Az elmúlt évben a Meteor hasábjain megjelent cikksorozatommal kapcso­latban többen elisme­résüket fejezték ki, de akadt egy különös javaslat is: még tavaly nyár táján, egy telefon­beszél­getés alkalmával Berkó Ernő feltette a kérdést, hogy nem folytatnám-e a sorozatot az ő észle­léseinek felhasz­nálásával, tekintettel arra, hogy a magyar amatőrök által - magamat is beleértve - kevéssé ismert kettős­csillag felfe­dezők objek­tumairól végzett tekin­télyes számú megfi­gyelést. Ez a gondolat ilyen formában - részben személyes okból - nem valósul­hatott meg, de jómagam nem is tartanám célszerűnek. Hosszas tépelődés után ugyanis arra a döntésre jutottam, hogy a korábbi irány­vonaltól eltérően az írások egy, a megjelenés idősza­kában kedvező megfi­gyelési helyzetben lévő kisebb terület kettőseit ismer­tessék. Ennek oka, hogy most jórészt halvány és szoros párokról lesz szó, melyek megkeresése, azonosítása önmagában is egyfajta kihívás. A nehezebb témát ellen­súlyozza a rovat­vezetőnk által készített párhuzamosan futó új sorozat, A hónap kettős­csillaga címmel.

A jelen cikksorozat tehát Berkó Ernő megfi­gyelésein alapul, amelyeket esetleg saját észle­léseimmel tudok kiegészíteni. A kettős­téma iránt érdek­lődők számára amatőr­társunk neve nem ismeretlen, sőt aki az elmúlt év decem­berében megjelent Binaryt olvasta, körül­ményeiről, észlelési módszeréről is képet kaphatott. Ettől függetlenül ehelyütt is szükséges megemlíteni, hogy Ernő elsősorban a legnagyobb műszerével észlel kettősöket, amely egy 35,5 cm átmérőjű gyári tükörrel rendelkező Dobson távcső. Jó légköri nyugodtság esetén 200-300-szoros nagyítást alkalmazva az 1"-es, 10 magnitúdó fényes­ségű kettős­csillagok a könnyű kategóriát jelentik számára, de 14^m-ig és 0,5" szög­távolságig gyűjtögeti szorgalmasan a trófeákat. Itt a szorgalomnak, helyesebben szólva a gyakor­latnak rendkívüli fontossága van, ezt a komolyabb észlelők nagyon jól tudják. Ehhez társul egyrészt a sötétséghez maximálisan alkal­mazkodott szem, másrészt az élesség­állítás (fóku­szírozás) leggon­dosabb végre­hajtása. Ezen személyi feltételek mellett természe­tesen szükség van technikai támogatásra is, ami lényegében a köz­ismert Guide számítógépes csilla­gászati szoftver használatát jelenti, amely magában foglalja a WDS kettős­kata­lógust is.

A tervezett nehézségi szint iránti igény megál­la­pításához átnéztem az elmúlt év kettős­rovatait, és megnyugodva tapasztaltam, hogy 10 évvel korábbi rovat­vezetőségem óta a használt táv­csövek átmérője egyér­telműen nőtt, és a leginkább sikerrel biztató 24-25 cm-es és nagyobb műszerek elég szép számmal találhatók az észle­lőlis­tákban. Természe­tesen a közlésre kerülő párok nem kis része kiemelkedő körül­mények között 20 cm-es, esetenként még kisebb reflek­torokkal, valamint kiváló minőségű refrak­torokkal is a siker reményében kereshető fel. De amint köztudott, a puding próbája az evés; én abban is bízom, hogy a minket követő amatőrök - a használt műszerek telje­sítményének további növekedése mellett - szíve­sebben próbál­koznak majd az ismertetésre kerülő kettősökkel, és a cikkekben hasznos infor­mációkat, segítséget is találnak. Terveim szerint egy-egy rész terjedelme a két oldalt nem haladja meg.

