most vissza­térünk a régi kerék­vágásba, azon belül is a Lacerta csillagképben végzett észle­lésekre. Jó két éve annak - még irodalmár időszakom kezdetén -, hogy ugyanezen konstel­lációban végzett megfi­gyeléseimből válogattam egy cikk erejéig; érdekes, hogy Ernő észle­léseivel egyáltalán nincs átfedés, holott az égbolt eléggé kis területéről van szó. Még meglepőbb, hogy ebben a csillag­képben Espin nevéhez fűződik a legtöbb kettős­felfedezés, de rendszerei közül amatőr­társunk egyet sem vett fel programjába ezidáig. Persze aki figyelemmel kíséri ezt a sorozatot, az sejtheti a magya­rázatot: Ernő a műszeréhez jobban illő, nagyobb kihívást jelentő objek­tumokat kedveli.

A jelenlegi Meteor megjelenése, a december 10-e körüli időpont bizonyos szempontból a legked­vezőbb az amatőr­csillagászok számára: ekkor nyugszik legkorábban a Nap, tehát a munkába járók hétköznapi észlelési és pihenési lehetősége egyidejűleg adott. Igaz, a Gyík csillagkép a szürkület végén már túl van a felső delelésen, de magas égi szélessége folytán horizont feletti magassága így is 50 fok körüli. Most már csak a téleleji alacsonyabb hőmér­séklettel kell megbarát­koznunk illetve elviselnünk, és ha a gyakran kristály­tiszta légkör kellő nyugodt­sággal is párosul, akkor legalább 20 centi­méteres jó minőségű műszer birtokában a siker reményében kereshetjük meg az alábbiakban leírásra került kettős­csillagok többségét.

Nem bosszantásként, csak az idő szerinti sorrendet betartva - és az V. részben "megígért" extrém-szoros párokat folytatva - Aitken 1468-as számú objek­tumával kezdeném, amelynek észlelése 1999 szeptem­berében, az év első kilenc hónapja legjobb légkörű éjszakáján történt, 420-szoros nagyítással: "PA 80/260. Egyenlő fényes, sárgás­fehér csillagok. Nyolcas alakú kép, néha érintkező koron­gosnak látszik. Hasonló az előzőhöz (A 1470, 22,5 év peri­ódusú binary), bár valamivel lazább és fényesebb. Minden­esetre eléggé nehéz kettős, még így is." Ugyanekkor a BU 991 jelű nagyon szoros és "elég fényes" pár jókora réssel bontott, a kék és fehér színű kompo­nensek fényessége alig tér el egymástól. Sajnos a csodák nem tartanak sokáig: másnap este a kezdetben 8-as seeing fokozatosan romlott, de a 300x-os nagyítás használható volt. Az A 185-öt kissé eltérő sárgás­fehér csillagok alkotják, a kata­lógus­értéknél halványabbnak látszik. Nagyon szoros, de határozott, szép réssel bomlik, PA 320. A profi mérések azt mutatják, hogy a pár szög­távolsága lassan növekszik, de a fényes­ség­eltérést a Tycho mérések nem támasztják alá. Azokban a napokban fogal­mazódott meg egy fölöttébb érdekes kérdés, amire a válasz nem könnyű, ha egyáltalán van: Ernő az addig megfigyelt Aitken-párokat jellem­zően sárgának (sárgásnak), míg a Couteau-párokat fehér (fehéres) színűnek találta. Van-e ennek realitása ... ?

A SAN 3 nevű kettős a megfi­gyelés szerint néhány ívperccel nyugatra van a megadott pozíci­ótól, és halványabb is a jelzettnél; ettől eltekintve könnyűnek nevezhető. Eltérő, standard pár sárga és vörös tagokkal, PA 320. A fentiek alapján felmerül egy bonyolult, de esetenként talán megvála­szolható kérdés: mit tehet az amatőr­csillagász, ha az adott pozícióban lévő csillag nem, de egy közeli pár megfelel a katalógusban leírtaknak? Minden adatban (név, koordináta) nem kétel­kedhetünk, ezért a jelen esetben induljunk ki abból, hogy a BD +48^o3827 jelű csillag a legújabb mérések szerint is a megadott pozícióban található, valamint a kettősről három független mérés is történt. Ellent­mondás viszont, hogy itt a GSC szerint egy 1,4" szög­távolságú csillagpár van 300 fokos pozíci­ószöggel, melyet a GSC 3629 198 és GSC 3629 9990 (HIP 112316) számú csillagok alkotnak. Innen 5' távolságra nyugat felé van egy hasonló fényességű csillag (ez már nincs a képen), valamint közöttük két kicsit halványabb non-star objektum; Ernő ezek egyikét észlelte.

