A Barnard-csillag és szomszédai

A Meteor 1995. novemberi számában jelent meg írásom a Nyílcsillag saját­mozgásának észle­léséről. A közben eltelt három évet elegendő időnek gondoltam ahhoz, hogy ismételten távcsővégre kerítsem. A korábbival azonos módszert alkalmazva, a három refe­rencia­csillaghoz viszo­nyított 1991-es helyzethez képest 10,5"/év deklináció irányú elmozdulást állapítottam meg (a csillag majdnem pontosan északi irányba mozog, ezért néztem csak ezt). Az eredmény természe­tesen sokkal jobban közelít a profi mérésekhez, mint az első kísérletnél, mivel nagyobb szög­távolság esetén kisebb az amatőr mérésből adódó hiba. A közeli "kísérő" becsült pozíciója (PA=30^o, S=90") alapján adódó érték kevésbé pontos, és igazolja azt az előző cikkben leírt feltéte­lezésemet, hogy a leggondosabb látómezőrajz sem lenne elegendő a csillag saját­mozgásának számszerű meghatározásához.

Amint látható, a mostani észlelés önmagában kevés lenne egy önálló cikkhez, de a kapcsolódó megfi­gyeléseket természe­tesen nem emiatt végeztem. Kettőscsillag észlelőként érthetően a környékbeli párokra gondoltam legelőször.

A WDS-ben három híján kereken 100 bejegyzést fémjelez E. E. Barnard neve. Kevesen ismerik, és feltehetőleg még a BC-nél is kevesebben észlelték a közkedvelt gamma And általa felfedezett D komponensét, melynek fényessége mindössze 15^m. Mint kettős, BAR 1 néven van kata­logi­zálva a béta And, melynek mindhárom távoli kísérője 12^m-nál halványabb. Ez a két példa is mutatja, hogy a Barnard által kata­logi­zált kettősök nem igazán amatőr objektumok. Az észlelési lista össze­állításakor meglepetéssel láttam, hogy a Nyílcsillag közelében is van egy BAR kettős! A paraméterek (PA=69^o, S=145", 8,9^m-10,7^m) alapján először arra gondoltam, hogy a pár főcsillaga maga a Nyílcsillag; sajnos a további adatok és a távcsöves megfi­gyelés alapján csak azt lehet biztosan megállapítani, hogy nem ez a helyzet.

Az alábbiakban az 1995-ös cikkben közölt jelöléseket használom (4 = SAO 122963 = BD +04^o3560, 5 = BD +04^o3562). A koordináta és a DM azonosító alapján az ábra 4. sz. csillaga Barnard kettőse, azonban a GSC felvételein egy 13,1^m-s csillag van tőle 55"-re és egy 14,8^m-s 90" távolságban. Ez talán perdöntő a WDS katalógussal szemben még annak tuda­tában is, hogy a GSC és a WDS nem azonos fényességi skálát használ. Az 5. sz. csillagot aug. 26-án észlelve, a 9,5^m körüli csillag mellett közeli társ nem látszott. 2'-3' távolságban PA 80 felé 10,5^m-s, kb. 10"-cel közelebb PA 55-60 felé 11^m-s, PA 30 felé kb. 70%-kal távolabb szintén 10^m-s csillagok láthatók. Ilyen jellegű kísérő van még 2-3. A Guide számítógép program által mutatott kép megegyezik a látottakkal, ami alapján valószínűsítem, hogy ez lehetett a Barnard által feljegyzett kettős. A WDS szerint a BAR kettősről 3 mérés készült a század elején, alkal­masint nem azono­sítási probléma, hanem érdektelensége miatt. A terület vizsgálata közben felje­gyeztem még az ábrán A-val jelzett csillagpárt: halvány, 30" szög­távolságú kettős 11^m/12^m fényességekkel, PA 200^o-kal.

Aki könnyebb és szebb kettőstrófeára vágyik, a Nyílcsillagtól 2^o38'-cel délre és 20'-cel keletre találja a STF 2252 triót. Ezt egy szoros (3,8") főpár és egy nyílt, 94"-re lévő azonos fényességű komponens alkotja: 90-szeres nagyítással tökéletesen észlelhető volt.

Végezetül megemlíteném - bár nem hiszem, hogy ebből bármikor is probléma adódna -, hogy a Guide 6.0-s verziója két Barnard csillagot mutat: mivel a GSC és a Hipparcos projekt végre­hajtásakor a csillag pozíciója jelentősen különbözött, az automatikus feldol­gozás két egymástól független objektumként kezelte.

1998.09.10. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1998/11