Az amatőrcsillagász megengedheti magának, hogy a csillagászat minden témakörébe belekóstoljon, amellett, hogy egy-két területen lehetőségeitől függően magasabb színvonalú munkát végez. Amiről jelen cikkben írni szeretnék, nem egy önálló témakör, csupán egy csillag a sok közül - ám nem akármilyen!
A csillagászattal komolyabban ismerkedők előbb-utóbb hallanak a legnagyobb sajátmozgású csillagról, a Barnard nevét viselő "nyílcsillagról". Tekintsük át néhány mondatban - a tudományosság igényét meg sem közelítve - egy csillag mozgását. Egy megfelelő vonatkoztatási (koordináta) rendszerben a csillag helyváltoztatását a térbeli sebességnek nevezett vektormennyiséggel jellemezhetjük. Ennek iránya tetszőleges, nagysága a néhány száz kilométert nem haladja meg másodpercenként. A térbeli sebesség látóirányú (radiális) és erre merőleges érintőirányú (tangenciális) komponensekre bontható. Ez utóbbi eredményezi az állócsillagok vizuálisan megfigyelhető lassú pozícióváltozását, melyet sajátmozgásnak nevezünk. Mértéke megadásának egyik formája az ívmásodperc/év (néha ívmásodperc/évszázad) mennyiség és az elmozdulás pozíciószöge. Másik igen gyakori, az alkalmazott koordináta rendszer szerinti két komponensre bontás, így például a sajátmozgás rektaszcenzió illetve deklináció irányú összetevőinek értéke, a megfelelő mértékegységben (s/év ill. "/év). A sajátmozgás nagysága a tangenciális sebességen kívül a csillag távolságától is függ, és azzal fordítottan arányos. A fentieket meggondolva magától értetődő, hogy a legnagyobb sajátmozgású csillagokat a szomszédságunkban levők között kell keresnünk. És valóban: a Barnard-csillag a második legközelebbi. 5,9 fényév, azaz 1,8 pc távolságra, az Ophiuchus csillagkép irányában helyezkedik el. Mivel a legközelebbi csillagrendszer, az alfa Centauri deklinációja -60°, ezért a Barnard-csillag a hazánkból látható legközelebbi csillag. 9,5m-s fényessége folytán kis távcsövekkel is könnyen észlelhető. Koordinátái RA= 17h 56min, D= +4°36' (1970), színképtípusa M5V, végül sajátmozgása 10,3"/év, majdnem pontosan északi irányban (PA 355).
A magamfajta amatőr számára kihívás a Barnard-csillag azonosítása és elmozdulásának észlelése környezetéhez viszonyítva. Ehhez az első lépést 1982. 09. 17-én 18:15 UT-kor tettem meg: az osztott körökön beállítva a fenti óraszög és deklináció értékét, a 90x-es nagyítású, 27' nagyságú látómezőt gondosan lerajzoltam, kb. 10m fényességhatárig. Semmiféle komolyabb térképem, katalógusom nem lévén, gyanútlanul és bizakodva vártam az idő múlását. Őszintén szólva kissé el is felejtkeztem a dologról, amíg Berente Béla barátom jóvoltából birtokába nem jutottam a Sky Atlas 2000.0 másolatának, melynek 15. lapján egy kinagyított részlet a Barnard-csillag útját ábrázolja. Ennek segítségével - legnagyobb sajnálatomra - megállapítottam, hogy korábbi munkám "célt tévesztett"; a Barnard-csillag a lerajzolt LM-n kívül maradt 2'-3'-cel. A mellényúlás okát nagy valószínűséggel a precesszió és az osztott körök beállítása körül lehetne keresendő.
Amikor a fiaskóra fény derült, a Barnard-csillag éppen nem volt megfigyelésre kedvező helyzetben, ezért a feladat néhány évre ismét feledésbe merült. Azonban ekkorra már világossá vált előttem, hogy egy egyszerű LM rajz - ha mégoly nagy gondossággal készül is - csak igen nagy szerencse mellett teszi lehetővé a néhányszor 10"-es elmozdulás egyértelmű megállapítását, ezért más módszerhez folyamodtam. 1991-ben már boldog Uranometria-tulajdonos voltam. Augusztus 16-án kora este ráállva a területre, a nyílcsillag pozíciója környékén két 9,5m fényességű pontocska jöhetett szóba, egymástól 26s távolságra, közel azonos deklináción. (A látómezővázlatokon 1-es ill. 2-es számmal jelölve.)
