A jelen részben Berkó Ernőnek az idei év június hónapja hét éjszakáján exponált és részéről felhasználásra kiválasztott 1077 felvételének ismertetésére kerül sor.
Több olyan csillagpár van, amelynél egyik vagy mindkét komponens sajátmozgása
következtében a WDS-ben közzétett utolsó mérés adatainak megváltozása jól
detektált, de a nagy szögtávolság miatt méretarányosan nem ábrázolható, illetve
nem tanulmányozható. Ezek a következők: STT 292r Boo, HJ 2761 Boo, HJ 573 Boo, KZA 86 CrB, BEM 4 CVn, HJ 1231 CVn és KZA 67 CVn. Ez is jól mutatja, hogy a CCD
kamerával végzett munka mennyire érdekes, sőt a tudományos hasznosítás sem
kizárt. A táblázatban BE ezen mérései vastagított betűvel kiemeltek.
Milyen érdekesebb esetek fordultak még elő a júniusi észlelések során?
A STF 2338 négyesnél adódott egy probléma; bár ez a többszörös rendszereknél gyakran előfordul, de a jelen esetben leginkább sajtóhibára gyanakodhatunk. A CD pár egyetlen mérésének WDS-ben szereplő adatai ellentmondásban vannak az AC és AD paraméterekkel is. Volna még egy lehetőség: a D komponens jelentős elmozdulása (kevesebb, mint 500 mas/év sajátmozgás), azonban 13m-s csillagról lévén szó nem áll rendelkezésre róla ilyen adat, másrészt ekkor az AD pár 20 évvel ezelőtti mérési adataitól jelentősen eltérőt kellett volna Ernőnek észlelni. A három fényesebb komponens - melyek közül a C KP Lyr néven katalogizált változó - WDS-ben megadott 10-25 mas/év sajátmozgása csak a standard főpár esetében domináns, ám éppen itt ellentmondásosak az adatok, ugyanis a fentiek szerint a szögtávolságnak növekedni kellene, a mérések szerint viszont csökken.
A HJ 2639 jelű trió főcsillaga egy 1600 fényév távolságban levő vörös óriás (M1 III), melynek kis amplitúdójú fényváltozását a Hipparcos űrszonda fedezte fel. A távolság következtében sincs jelentős sajátmozgása, de a két halvány kísérő ebből a szempontból érdekes: kb. azonos mértékű (40 mas/év), de ellentétes, nem pontosan egymás felé irányuló mozgásuk következtében a BC komponensek szögtávolság változása kétszerese a főcsillaghoz viszonyítotténak; erről ábrát is közlünk.
A STF 1594 szintén hármas rendszer, de úgy látszik, hogy Ernő felszerelésénél hatékonyabb volt Burnham szeme a 14,4m-s közeli társ felfedezésekor, így csak a távolabbi C komponens kerülhetett mérésre. A mellékelt ábra abból a szempontból érdekes, hogy a társ minimális sajátmozgás-változása esetén egyezhetnének a régebben mért és számított helyzetek. Ennél a csillagpárnál a Guide (7v.)-nál hiba is jelentkezik, nevezetesen, hogy mindkét tagra vonatkozóan azonos Hipparcos adatok olvashatók.
A cikksorozat egyik korábbi részében a HJ 1963 társának sajátmozgását próbáltam
megsaccolni a rendelkezésemre álló adatokból; most ismét egy John Herschel-kettős
csábított erre, mégpedig a 2767-es
sorszámú.
A főcsillag sajátmozgásadata is csak az idei évben került
bele a WDS-be. A párról egy 1830-as mérés ismert; ebből és a társ GSC katalógusbeli
1982-es pozíciójából számított sajátmozgás rektaszcenzióban -15 mas/év, deklinációban
+6 mas/év. Az extrapolált 2002-es pozíció és Ernő mérése közti különbség
0,18". A KZA 79 esetében a 18 évvel
ezelőtti méréshez viszonyítva a CCD-s mérés eltérése jelentősebb, de sajátmozgás
kalkulálásra nincs lehetőség, mert egyik komponensnek sem ismert a sajátmozgása.
A vizuális megfigyelésekre térve elsőként említeném a STF 1603-at az UMa csillagképben. 1998 májusában az NGC 3972 galaxisban szupernóva robbant, de még a galaxist sem sikerült észlelnem az erős holdfény miatt 66-szoros nagyítással, 20 centis Newtonommal. Beállítása közben került távcsővégre a fenti könnyű, fényes kettős: 7,7m és 8,2m fényességű csillagok PA 80o fekvéssel, színük fehér.
Ernő is számos kettőst észlelt a táblázatban szereplők közül a korábbi években. "KZA 38 CVn, 210x: Standardnál nyíltabb, nagyon eltérő pár. Sárga és vörös csillagok, PA 300 felé." "STF 1600 UMa, 300x: Sárga-kék, kissé eltérő szép pár. Standard, könnyű. A pozíciószög picivel több mint 90 fok." További három kettős 1999. március 15-én került megfigyelésre. Egész nap borult, hideg idő volt, amit este átmeneti derültség váltott fel. "ES 725 UMa, 210x: Elég szoros kék-narancs, PA 60-as kettős, nem túl nehéz, bár elég halványak a csillagok." "HJ 2602 CVn, 210x: Laza, fehér-sárga, PA 220-as, kissé eltérő pár." "STF 1638 CVn, 210x: Fehér-sárga eltérő, PA 290-es szép pár. A tagok standard távolságra vannak."
Kellemes emlékeket ébreszt bennem a STF 1935! Bizony régen volt az az idő, amikor Szentmártoni Bélától megkaptam az általa szerkesztett Kettőscsillag útmutató c. kis kiadványt, amely - egyebek között - külön fejezetben foglalkozott a Corona Borealis kettőseivel. Akkor még képen is kevesen láthattuk az amerikai - ma már tudjuk: kommersz - távcsőcsodákat, ezért joggal írta Béla a fenti párról, hogy "...távolságuk alig 8,5" - probléma a kis távcsöveket használóknak." Nem ez volt a helyzet két és fél évvel ezelőtt, amikor Ernő a következőket jegyezte fel: "A fátyol egyre sűrűbb, a nyugodtság is pocsék. A lehangoló Hold-látvány után néhány eddig került, könnyű kettőst jegyeztem csak le. STF 1935 CrB, 20T, 47x: Fehér-sárga, PA 290. Standard-laza határon levő pár. Alig eltérő tagok. A múltkor úgy mentem el mellette a KZA 81-et (sikertelenül) keresve, hogy fel sem jegyeztem. Most ráfanyalodtam..." (A körülmények miatti előbbi keserű szavak ellenére a kezdők nyugodtan keressék fel egy kellemes nyári éjszakán, a Korona éta csillagától 1o-ra, nem fognak csalódni!)
A jelenlegi résztől kezdve a szerkesztőséggel egyeztetve a közlésre kerülő
táblázat összeállításánál elvi változtatásra kerül sor. Az eredeti elképzelésem
az volt, hogy lapunk, a Meteor legyen Ernő immár nemzetközileg elfogadott
méréseinek elsődleges és teljes publikációs fóruma. Be kell azonban látni,
hogy a terjedelmes számhalmaz az olvasók nagyobbik része számára érdektelen,
ezért mostantól csak egy kivonatos táblázatot mellékelünk. A teljes észlelői
munka ismertetése egy Internetes hozzáférésű
honlapon lenne majd elérhető, reméljük a mihamarabbi jövőben.
2002.11.10. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2003/1