GSC 3629 1106 non-star objektum (DSS kép, 5'x2,5')

A mellékelt DSS kép mostani közös elemzésével arra jutottunk, hogy ha a BD +48^o3827 a SAN 3, akkor a korábbi mérésekkel ellent­mondásosan változott volna a szög­távolság, bár a főcsillag képének torzulása és a GSC össz­hangban van. Mivel az egyik tag Tycho saját­mozgás adata nagyon bizonytalan, a másik Hippar­cos-tagról viszont szokatlan módon nincs saját­mozgás adat, ezen az úton nem kapunk magyarázatot. Ennél, valamint az észlelt GSC 3629 1106-nál egyaránt látható harmadik igen halvány kísérő a 35-ös reflektor vizuális telje­sítményét meghaladja. Összegezve a fentieket, valamint hozzá véve azt, hogy a BD csillag a V363 Lac nevű változó, én arra szavazok, hogy inkább az Ernő által észlelt pár a SAN 3.

Más jellegű a COU 1984 esete. Ez az objektum egy négy csillagból álló, 3' hosszúságú ív második tagja keletről indulva. A WDS kere­kített koor­dinátája pontosan a két szélső csillag közé esik, így magától értetődik, hogy az észlelő a fényesebbre gondol. Itt íróasztal illetve számítógép előtt a kettős DM azonosítója segít: a szélső csillag a BD +43^o4199, míg a kettős­csillag a BD +43^o4198; sajnos a Guide az utóbbira vonatkozó adatot nem közöl a szöveges állományban. Mindez leegy­szerűsödik a távcső mellett: "300x: PA 100/280. Egyenlő fényességű, fehér csillagok. Nagyon szoros. A jelenlegi gyenge légkörnél halvány és nagyon nehéz. A térkép szerint egy kelet felé fényesedő csillagív legfényesebb tagjától eggyel visszább, Ny-ra levő csillag. Elkülönülnek a kompo­nensek, de nehezen." Ezt követően a COU 2239 került távcsővégre:"Kissé eltérő, az előzőnél is nehe­zebben bomló pár. Fehér és sárgás­fehér tagok. Nagyon szoros. A környezet is hasonlít az előző kettősére, de lazább ív azonos pozíciójánál helyezkedik el."

Az A 414 jelű trió egyértelműen könnyebb: Az AB-C pár 66-szoros nagyítással is laza, sárgás­fehér-narancs, PA 80. A fényes­ségkülönbség 1^m-1,5^m lehet, a C komponens 11^m körüli. A főpár megnyúltnak tűnik PA 30 irányban. 300-szoros nagyítás réssel bontja a kis eltérésű, talán egyenlő, sárgás­fehér színű csillagokból álló AB-t, a pozíci­ószög most 20^o-nak becsülhető. Egy másik hármas­csillag a HO 184: Houghra jellemzően nagyon eltérő, szoros pár, jól elkülönülő, sárgás­fehér-vörös tagok PA 290-nel, melyet PA 310 irányban egy katalo­gizált, kékes­fehér csillag kísér meglehe­tősen távol; fénye­sebbnek tűnik, mint a főpár! Az alkal­mazott nagyítás alapján könnyebbnek mondható 181-es sorszámú Hough-négyesről a következő leírás született: "66x: Az A-C-D-tagok jellegzetes, közel szabályos háromszöget alkotnak, amely nagyon feltűnő ezzel a nagyítással. A közel derékszögű csúcsnál helyez­kedik el a C. A sárga A, a kék D, és a vörös C, szép szinkont­raszttal csodás látványt nyujtanak. AC PA 300, AD PA 350-es. Az A a legfényesebb, utána a C, majd a D. Nem túl nagyok a fényes­ség­eltérések. Az A kettősségét ez a nagyítás csak nehezen mutatja, de némi szem­meresz­téssel a finom rés is észrevehető. A fényes­ségek eltérőek, a színek sárgák. PA 45."

A fenti észlelések 1999 szeptemberében történtek; befejezésül egy érdekes triót szeretnék bemutatni, amely már az idén januárban került távcsővégre. G. Herbignek öt rendszere található a WDS-ben 7 bejegyzéssel; közülük négy átlagos amatőr műsze­rekkel nem észlel­hető. A legújabb kata­lógusban 5-ös sorszámot kapott trió főcsillaga változó EV Lac néven, és 16 fényéves távolsága folytán évi saját­mozgása a 0,8"-et meghaladja. Így az A-BC szög­távolsága a felfede­zéskori 1"-ről 55 év alatt 21,7"-re nőtt, bár a pozíci­ószög ellent­mondásos (1972-ben 17^o-ot mértek). Ezt a párt a 66-szoros nagyítás is mutatta; 210-szeressel sárga-narancs színű, eltérő és laza páros PA 40-nel. A nagyon halvány társ igen szoros kettőssége a felhős, szeles, holdfényes égen nem látszik, de lehet, hogy még csúcs égnél is negatív lenne. A rendszer forrás­adatainak problémáit most nem részle­tezem, csupán a kezdő Guide-használók figyelmét hívom fel arra, hogy esetünkben a főcsillag duplán jelenik meg: egyszer a GSC szerint non-star objektumként állandó pozícióban, másodszor a Hipparcos adatok szerint a beállított időpontnak megfelelő saját­mozgással korrigált helyen.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.

2000.10.29. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/12