Távcsővégen: a Lacerta

Az idei év júniusáig általam észlelt 2409 párból mindössze 5 esett a Lacerta csillag­kép területére, aminek egyik oka az, hogy az északi 40 és 50 fok paralell körök által határolt területnek csak 15-20%-át tudom elérni állandó felállítású távcsövemmel. Ennek oka részben a horizontot ÉNy-tól ÉK-ig magasan takaró háztetőnk és a távcső oszlopába ütköző tubus, részben az észlelést számomra lehetetlenné tevő kedvezőtlen okulárhelyzet. A Balatonkenesei Művelődési Ház 1980-ban kiadott egy füzetet, amely a The Astronomer c. angol folyóiratban John Larard tollából megjelent cikksorozat egy részét tartalmazza, Szentmártoni Béla fordításában. Ennek első cikke Lacertában végzett kettős­észleléseket közöl. Az ott említett objektumokat most egy kivételével végigészleltem, sőt jónéhány olyannal megtoldottam, amelyek nem kedvenc célpontjai az amatőröknek. A néhány estére terjedő munkálkodás érdekesebbnek tartott eseményeit szeretném az érdeklődők elé tárni az alábbiakban.

A WDS katalógusnak mintegy 850 bejegyzése tartozik a Gyík csillagképhez, amely kis területű, fényes csillagokban szegény része az égboltnak, a Tejút határ­vidékén. 45 csillagász felfedezései találhatók itt. Köztük T.E.H. Espin vezet 189 párral, amelyek nagy része az amatőr tarto­mányba esik: bár csak 11 kísérő fényesebb 10^m-nál, de csak 13 pár szoro­sabb 2"-nél. Espin századunk első évtizedeiben végzett mérései után a 140-es darabszámmal második J. Steinnek a halványabb kettősök maradtak: kata­logi­zált objektumai közül mindössze ötnek főcsillaga fényesebb 10^m-nál és tizen­kettőnek fényesebb a kísérője 12^m-nál, így ezek egyike-másika is csak a legelszántabb amatőrök figyelmére számíthat.

Ezen kis statisztikai kitérő után térjünk a lényegre!

A csillagkép legismertebb, kistávcsöves rendszere a 8 Lac, melynek 5 komponense szerepel a katalógusban: közülük a leghal­ványabb is 10^m-s, és a szög­távolságok is nagyob­bak 20"-nél. Ez a körülmény alkalmas arra, hogy szálke­resztes okulár és stopper segítségével a szokásos becslésnél jobb eredményt érhessünk el. Én az A-E párra S=327", PA=28^o, az A-D párra S=78" értékeket mértem - az érték természe­tesen nem 1" pontosságú! Az A-E távolságnál közelebb további legalább három halvány csillag is látszik, azon­ban ezek para­métereit most nem határoztam meg.

Innen északabbra, a HJ 1786-nak két érdekessége van: a főcsillag P. Couteau által felfedezett kissé egyen­lőtlen, 1,1"-es kettős, és felbontása véleményem szerint a legnagyobb magyar amatőr műszereknek is becsületére válna. Másfelől a különben minden dícséretet megérdemlő Guide szoftver ez esetben nem jeles­kedik: csak a társ kettős voltát jelzi, adatok nélkül. A hiányosságot pótlandó, a 10-12'-re nyugatra lévő fényesebb csillagot kettősnek mondja, de ez a WDS újabb verziójában sem szerepel. A Herschel-kettőstől északra 2,5^o-3^o-kal három Espin-párt vettem szemügyre, az 1468-1469-1470 számúakat. Közülük a középső 11,9^m fényes társsal szerény­kedik - nem is sikerült megpillan­tanom. Helyette egy 10,5^m-s kísérőt jegyeztem fel 30" távol­sággal, PA 290 felé. A harmadik esetében a 140-szeres nagyítás alkalmazására azért is szükség volt, hogy az észlelés megkönnyítésére a délre és északra elhe­lyezkedő 1^m-2^m-val fényesebb csillagokat a látómezőn kívül rekesszem.