| A bal oldali LM rajz | Látómező rajzok | A jobb oldali LM rajz | ||
|---|---|---|---|---|
|
(1. ábra) 1991.08.16-án készült 45x-ös nagyítással, a LM nagysága 58'. A pozíciómérés 1991.08.17-én készült 75x-ös nagyítású szálkeresztes okulárral. |
 |
(2. ábra) 1995.07.21-én készült 90x-es nagyítással, a LM nagysága 27'. Pozíciómérés mint korábban. |
||
| Mindkét észlelés 20 cm-es Newton reflektorral történt. | ||||
Szálkeresztes okulárommal mindkettő helyzetét megmértem a LM egyik fényes csillagához viszonyítva (ennek koordinátáit az Uranometriából határoztam meg), és az így kapott koordináták alapján megállapítottam, hogy az 1. számú (a keletebbi) a Barnard-csillag. Másnap, 19:40 UT-kor került sor a konkrét észlelésre, ami három részből állt. Először egy gondos látómezővázlat készült, leginkább a rend kedvéért (1. ábra), majd a 75x-ös nagyítású szálkeresztes okulárral a három legközelebbi, 8,5m körüli fényességű csillag a LM-vázlatokon jelölésük 3, 4, ill. 5) és a Barnard-csillag deklináció-különbségeit állapítottam meg. Ez az egyszerűsítés azért volt megengedhető, mert a közel D-É irányú sajátmozgás rektaszcenzióban csak 8%-a a deklinációban észlelhetőnek, ami mérési módszerem hibahatárán belül esik. A mérési eredmények az 1. táblázatban láthatóak. Végül a fentebb említett szerencsének köszönhetően feljegyzésre került egy kísérő csillag is: PA 15 irányban, kb. 145" távolsággal, fényessége 10,0m-10,5m.
| Csillag sorszáma | SAO | 1991,63 | 1995,55 | |||
| Szálkereszt egység | ívperc | Szálkereszt egység | ívperc | Elmozdulás " | ||
| 3. | 122955 | D 3,27 | 12,96 | D 3,1 | 12,4 | É 33,6 |
| 4. | 122963 | É 3,4 | 13,6 | É 3,55 | 14,2 | É 36 |
| 5. | - | É 3,1 | 12,4 | É 3,2 | 12,8 | É 24 |
1. táblázat. A Barnard-csillag
távolsága az összehasonlító csillagoktól
A nagy nap 1995.07.21-én következett el. 20:15 UT-kor megismételtem a négy évvel korábbi észlelést. Az új LM vázlatot a 2. ábra mutatja, a deklinációkülönbségek a táblázatban olvashatók. A "kísérőt" most PA 20° és 100" látszó szögtávolsággal becsültem.
Az észlelések 15 mm fókusztávolságú szálkeresztes okulárral történtek, amely 20 cm-es Newton távcsövemmel 75x-ös nagyítást ad. A szálkereszt egy osztásának 48" a látószöge, míg egy egység 240"-nek felel meg. Az így meghatározott szögértékek pontosságát ±10"-re becsülöm. Ez egy kicsit rosszabb is lehet halvány csillagok esetén, tekintettel arra, hogy beépített szálkereszt megvilágítással nem rendelkezem. Viszont nyílt párok esetében, tapasztalatom szerint, a sima látótérben történő szögtávolság-becslés hibája - még gyakorlott észlelőnél is - a fentinek többszöröse is lehet.
A megfigyelés eredményét az alábbiak szerint összegezhetem: a mért három deklinációkülönbség-változás (l. a táblázat utolsó oszlopát) átlaga 31,2", amely szerint műD= 7,95"/év. A "kísérő" helyzete kb. 45"-cel változott, ami 11,6"-es évi elmozdulást jelent. Azt hiszem, hogy a fenti eredmény számszerűsége még amatőr szinten sem tekinthető túl dícséretesnek.
A Barnard-csillag sajátmozgásának észlelése 2000-2009 között a kísérő segítségével igen egyszerű lesz. Bár a két csillag szögtávolsága ebben az időszakban nem változik drasztikusan (a minimális távolság kb. 40" lesz, a két saját észlelés alapján!), a pozíciószög 40°-ról 130°-ra nő, feltételezve, hogy a szomszéd csillagnak nincs számottevő sajátmozgása!
A hasonló érdeklődésű amatőröknek sikeres és kellemes Barnard-csillag észlelést kívánok!
1995.07.28. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1995/11