Az első írás objektumait a tavalyi év június 29-én végzett megfi­gyelésekből válogattam, amely estén a légköri nyugodtság 7-8, az átlát­szóság 3 volt; minden észlelés 300-szoros nagyítással történt, a fentebb említett (egyszeri) precíz fóku­szírozás érdekében, a Nagymedve csillag­képben. A WDS adatait szokásosan, táblázatban közöljük. Kezdjük a sort a legkönnyebb párral, amit természe­tesen W.Struve fedezett fel, és a kerek 1600-as sorszámot viseli: "Sárga-kék, kissé eltérő szép pár. Standard, könnyű. A pozíci­ószög picivel több mint 90 fok." A másik Struve-kettőst (STF 1579) fényes­sége folytán Flamsteed is beszámozta (65 UMa). Ennek főcsillaga a WDS szerint binary; pálya­elemei Worley&Heintz 1984-es kata­lógu­sában nem szere­pelnek, de a legutolsó mérés (1990) szerint a szög­távolság csak 0,1"! A Struve-kompo­nensekről az alábbi feljegyzés készült: "PA 50-es, eltérő fényességű és jól bomló pár, nem túl szorosan. Fehér és kék színűek. (AD) PA 120-as távoli társ. A keresőben is kettős. Alig halványabb az A tagnál, színe kék." Bár többen is beküldték a Meteor kettős­rovatához, ott még nem kapott helyet. (Egyébként Berkó Ernőn kívül mások csak ezt az egy kettőst észlelték az itt felso­roltak közül korábbi rovat­vezetőségem ideje alatt.)

Az ES 2639 jelű kettős eredeti leírásához nincs mit hozzátenni: "PA 60-as, nagyon eltérő sárga és fehér csillagok. Standard, vagy kissé nyiltabb. Szép, de nem túl nagy kihívás, csak a társ halvány­sága nehezíti az észlelését." Az ES 724 viszont már biztos próbára teszi a kisebb-közepes műszereket: "PA 240-es, elég nehéz a halvány társ miatt. Szoros, a főcsillag fehér." Paul Couteau és Hussey ekkor észlelt 5 objektuma között ki-ki állítsa fel a nehézségi sorrendet; én az abc-t választom. "COU 1575: Halvány, igen szoros, egyenlő fehér csillagok, PA 90/270. Réssel bomlik. COU 1907: Szoros, de könnyen bontott alig eltérő, sárga-fehér kettős. PA 360." Amint látható, Ernő nem ijed meg a jobbára 76 cm-es refrak­torral felfe­dezett rendsze­rektől sem, eddig közel százat azono­sított sikeresen. (P. Cou­teau-val interjút készített Ladányi Tamás rovat­vezetőnk, ami az utolsó Binaryban olvasható.)

A HU 733 párt így látta Ernő barátunk: "Fehér és narancs tagok. Nagyon szoros, de jól különváló szép pár. PA 160.", a HU 729-ről pedig a követ­kezőket jegyezte fel: "Nagyon eltérő, igen szoros kettős, kék és sárga tagok. Nehéz a társ a jóval fényesebb főcsillag mellett. PA 340." Az 1"-nél szoro­sabb, HU 731 jelű binary a pálya­számítás nehéz­ségeire is felhívja figyel­münket. Paul Baize, számos fizikai kettős pálya­elemeinek megha­tározója 1970-ben történt számításának ellent­mondanak a megfi­gyelések, ezért a pályarajz közlését nem is tartom ésszerűnek. A 107 év periódusúnak ismert binary éppen az elmúlt évben lett volna peri­asztronban, ami bőven 0,1" alatti szög­távolságot ered­ményezne; igaz, a pálya csak köze­pesen ismert (3-as fokozat az 5-ös skálán), de véleményem szerint a 38 alkalommal észlelt rendszert már jobban is ismerhetnénk. Hiába, esetünkben nyilván sok a fóka, és kevés az eszkimó. Az utolsó profi méréssel szink­ronban a ludány­halászi megfi­gyelés a következő: "Sárga-kék, nagyon szoros, PA 310-es pár. Szépen, jó réssel válnak el az alig eltérő tagok. Szép a szín­kontraszt." Végül zárjuk a cikket Aitken 1594. kettősével, amely elsősorban a társ halvány­ságával okoz gondot: "A legkeményebb pár eddig ma este. Fehér főcsillag mellett nagyon eltérő és jó szoros, halvány társ. PA 140. Nagyon zavaró a közeli fényes csillag ÉNy-on." (Ez utóbbi a SAO 28238 9^m-s csillag 2,7' távolságban.)

Bízunk abban, hogy az új cikk­soro­zattal sikerül kedvet ébreszteni a szokásosnál nehezebb kettős­csillagok megfi­gyeléséhez. Véle­ményeket, javas­latokat az észlelő és a szerző egyaránt köszönettel fogad. A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.

2000.03.27.    Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/5