Az elmúlt évben a Meteor hasábjain megjelent cikksorozatommal kapcsolatban többen elismerésüket fejezték ki, de akadt egy különös javaslat is: még tavaly nyár táján, egy telefonbeszélgetés alkalmával Berkó Ernő feltette a kérdést, hogy nem folytatnám-e a sorozatot az ő észleléseinek felhasználásával, tekintettel arra, hogy a magyar amatőrök által - magamat is beleértve - kevéssé ismert kettőscsillag felfedezők objektumairól végzett tekintélyes számú megfigyelést. Ez a gondolat ilyen formában - részben személyes okból - nem valósulhatott meg, de jómagam nem is tartanám célszerűnek. Hosszas tépelődés után ugyanis arra a döntésre jutottam, hogy a korábbi irányvonaltól eltérően az írások egy, a megjelenés időszakában kedvező megfigyelési helyzetben lévő kisebb terület kettőseit ismertessék. Ennek oka, hogy most jórészt halvány és szoros párokról lesz szó, melyek megkeresése, azonosítása önmagában is egyfajta kihívás. A nehezebb témát ellensúlyozza a rovatvezetőnk által készített párhuzamosan futó új sorozat, A hónap kettőscsillaga címmel.
A jelen cikksorozat tehát Berkó Ernő megfigyelésein alapul, amelyeket esetleg saját észleléseimmel tudok kiegészíteni. A kettőstéma iránt érdeklődők számára amatőrtársunk neve nem ismeretlen, sőt aki az elmúlt év decemberében megjelent Binaryt olvasta, körülményeiről, észlelési módszeréről is képet kaphatott. Ettől függetlenül ehelyütt is szükséges megemlíteni, hogy Ernő elsősorban a legnagyobb műszerével észlel kettősöket, amely egy 35,5 cm átmérőjű gyári tükörrel rendelkező Dobson távcső. Jó légköri nyugodtság esetén 200-300-szoros nagyítást alkalmazva az 1"-es, 10 magnitúdó fényességű kettőscsillagok a könnyű kategóriát jelentik számára, de 14m-ig és 0,5" szögtávolságig gyűjtögeti szorgalmasan a trófeákat. Itt a szorgalomnak, helyesebben szólva a gyakorlatnak rendkívüli fontossága van, ezt a komolyabb észlelők nagyon jól tudják. Ehhez társul egyrészt a sötétséghez maximálisan alkalmazkodott szem, másrészt az élességállítás (fókuszírozás) leggondosabb végrehajtása. Ezen személyi feltételek mellett természetesen szükség van technikai támogatásra is, ami lényegében a közismert Guide számítógépes csillagászati szoftver használatát jelenti, amely magában foglalja a WDS kettőskatalógust is.
A tervezett nehézségi szint iránti igény megállapításához átnéztem az elmúlt év kettősrovatait, és megnyugodva tapasztaltam, hogy 10 évvel korábbi rovatvezetőségem óta a használt távcsövek átmérője egyértelműen nőtt, és a leginkább sikerrel biztató 24-25 cm-es és nagyobb műszerek elég szép számmal találhatók az észlelőlistákban. Természetesen a közlésre kerülő párok nem kis része kiemelkedő körülmények között 20 cm-es, esetenként még kisebb reflektorokkal, valamint kiváló minőségű refraktorokkal is a siker reményében kereshető fel. De amint köztudott, a puding próbája az evés; én abban is bízom, hogy a minket követő amatőrök - a használt műszerek teljesítményének további növekedése mellett - szívesebben próbálkoznak majd az ismertetésre kerülő kettősökkel, és a cikkekben hasznos információkat, segítséget is találnak. Terveim szerint egy-egy rész terjedelme a két oldalt nem haladja meg.
