Baillaud-kettősök nyomában

Érdekes momentum, hogy csak most kerül sor az első francia kettős­csillagfelfedező csillagászra sorozatomban, pedig az utóbbi évtizedekben a franciaországi Nizza obszervatóriuma a hagyo­mányos kettősészlelés egyik fellegvára. René Baillaud csillagász családból származott. Apja, Eduard Benjamin Baillaud a párizsi és Toulouse-i csillagvizsgálókban dolgozott, és bár kettős­felfedező névkódja van (BAM), ezzel a WDS 78100 bejegyzése között nem találkozunk. Bátyja, Jules a csillagászat más területe iránt érdeklődött: nevét kisbolygó és egy holdkráter viseli. René 1885. november 10-én született Toulouse-ban, és többek között a fentebb említett nizzai csillagvizsgálóban is dolgozott. Sajnos szakmai munkájáról a bonni egyetem Astro szerverén talált állomány nem közöl információt, ezért nem sejtem, hogy mi volt az indítéka az ilyen értelemben példa nélkül álló válogatásnak: a WDS 1993 BAL párja a -3^o- +5^o paralell­körök által határolt egyenlítői sávban helyezkedik el, ami a magyarországi észlelők számára egyébként kényelmes megfi­gyelési pozíciót jelent. A jelen esetben a feldolgozó katalógusok egyikével állunk szemben, amit önmagában az is bizonyít, hogy több mint 840 bejegyzés első mérése múlt századi, melyeknek R. Baillaud már életkorából következően sem lehetett felfede­zője, sőt, mivel ezek tekintélyes része csak egyetlen méréssel rendelkezik, ő még újra sem mérte, csak felhasználta a céljának megfelelő egyes rendszerek adatait. A kollekció 472 csillaga rendelkezik a híres Bonner Durchmusterung azonosító jelével, igaz, ezek mind a halványabbak közül valók. A főcsillagok átlagfényessége 10,36^m, a társaké 11,14^m, az átlagos szög­távolság 11,9". Worley vizuális binary katalógusában BAL kettős nem található. Ezek alapján állíthatjuk, hogy a Baillaud által katalogizált kettősök egy 15-20 cm-es távcső számára ideális programot jelenthetnek, és mivel a róluk végzett észlelések átlagos száma 1,25, a kommersz paraméterek ellenére joggal számíthatunk néhány érdekes meglepetésre. Az már az amatőrmunka örök dilemmája, hogy megfi­gyeléseink mire használhatók, bár talán az egyre szaporodó CCD-k új megvilágításba helyezhetik ezt a kérdést.

Célzatos keresés hiányában ezidáig a BAL névjelű párok közül csak 17-ről végeztem megfi­gyelést, és a fentebb írtak alapján megmagyarázható, hogy már jóval túl voltam a kétezredik kettősészlelésemen, amikor az első távcsővégre került bő tíz évvel ezelőtt: ez a BAL 769 volt a Monocerosban. Az osztott körrel nem rendelkező észlelőknek jó kiindulás a konstelláció delta jelű csillaga, amelytől pontosan DNy-i irányban fél fokra található. Az Uranometriában kettősnek jelzett objektumot később az IDS segítségével sikerült azonosítani. A megszokott 90-szeres nagyítással egyértelműen, de nagyon nehezen látszott a társ a 8,5^m-s főcsillag mellett, viszont könnyű PA 220 irányban 35"-40"-re egy 9,5^m-s kísérő. A 220x-os nagyítást a légkör nem engedte, de 140-szeressel már jól észlelhető a 10,5^m-s társ kb. 6"-7"-re PA 75 felé. Ennél a párnál máris merül fel kérdés: az egyetlen, 1893-ban végzett mérés, valamint a 60 fényév távolságban lévő főcsillag Tycho programban mért saját­mozgása alapján a szög­távolságnak növekednie kellene, szemben az én becslésemmel. Akit érdekelnek a katalogizálatlan párok, az a BAL 769-től ÉÉNy 8'-re megkereshet egy laza triót, melynek harmadik komponense - halványsága miatt - jó eget igényel; főcsillaga a SAO 134276.

