Ritkán észlelt kettősök nyomában XXV.

A jelen részben Berkó Ernőnek az idei év június hónapja hét éjszakáján exponált és részéről felhasz­nálásra kiválasztott 1077 felvételének ismertetésére kerül sor.

Több olyan csillagpár van, amelynél egyik vagy mindkét komponens saját­mozgása követ­kez­tében a WDS-ben közzétett utolsó mérés adatainak megváltozása jól detektált, de a nagy szög­távolság miatt méretarányosan nem ábrázolható, illetve nem tanulmányozható. Ezek a következők: STT 292r Boo, HJ 2761 Boo, HJ 573 Boo, KZA 86 CrB, BEM 4 CVn, HJ 1231 CVn és KZA 67 CVn. Ez is jól mutatja, hogy a CCD kamerával végzett munka mennyire érdekes, sőt a tudományos haszno­sítás sem kizárt. A táblázatban BE ezen mérései vastagított betűvel kiemeltek.

Milyen érdekesebb esetek fordultak még elő a júniusi észlelések során?

A STF 2338 négyesnél adódott egy probléma; bár ez a többszörös rendsze­reknél gyakran előfordul, de a jelen esetben leginkább sajtóhibára gyana­kodhatunk. A CD pár egyetlen mérésének WDS-ben szereplő adatai ellent­mondásban vannak az AC és AD para­méte­rekkel is. Volna még egy lehetőség: a D komponens jelentős elmozdulása (kevesebb, mint 500 mas/év saját­mozgás), azonban 13m-s csillagról lévén szó nem áll rendel­kezésre róla ilyen adat, másrészt ekkor az AD pár 20 évvel ezelőtti mérési adataitól jelentősen eltérőt kellett volna Ernőnek észlelni. A három fényesebb komponens - melyek közül a C KP Lyr néven katalo­gizált változó - WDS-ben megadott 10-25 mas/év saját­mozgása csak a standard főpár esetében domináns, ám éppen itt ellent­mondásosak az adatok, ugyanis a fentiek szerint a szög­távol­ságnak növekedni kellene, a mérések szerint viszont csökken.

A HJ 2639 jelű trió főcsillaga egy 1600 fényév távol­ságban levő vörös óriás (M1 III), mely­nek kis ampli­túdójú fényvál­tozását a Hipparcos űrszonda fedezte fel. A távolság követ­kez­tében sincs jelentős saját­mozgása, de a két halvány kísérő ebből a szem­pontból érdekes: kb. azonos mértékű (40 mas/év), de ellentétes, nem pontosan egymás felé irányuló mozgásuk követ­kez­tében a BC komponensek szög­távolság változása kétszerese a főcsil­laghoz viszo­nyítotténak; erről ábrát is közlünk.

HJ 2639 sajátmozgásSTF 1594 sajátmozgás

A STF 1594 szintén hármas rendszer, de úgy látszik, hogy Ernő felsze­relésénél hatékonyabb volt Burnham szeme a 14,4m-s közeli társ felfedezésekor, így csak a távolabbi C komponens kerül­hetett mérésre. A mellékelt ábra abból a szempontból érdekes, hogy a társ minimális saját­mozgás-változása esetén egyez­hetnének a régebben mért és számított helyzetek. Ennél a csillag­párnál a Guide (7v.)-nál hiba is jelent­kezik, neve­zetesen, hogy mindkét tagra vonat­kozóan azonos Hipparcos adatok olvashatók.

A cikksorozat egyik korábbi részében a HJ 1963 társának saját­mozgását próbáltam megsac­colni a rendel­kezésemre álló adatokból; most ismét egy John Herschel-kettős csábított erre, mégpedig a 2767-es sorszámú.HJ 2767 sajátmozgások A főcsillag saját­mozgásadata is csak az idei évben került bele a WDS-be. A párról egy 1830-as mérés ismert; ebből és a társ GSC katalógusbeli 1982-es pozíciójából számított saját­mozgás rektasz­cenzióban -15 mas/év, deklinációban +6 mas/év. Az extrapolált 2002-es pozíció és Ernő mérése közti különbség 0,18". A KZA 79 esetében a 18 évvel ezelőtti méréshez viszo­nyítva a CCD-s mérés eltérése jelentősebb, de saját­mozgás kalku­lálásra nincs lehetőség, mert egyik kompo­nensnek sem ismert a saját­mozgása.

