Kettőscsillagok az NGC 1502 Cam nyílthalmazban

Még kezdő kettős­észlelő koromban hallottam Újvárosy Antitól egy viccesnek szánt megjegy­zést: "A nyílthalmaz, az igen, abban jó sok kettőst lehet észlelni". Ekkor, a Szentmártoni Béla által össze­állított, 360 kettőst tartalmazó "kis RDC" boldog birtokosaként álmomban sem gondoltam, hogy valamikor számítógépes katalógus lesz az íróasztalomon. De történt: nemrégen a WDS "lapozgatása" közben megakadt a szemem sok azonos koordinátán: nem kevesebb, mint 23 bejegyzés található a 04078+6220 (2000) pozíciónál, az NGC 1502 területére vonat­kozóan. Kíváncsi lettem, mit látok ebből saját 20 centis Newton távcsövemmel.

Mindenekelőtt néhány szót szólnék a kettős­csillag észlelés lényegéről, az egymáshoz közeli csillagok helyzetének meghatározásáról, mivel ebben a speciális esetben ennek külön jelentősége van.

Legpontosabb a - profiknak rendelkezésére álló - különféle szerkezetű mikro­méter használata. A másik véglet a minden segédeszköz nélküli pozíci­ószög és szög­távolság becslés, amely ugyan sok gyakorlattal fejleszthető, mégis meglepő pontat­lanságokat eredményezhet. Ez néhány komponens esetén használatos. Sok csillag esetén, egyiktől a másikig lépve a becslés hibái összeadódnának; másrészt egy gondos(!) LM rajzról PA értékeket még talán, de szögpercen belüli távolságokat meghatározni nem hiszem hogy túlzottan sikeres vállalkozás lenne.

A két módszer közti középutat jómagam egy szálkeresztes okulár használatával véltem megta­lálni. Ennek is lehet egy pontosabb és egy kevésbé pontos alkalmazása. Az első esetben stopper­órával mérhetjük a két csillag rekta­különbségét, a szálkereszt ismert osztása segítségével a dekli­különbséget (ekvato­riális szerelés és tájolt szálkereszt szükséges, óragép nem kell). A második esetben a tájolt szálkereszt az égi irányok látómezőbe "rajzolásával" a PA, osztásával a szög­távolság megál­la­pítását segíti meglepően hatásosan.

A viszonylag sok megfi­gyelésre szánt csillag miatt a második módszert válasz­tottam az észle­léshez, amely 1996. 08. 21-én UT 20:40 - 23:00 között zajlott le (S=6, T=4).

A nyílthalmazt, mint mély-ég objektumot 90-szeres nagyítással a követke­zőképpen írtam le: A NY a centrumában levő fényes, széles STF 485 kettőssel magára vonja a figyelmet. Ezzel a nagyítással legfinomabb párja a STF 484 kb. 5"-es párja, tökéletesen bontva. A halmaz viszonylag laza, nem túl gazdag - a 8' átmérőjű területen 13^m-ig 24 csillagot láttam. Ebből 13 a pontosan K-Ny fekvésű, 4'x1' területen helyezkedik el.

A területről 90x-es nagyítással egy 27' átmérőjű látómező rajzot készítettem kb. 10^m fényesség­határral, majd a 6'-es centrális vidékről ugyanezzel a nagyítással, de természe­tesen nagyobb méret­aránnyal egy másik vázlatot, amelyen minden látható csillagot igyekeztem feltüntetni. A csillagokat beszámoz­tam, az egyedi helyzet­meghatározás hivatkozásához. Az erede­tileg tervezett, beszámozott csillagok nem mindegyike került "bemérésre"; ez okozza a számozás foghíjasságát.

A 48" osztású, 63-szoros nagyítást adó szálke­resztes okulárral 14 csillagpár, 140-szeres nagyítással további 2 pár, összesen 17 csillag pozícióját becsültem meg. A kapott adatokat milli­méter­papiron ábrázolva a távcső mellett készült rajztól jóval valóság­hűbbet, pontosabbat kaptam (1. ábra). A számszerű értékek a 2. táblázatban olvashatóak.

Komponensek Saját (S"-PA) WDS (S"-PA) -------------------------------------- A-B 20-320 17,9-304 B-C 55-275 54,2-269 C-D 25-160 22,6-154 D-E (HZG) 4-140 5,4-132 * B-E (STF) 25-335 19,6-333 A-G 100-205 16,1-205 A-S (S=J) 130- 75 138,8- 77 J-K 18-235 16,9-227 J-13 50-270 (49 -266) 13-14 5-200 5,6-215 A-16 (36- 60) 49 - 64 A-7 120-255 - 7-8 50- 15 - A-9 200-180 - B-24 270-320 - B-26 480-270 - 25-26 45-220 - * Az E komponens csak EL-sal látszik, kb. 13m fényes. A zárójeles pozíciók a saját esetben utólag, LM vázlatról meghatározott, a WDS esetében másik adatból számított értékeket jeleznek.

2. táblázat

A WDS-ben szereplő adatokat az 1. táblázat tartalmazza. Mivel a katalógus korábbi publikált mérések lényegileg korri­gálatlan gyűjteménye, a jelen esetben az adatokat bizonyos rugalmas­sággal kell és lehet értelmezni.

A 23 bejegyzés összesen 96 mérést reprezentál, amelyből 41 a STF 485 AB főpárra vonat­kozik. Az első mérés dátumát nézve azt mondhatjuk, hogy a W.Struve által észlelt 484. és 485 sz. rendszerek egyaránt 3-3 komponensből állnak: ezek a C-D-E, illetve A-B-NN betűkkel jelöltek (azonosít­hatóak). Még a múlt században jöttek ezekhez a Q és S kompo­nensek. 1902-ben Holmes mért feltünőbb csillag­párokat, de a katalo­gizálást E.Hertzsprung (HZG jel) terjesztette ki jelentősen. G. Salukvadze 1961-es mérése a rendel­kezésre álló adatok alapján nem azono­sítható, az utolsó HZG bejegy­zéshez hasonlóan. Az észlelés és a többi adat alapján valószínűsíthető, hogy a HZG A-E szög­távolsága 157,2" helyett 57,2"; az alatta levő sorban a HZG A-G szög­távolsága 16,1" helyett 116,1". A HZG C-E pozíci­ószöge 180 fokkal tér el.

Halványsága ill. főpárhoz való közelsége miatt az F, P, Q és R kompo­nenseket nem észleltem.

A kép teljessé tételéhez - a GUIDE csillagászati szoftver alapján -, a fényesebb csillagokra vonatkozóan az alábbi kiegészítést tehetjük: az A komponens NSV 1458 jelű feltételezett változó (0,05^m ampl.). A B komponens az SZ Cam jelű Algol típusú változó (7,0^m-7,29^m); a STF 485 jelzésű fő párt gyakran ezzel a változónévvel illetik. Az E komponens szintén feltéte­lezett változócsillag, jelölése NSV 1457.

Befejezésül köszönetemet fejezem ki a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillag­vizs­gáló Intézetének az amatőr­csilla­gászati tevékeny­ségemet jelentősen segítő csilla­gászati adatbázisok rendel­kezésre bocsátásáért.

1996.11.02. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1997/2