Szintén kata­lógus­adat ismerete nélkül jegyeztem fel egy "többescsillagot" a Sas csillagképben, a STF 2532 megfi­gyelését követően. Az utóbbitól PA 280 felé 25'-re van egy 7^m-s csillag; az összekötő vonal 40%-ánál egy halvány, széles párt vettem észre 66x-ossal (egyenlő, PA 350, 25"-28"). A 220x-os nagyítás további tagokat mutatott: PA 300 irányban 18"-20"-re (C) és PA 190 felé 60"-re (D). Mindegyik csillagocska 10^m-11^m körüli fényességű. A WDS alapján megállapítható, hogy Baillaud 1992 számon a két egymáshoz legközelebb elhe­lyezkedő kompo­nenst katalogizálta, melyeket én B és C betűkkel jelöltem.

1997 februárjában, már WDS adatokkal felfegy­verkezve több BAL párt is észleltem. A Bika csillagképben a BAL 1635 66-szoros nagyítással nehezen volt észrevehető a LM fényes csillagai között (1. ábra). A 90x sokat javított a 10"-es, halvány pár látványán; pozíci­ószögére 90 fokot becsültem. A BAL 658 egyértelműen könnyebb volt, szélesebb is, fényesebb is; PA 100 felé 3,5'-re egy 9^m-s azonosító csillagot is feljegyeztem. Úgy vélem, hogy a WDS'84-ben fennálló 8'-es koor­dinátahiba senkinél sem hiúsítja meg az azonosítást. A BAL 1260 sem okozott problémát: az előzőnél fényesebb és szoro­sabb (10"-12") kettős szembetűnő volt (90x). Egy héttel később délebbi csillagképek kerültek sorra. A Cetben - egy Aitken-párral Barlowval, nagy nagyítással történt sikertelen próbálkozás után - észlelt BAL 2110 142-szeressel is elég nehéznek mutat­kozott: kb. 10"-es, 10,2^m/11^m fényességű pár 205 fokos becsült PA-val. Megkeresésénél felhasználhatjuk az alfa Ceti narancs­sárga színű, fényes csillagot, amelytől északi irányban, 15' távolságra helyezkedik el. Megemlítem még a BAL 2604-et is: 66-szoros nagyítással szép, halvány, egyenlő pár PA 195^o/15^o-kal, 15" szög­távolsággal. Tőle délre, 1/4 fokra egy katalo­gizálatlan, nyílt pár látható. Szintén a Cet csillagképben, de 1997 utolsóelőtti estéjén - miután 7 éves unokámnak megmutattam három bolygót - észleltem többek között a BAL 1257 jelű kettőst: "90x: finom, standard szög­távolságú halvány pár. Ezzel a nagyítással nem könnyű. Fényességek 9,5^m és 10,5^m, PA 260 (255). PA 320 felé 12'-15'-re fényesebb csillag."

Éppen egy évvel ezelőtt, a Barnard csillag saját­mozgás-ellenőrzése után, a Kígyótartó csillag­képben is összeakadtam egy említésre méltó Baillaud-párral, mégpedig az 1495 sorszámúval. Ez egyike a negatívan észlelt pároknak, igaz, a közepes seeing vagy egyéb ok miatt csak 90-szeres nagyítással próbálkoztam. Az adott helyen egy 10'-es "lapos háztető" alakzat van, amelynek koordináta szerint a nyugati csillaga a fenti kettős; ezt alátámasztja, hogy a GSC-ben mint non-star objektum szerepel. A 10^m-s csillag keleti oldalán, 1,5' távolságban egy 11^m-s kísérő látható. A háztető-háromszög keleti csúcsa kicsit fényesebb csillag, és mellette EL-KL határon feltűnik egy 12^m körüli társ 10"-20" távolságban, PA 75 irányban. Ennek az anonim párnak a főcsillaga a BD +01^o3554 számú csillag, ami azt engedi feltételezni, hogy nem azonos a Baillaud által katalogizált objektummal, mivel - a koordináta eltéréstől eltekintve - ott ez a BD azonosító nincs megadva. (A koordináta szerinti objektumot Berkó Ernő szeptember 12-én különösebb probléma nélkül, a katalógus adatainak megfelelően észlelte.)

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.

1999.09.03. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1999/10