A vizuális megfi­gyelésekre térve elsőként említeném a STF 1603-at az UMa csillagképben. 1998 májusában az NGC 3972 galaxisban szuper­nóva robbant, de még a galaxist sem sikerült észlelnem az erős holdfény miatt 66-szoros nagyítással, 20 centis Newtonommal. Beállítása közben került távcsővégre a fenti könnyű, fényes kettős: 7,7m és 8,2m fényességű csillagok PA 80o fekvéssel, színük fehér.

Ernő is számos kettőst észlelt a táblázatban szereplők közül a korábbi években. "KZA 38 CVn, 210x: Standardnál nyíltabb, nagyon eltérő pár. Sárga és vörös csillagok, PA 300 felé." "STF 1600 UMa, 300x: Sárga-kék, kissé eltérő szép pár. Standard, könnyű. A pozíci­ószög picivel több mint 90 fok." További három kettős 1999. március 15-én került megfi­gyelésre. Egész nap borult, hideg idő volt, amit este átmeneti derültség váltott fel. "ES 725 UMa, 210x: Elég szoros kék-narancs, PA 60-as kettős, nem túl nehéz, bár elég halványak a csillagok." "HJ 2602 CVn, 210x: Laza, fehér-sárga, PA 220-as, kissé eltérő pár." "STF 1638 CVn, 210x: Fehér-sárga eltérő, PA 290-es szép pár. A tagok standard távolságra vannak."

Kellemes emlékeket ébreszt bennem a STF 1935! Bizony régen volt az az idő, amikor Szent­mártoni Bélától megkaptam az általa szerkesz­tett Kettős­csillag útmutató c. kis kiadványt, amely - egyebek között - külön fejezetben foglal­kozott a Corona Borealis kettőseivel. Akkor még képen is kevesen láthattuk az amerikai - ma már tudjuk: kommersz - távcsőcsodákat, ezért joggal írta Béla a fenti párról, hogy "...távolságuk alig 8,5" - probléma a kis táv­csöveket hasz­nálóknak." Nem ez volt a helyzet két és fél évvel ezelőtt, amikor Ernő a követ­kezőket jegyezte fel: "A fátyol egyre sűrűbb, a nyugodtság is pocsék. A lehangoló Hold-látvány után néhány eddig került, könnyű kettőst jegyeztem csak le. STF 1935 CrB, 20T, 47x: Fehér-sárga, PA 290. Standard-laza határon levő pár. Alig eltérő tagok. A múltkor úgy mentem el mellette a KZA 81-et (sikertelenül) keresve, hogy fel sem jegyeztem. Most ráfanyalodtam..." (A körül­mények miatti előbbi keserű szavak ellenére a kezdők nyugodtan keressék fel egy kellemes nyári éjszakán, a Korona éta csillagától 1o-ra, nem fognak csalódni!)

A jelenlegi résztől kezdve a szerkesz­tőséggel egyez­tetve a közlésre kerülő táblázat össze­állításánál elvi változ­tatásra kerül sor. Az eredeti elkép­zelésem az volt, hogy lapunk, a Meteor legyen Ernő immár nemzet­közileg elfogadott mérése­inek elsődleges és teljes publi­kációs fóruma. Be kell azonban látni, hogy a terje­delmes számhalmaz az olvasók nagyobbik része számára érdek­telen, ezért mostantól csak egy kivonatos táblázatot mellékelünk. A teljes észlelői munka ismer­tetése egy Inter­netes hozzáférésű honlapon lenne majd elérhető, reméljük a mihama­rabbi jövőben.Ezt olvassa most Ön! Tkp. ugyanerre az okra visszavezethetően a cikksorozatnak - ilyen formában - ez az utolsó Meteorban megjelent része.


2002.11.10. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2003/1