Ritkán észlelt kettősök nyomában XV.

Egy viszonylag kis területet érintő kettős­csillag-válogatás szinte automatikusan együtt jár a csillagkép szerinti csopor­tosítással. Most - ahogy az égbolt elfordult - a Vízöntő, latinul Aquarius csillagkép került este a meridián tájékára, így feldol­gozásra is ezt választottam. A Delfinnél ötször nagyobb konstel­lációban kevesebbet, "csak" 33 párt észlelt Berkó Ernő amatőr­társunk; zömüket 1999. október 7-én este, derült, de csak közepesen nyugodt égnél, ezért a 300-szoros nagyítás nem volt használható. A célterület kiválasztása az akkor aktuális észlelési ajánlatra figyelemmel történt, emiatt a megfi­gyelések egy része közlésre is került a Meteor kettős­rovatában; a jelen ismertetés után felénél kevesebb marad az archívum rejtekében.

Sajnos ritkán van olyan szerencsében része a cikksorozat észle­lőjének és szerzőjének, hogy a publikált rendszerek utánészleléséről tudomást szerez. Éppen ezért nagy örömmel közöljük Berente Béla 210/2069-es Yolo távcsövével végzett sikeres megfi­gyeléseit, melyet a legutóbbi részben leírt két igen kemény Delfin-beli Burnham-pár inspirált:
"BU 63, 317x: A rezze­néstelen levegőben ott a társ! Nagyon szoros, nagy eltérésű kettős réssel bontva PA 5^o-ra.
BU 64, 317x: Érdekes tompaszögű csillag­háromszög alsó, É-i csillaga. Hajszál réssel bontott szoros kettős, sárga, egyenlő fényű csillagokkal, PA 180^o."

Kezdjük a beszámolót két szomszédos Howe-rendszerrel. Az 55-ös sorszámot egy trió főpárja viseli, amely 210-szeres nagyítással "sárga-narancs, PA 70-es, nagyon eltérő, de laza pár. A társ igen halvány." Az A-C pár BU 1496 számot kapott a WDS legutóbbi kiadásában; a C komponens meglehetősen problémás amatőr észlelésének illusztrálására idézem a beküldött leírást: "210x: PA 100 felé, B-nél csak picit távolabb, be-bevillan valami, de nem eléggé határozottan. PA 130 felé van egy B-nél halványabb csillag, de ez 3x-os A-B távolságra. Ennek van még halványabb társa, szintén laza, PA 110-re. Az AC pár ellen­őrzendő, a nem túl stabil látvány miatt." A fenti észlelés jó példa egy fényes csillag halvány társai észle­lésének nehéz­ségeire: sokszor jóval könnyebb észre­venni egy halványabb, de távolabbi kísérőt. A mellékelt ábrán - amely a GSC alapján készült - a B és C kompo­nensek nem szerepelnek, a fentebb leírt távoli tagokat "d" és "e" betűkkel jelöltem. Kis-közepes nagyításoknál egy látóme­zőben, 9'-cel ÉÉK-re található a Harvard Obszer­vatóriumban is katalo­gizált, végül HWE 101 azonosítót kapott trió. Az A-B 66-szorossal kényel­mesen észlelhető, kékes­fehér és narancs színű, alig eltérő, laza pár 135 fokos pozíci­ószöggel. Az "a" (korábban P) jelzésű, nagyon halvány és jóval közelebbi, de még így is távoli vörös tag PA 310-es! A felkiál­tójelet indokolja, hogy a mérések 100 évvel ezelőtt történtek, és ha csak a főcsillag köze­lítőleg keleti irányú, 32 mas/év mértékű saját­mozgását vesszük figyelembe, akkor az észlelt PA változás valós. A HWE 55 - HWE 101 vonalában, azonos távolságra egyenlő fényességű, É-D-i fekvésű, halvány, de érdekes katalo­gizálatlan pár vonja magára a figyelmet. Ezt a GSC 513 1566 és 907 sz. 12^m-s csillagok alkotják. E sorok írásakor napra pontosan 15 éve történt, hogy jómagam is észleltem a fenti kettősöket. 90-szeres nagyítással 6,5^m-7^m fényességű, sárga csillagtól PA 55 felé 15"-re 10^m-10,5^m-s társ, majd kizárólag EL-sal nyílt, 40" körüli távol­ságra PA 145 felé egy 11^m-11,5^m-s komponens látszott. Szál­keresz­tes okulárral ellenőrízve az utóbbi szög­távolság 90"-100"-nek mutat­kozott, amiből megálla­pítható, hogy az Ernő által is látott távoli, "d" jelű kísérőt észleltem. Bár akkor kata­lógus­adatom nem volt, mégis felje­gyeztem anonimként az északra elhe­lyezkedő HWE 101-et, mint 45" szög­távolságú, 8^m/8,5^m fényes­ségű kettőst PA 145 fokkal (70x).