Egy következő alkalommal a STF 2890 számú triót céloztam meg, amely az NGC 7243 nyílt­halmaz centru­mában, annak legfényesebb objektuma, így azonosítása a 25-30 kicsit halványabb csillag között sem okozhat gondot. A 7"-es pár 90-szeres nagyítással kényelmesen észlelhető volt. Innen üzenem J. Larardnak, hogy a C komponens is megvan az adott helyen, sőt még 0,2^m-val fényesebbnek is becsültem, mint a B-t (ettől függetlenül lehet változó!). Egy további, 10,5^m-s kísérőt is felje­gyeztem PA 345 irányban 25"-re. Az igazat megvallva, az aznap esti penzum elején tartva sajnáltam az időt a halmaz rajzos észlelésére, de a magam számára azért felje­gyeztem néhány mondatot a mély-ég objektumról is. Nem kellett messzire menni egy kedves trófeáért: Hough 614. kettőse 90-szeres nagyítással tökéletesen észlelhető volt, bár természe­tesen nem könnyen, mivel a 4"-re becsült szögtávol­ság több, mint 2^m fényes­ség­különb­séggel párosul. Azoknak, akik az ettől jóval nehezebb A 184 párral akarnak próbál­kozni (280x-ossal nem bontott részemről) annyit tudok segíteni, hogy PA 10 és PA 150 felé 2,5' távolságban egy-egy 11^m-s azonosító csillaga van, bár meggyőződésem, hogy nem a megtalálás okozza a nagyobb gondot. Viszont dél 6'-re egy finom csillag­háromszög található, melynek déli csúcsa kata­logi­zálatlan, halvány pár, és nem annyira széles (15", PA=220^o), hogy feljegy­zésre illetve észlelésre ne érdeme­síthessük.

Az Es 534 érdekes négyes rendszer, ahol két standard pár van egymástól kb. 40"-re. A szoro­sabb, 5"-esre becsült C-D pár észlelése 90-szeres nagyítással semmi problémát nem jelentett, nem így a 8"-es A-B! A 9^m-s főcsillag mellett a 12^m-nál halványabb társ észle­lése 280-szoros nagyítással és természe­tesen EL-sal is nagyon nehéz volt, de a siker megítélésem szerint arány­ban állt a ráfordított jó félórával. Akit érdekel, és teheti, keressen egy leírást a szög­távolság és fényes­ség­különbség észlelhetőségre gyakorolt együttes hatásáról (talán az új kézikönyvben lesz ilyen?), és vesse össze a fenti rendszernél tapasz­taltakkal. Kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy a közeli Es 1114-re 280-szoros nagyítással állok át, de végül nem mertem felvállalni az eltévedés veszélyét. Szükség­telen is lett volna, mivel a 90-szeres nagyítás kapásból tökéletesen bontott, szép 5"-es kettőst mutatott a koordináta szerinti helyen. Ennek az estének befejezése is említésre méltó. A HJ 1753 észlelésének lejegyzése után az okulárba pillantva a LM északi harmadánál egy csodaszép 8"-es, határo­zott narancs-acélkék színkont­rasztot mutató pár volt látható! Ha ez nem W. Struve kettős, akkor én vagyok a római pápa - mondtam magamban, miközben meghatároztam a kettős koordi­nátáit, amely utólag valóban, a STF 2902-nek bizonyult. Azt viszont kicsit sajnáltam, hogy a véletlen szerencsén örvendezve nem néztem jobban körül, ugyanis a WDS egy 12^m-s C csillagot is említ (távolságadat nélkül!), amely ráadásul 5"-es pár. Az vigasztal, hogy valószínűleg úgysem sikerült volna meglátni a 12,9^m-ra jelzett kísérőt.

Azt gondolhatják sokan, hogy az osztott körök használata biztos eredményre vezet, de az Es 1587 esete nem ezt bizonyítja. A koordináták szerint beállított távcső látómezejében egy jellegzetes csillag­rombusztól KÉK-re kicsit halványabb kettősgyanús csillagot mutatott a 90-szeres nagyítás. Az adott pozícióhoz közelebb volt a rombusz két északi csúcsa, de ezeket megvizsgálva kettősség gyanúja nem merült fel. Viszont 140x-es és 220x-os nagyításnál az említett pár 3"-4"-es, 9^m és 9,5^m fényességű párként mutatkozott, a nem túl jó 6-os seeing ellenére. De miért 105^oa pozíci­ószög? Erre csak később, számítógépes búvár­kodás során derült fény. Amióta a WDS-en alapuló kettős­csillag adatbázist használom, mindig közvetlenül észlelés előtt állítok össze egy hosszabb-rövidebb listát. Most is ez történt: a listába az Es 1587 bekerült, de az 5-6'-cel keletebbre lévő Es 1588 nem, én pedig ez utóbbit észleltem. A rombusz ÉK-i csúcsát alkotó kettős megmarad egy másik alkalomra, esetleg másnak... Azon viszont külön el lehet gondolkodni, hogy a legfrissebb Tycho katalógus saját­mozgás adatai és a kettős mért pozíciói között miért van igen jelentős eltérés?