Az első írás objektumait a tavalyi év június 29-én végzett megfigyelésekből válogattam, amely estén a légköri nyugodtság 7-8, az átlátszóság 3 volt; minden észlelés 300-szoros nagyítással történt, a fentebb említett (egyszeri) precíz fókuszírozás érdekében, a Nagymedve csillagképben. A WDS adatait szokásosan, táblázatban közöljük. Kezdjük a sort a legkönnyebb párral, amit természetesen W.Struve fedezett fel, és a kerek 1600-as sorszámot viseli: "Sárga-kék, kissé eltérő szép pár. Standard, könnyű. A pozíciószög picivel több mint 90 fok." A másik Struve-kettőst (STF 1579) fényessége folytán Flamsteed is beszámozta (65 UMa). Ennek főcsillaga a WDS szerint binary; pályaelemei Worley&Heintz 1984-es katalógusában nem szerepelnek, de a legutolsó mérés (1990) szerint a szögtávolság csak 0,1"! A Struve-komponensekről az alábbi feljegyzés készült: "PA 50-es, eltérő fényességű és jól bomló pár, nem túl szorosan. Fehér és kék színűek. (AD) PA 120-as távoli társ. A keresőben is kettős. Alig halványabb az A tagnál, színe kék." Bár többen is beküldték a Meteor kettősrovatához, ott még nem kapott helyet. (Egyébként Berkó Ernőn kívül mások csak ezt az egy kettőst észlelték az itt felsoroltak közül korábbi rovatvezetőségem ideje alatt.)
Az ES 2639 jelű kettős eredeti leírásához nincs mit hozzátenni: "PA 60-as, nagyon eltérő sárga és fehér csillagok. Standard, vagy kissé nyiltabb. Szép, de nem túl nagy kihívás, csak a társ halványsága nehezíti az észlelését." Az ES 724 viszont már biztos próbára teszi a kisebb-közepes műszereket: "PA 240-es, elég nehéz a halvány társ miatt. Szoros, a főcsillag fehér." Paul Couteau és Hussey ekkor észlelt 5 objektuma között ki-ki állítsa fel a nehézségi sorrendet; én az abc-t választom. "COU 1575: Halvány, igen szoros, egyenlő fehér csillagok, PA 90/270. Réssel bomlik. COU 1907: Szoros, de könnyen bontott alig eltérő, sárga-fehér kettős. PA 360." Amint látható, Ernő nem ijed meg a jobbára 76 cm-es refraktorral felfedezett rendszerektől sem, eddig közel százat azonosított sikeresen. (P. Couteau-val interjút készített Ladányi Tamás rovatvezetőnk, ami az utolsó Binaryban olvasható.)
A HU 733 párt így látta Ernő barátunk: "Fehér és narancs tagok. Nagyon szoros, de jól különváló szép pár. PA 160.", a HU 729-ről pedig a következőket jegyezte fel: "Nagyon eltérő, igen szoros kettős, kék és sárga tagok. Nehéz a társ a jóval fényesebb főcsillag mellett. PA 340." Az 1"-nél szorosabb, HU 731 jelű binary a pályaszámítás nehézségeire is felhívja figyelmünket. Paul Baize, számos fizikai kettős pályaelemeinek meghatározója 1970-ben történt számításának ellentmondanak a megfigyelések, ezért a pályarajz közlését nem is tartom ésszerűnek. A 107 év periódusúnak ismert binary éppen az elmúlt évben lett volna periasztronban, ami bőven 0,1" alatti szögtávolságot eredményezne; igaz, a pálya csak közepesen ismert (3-as fokozat az 5-ös skálán), de véleményem szerint a 38 alkalommal észlelt rendszert már jobban is ismerhetnénk. Hiába, esetünkben nyilván sok a fóka, és kevés az eszkimó. Az utolsó profi méréssel szinkronban a ludányhalászi megfigyelés a következő: "Sárga-kék, nagyon szoros, PA 310-es pár. Szépen, jó réssel válnak el az alig eltérő tagok. Szép a színkontraszt." Végül zárjuk a cikket Aitken 1594. kettősével, amely elsősorban a társ halványságával okoz gondot: "A legkeményebb pár eddig ma este. Fehér főcsillag mellett nagyon eltérő és jó szoros, halvány társ. PA 140. Nagyon zavaró a közeli fényes csillag ÉNy-on." (Ez utóbbi a SAO 28238 9m-s csillag 2,7' távolságban.)
Bízunk abban, hogy az új cikksorozattal sikerül kedvet ébreszteni a szokásosnál nehezebb kettőscsillagok megfigyeléséhez. Véleményeket, javaslatokat az észlelő és a szerző egyaránt köszönettel fogad. A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.
2000.03.27. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/5