Nyolc fokkal keletebbre és hat fokkal kisebb dekli­náción szintén talál­hatunk két szomszédos kettőst, melyek tipikus Burnham-pároknak mondhatók. Esetük szem­léletes példa arra, hogy a felbontást mennyire befolyásolja a kompo­nensek fényes­ségkülönb­sége. A beveze­tőben említett közepes seeing miatt 210-szeressel a BU 72-nél egybe­olvadnak a nyugtalan korongok, a nagyobb nagyítás teljesen elkeni a képet. Az igen eltérő, szoros pár PA 45-ös fekvésű, a főcsillag sárgás­fehér, a halvány társ narancs­sárga. 5'-cel délre egy csillag­rombusz látható, amelynek legfényesebb tagja a BU 684 jelű, az előbbinél jóval szoro­sabb kettős. Mégis, ugyan­azon nagyítással a kékesfehér csillagok vékony réssel válnak ketté! A fényességek picit eltérnek, PA 135. Egy másik halvány csillag­rombusz vezető tagja a BAL 1579. Fehér-fehér színű, halvány, alig eltérő kettős, becsült pozíci­ószöge 250^o. A rombusz déli tagja halványabb, szoros, szép pár alig eltérő fehér csilla­gokkal, PA 280. Ez a GSC-ben non-star objektum, így a fenti észlelés a ZP programnak egy korai produktuma. Maga a BAL kettős szintén a GSC-fotók automatizált feldol­gozásának különleges (blended) objektuma; valamilyen ok miatt nem csillagnak minősült, bár mindkét tag vizu­álisan egyér­telműen észlelhető volt.

A Baillaud kettőshöz hasonlóan egy hivatásos mérése ismert a CHE 308-nak is. 210-szeres nagyítással alig eltérő, standard, nagyon halvány pár, a tagok színei fehérnek tűnnek, PA 180. Egy másik elhanyagolt kettőst a Torinói Obszer­vatóriumban fedeztek fel, jele AOT 106. Bár a társ a WDS szerint 1^m-val halványabb, mint a CHE 308, 66-szoros nagyítás is mutatta; fehér-narancs színű, PA 80-as, standardnál nyíltabb, halvány pár (210x). Felfede­zőjéhez, Rossiterhez méltóan igazi kihívás a RST 5474. "210x: PA 240. Igen eltérő, nagyon szoros, éppen réssel bomló pár. Kékesfehér főcsillag, a nagyon halvány társ narancs­sárga. Előtte szép csillag­környezet halad."

Befejezésül egy többszörös rendszert ismertetnék, melynek három legfényesebb csillaga akár binoku­lárral rendel­kezőknek is ajánlható célpont lehet. Az eddigi­ektől eltérően egy hónappal korábban került távcsővégre Ágasváron, kedvező körülmények között, 300-szoros nagyítást alkalmazva. A BU 764 főpárja fehér-fehér, közel egyenlő, PA 350-es és nagyon szoros, de réssel bomlik. A C komponens sárga, alig eltérő fényességű, 110^o irányban helyez­kedik el eléggé távol. A D tag fehér színű, szintén hasonló fényességű és laza, PA 20^o felé. A csillagok alkotta háromszög belsejében, a főpártól kb. 40"-re egy halvány, vörös csillag van (P). A Boothroyd nevét viselő két pár egyike a D tag és a mellette, PA 200 felé lazán elhe­lyezkedő nagyon halvány csillag F betűjellel (BOO 1). A társat csak úgy sikerült meglátni, hogy a fényes A és C tagok a látómezőn kívül voltak.

Sikeres kettős­csillag-megfi­gyelést kívánok minden amatőr­társamnak, és hozzá 10-es seeinget!

2001.09.04. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/10