A július 26-i este ritkán tapasztalható 9-es seeinggel lepett meg. A régi tapasz­talattal egyezően a kiváló nyugodtság 3,5-es átlát­szósággal párosult, ami később javult. Ez is oka lehetett annak, hogy a tervezett programot teljes egészében végig­észleltem, ami szintén nem gyakori. Ugyan­ekkor kényelemből végig Barlow-kétszerezőt használtam, a legkisebb nagyítás 142x-es volt. Ez a felbontást és a halvány kompo­nensek megfi­gyelését is segítette, viszont nem alkalmas annak az amatőr­programnak vitelére, hogy egy adott jellemzőjű párt milyen legkisebb nagyítással lehet felbontani. Az első érdekesebb rendszer a HJ 1823 volt. Ez egy annyira nyílt háromszög, hogy esetleg binokulárral is elérhető. Ebben az esetben a 193x-os nagyítás viszonylag kis látómezejét a nagy szög­távolságok pontosabb becslésére lehetett kihasználni. De számomra a DK-i és ÉK-i csúcscsillagok voltak izgalmasak. Az előbbi igen halvány társa EL-sal stabilan látszott PA 245^o irányban kb. 25"-re. Tulajdon­képpen az Es 534 esetének fordítottja állt elő, mivel itt az északi fényesebb, szoro­sabb pár volt rendkívül nehéz: 290-szeres nagyítás és elfor­dított látás alkal­mazása mellett is csak kb. 2 perces figyelés után kezdett feltünni a társ PA 135^o-145^o irányában, mintegy 5" távolságra.

Az ALI 999 és 1000 jelzésű igen halvány kettősök észleléséhez a sötétre maximálisan alkal­mazkodott szem szükséges. (Határ­magni­túdó rekor­dereknek itt a lehetőség, hogy bebizo­nyítsák az ellenkezőjét!) Én most jó hasznát vettem annak, hogy a tavalyi mechanika karban­tartásnál a skála­világítást szabályoz­ható fényűre korsze­rűsítettem, de az észle­lésnél használt kétszínű zseblámpám zöld szűrőjét is bekapcsoltam a vörös fény tompítására. A Hold nem volt a horizont felett, és természe­tesen a közeli fénye­sebb csillagokat is igyekez­tem a látómezőn kívül tartani! Ezek után meglepően könnyen láttam a 193-szoros nagyítással szélesen bontott, 11^m-sra és 12^m-sra becsült ALI 999-t, PA 300^o fekvés­sel. Fölöslegesen féltem az ennél jelentősen egyen­lőtlenebb ALI 1000-től. A 10^m-s főcsillag mellett könnyen látszott a 12^m-s társ EL-KL határon, PA 240-235 irányban 15"-re.

Ezzel egyelőre be is fejeztem Lacerta-beli kirándulásomat, 61-re emelve a csil­lag­képben észlelt párok számát, és 68-ra az összesen észlelt Espin objek­tumokét. Akinek ÉNy felé jó horizontja van, akár jövő tavaszig is felke­resheti a cikkben szereplő kettős­csillagok bármelyikét, amihez a mellékelt térkép és táblázat feltehetőleg elegendő segítséget nyújt. A térkép csak keresésre használható, mert az ábrázo­landó terület nagysága nem teszi lehetővé a halvány kettősök szerinti fényesség­tartomány megjele­nítését. A táblázat a WDS adatait tartalmazza. A cikkben az észlelés során becsült értékek szere­pelnek, amelyek természe­tesen többé-kevésbé eltérnek a hivatalos adatoktól.

1998.08.05. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1998/9