A cikksorozat második írását egy kis kitérővel kezdem, mivel a Burnham-kettősökről szóló anyag terjedelme és a Meteorban rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé, hogy az amatőr kettősészlelésben kiemelt jelentőséggel bíró katalógusokról szóljak. Nem térek ki a kettőscsillag katalógusok történetének még vázlatos áttekintésére sem, noha Aitken adta ki 1932-ben azt az addigi legnagyobb, 17 ezernél több párt tartalmazó gyüjteményt, melynek azonosítói (ADS számok) a Washingtoni Double Star Catalog (WDS) első, 1984-es kiadásában is szerepeltek. Korunk információs forradalmának ehhez a produktumához 1992-ben jutottam hozzá a Bajai Obszervatórium Alapítvány jóvoltából, sok más értékes csillagászati forrásanyaghoz hasonlóan. Mivel nem csak kettőscsillagok vannak az égen, az általános segítséget a Guide szoftverben találtam meg, amelynek 6-os verziója a Hipparcos program legfrissebb eredményeit is tartalmazva minden igényemet kielégíti. De ami ennél is fontosabb: megtalálható a CD-n a WDS 1996-os kiadása is, amely jellegében nem változott (ámbár az ADS azonosító kimaradt belőle), de oly mértékben ellenőrzésre és kiegészítésre került, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. Az magától értetődő, hogy az utóbbi 10 évben felfedezett közel 4500 pár mellett a többiek új méréseivel is frissítették az adatbázist, de sok esetben a felfedezéskori adatokat is helyesbítették; az 1900-as koordinátákat elhagyva pontosították a 2000-eseket; a komolyabb észlelőknek adott esetben azonosítási-megnevezési nehézségeket okozó sorszám nélküli párok ezreit(!) beszámozták, hogy az amatőröket kevésbé érintő fényesség és színkép adatok korszerűsítéséről ne is szóljunk. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert ma már ezekhez a profi szintű anyagokhoz méltányos áron bárki hozzájuthat, aki ennek szükségét érzi. Az írások végén elhelyezett táblázatok adatai természetesen a WDS-ből származnak, a felfedezők névrövidítései szintén az ott használtakkal egyeznek. Szeretném még felhívni a kettősészlelők figyelmét arra, hogy bár a Guide-ban a kettősöket meg lehet keresni kb. 10m-s fényességhatárig, de még ezek közül sem kapjuk vissza mindegyik kettős adatait, így a WDS más úton való használatára is szükség van.
Robert Grant Aitken 1864. december 31-én született a californiai Jacksonban. Tanulmányait az Oakland High Scool-ban, majd a William College-ben végezte 1887-ben. 1891 és 1895 között a matematika professzora az University of the Pacific egyetemen San Jose-ban. Ebben az időszakban lesz a Lick Obszervatórium csillagász asszisztense. Kettőscsillag méréseit a 12 hüvelykes refraktorral kezdte E. E. Barnard professzor útmutatása alapján, majd kihasználva a 36 hüvelykes lencse kitűnő leképezését és a kiváló észlelési körülményeket, rendszeres munkába fogott: W. J. Hussey-vel közösen 1899-ben megkezdték a BD csillagainak átvizsgálását 9m-ig és -22o declinációig. Amikor Hussey 1905-ben elhagyta az intézményt, a munkát egyedül folytatta tovább, amellyel 1915-re készült el. 1932-ben adta ki az ADS néven közismert nagy kettőscsillag katalógust, és ugyanebben az évben megkapta a Royal Astronomical Society Gold Medal díját. 1930-ban a Lick obszervatórium, öt évvel később a Berkeley igazgatója lett nyugdíjazásáig. 1951-ben halt meg.
Aitken munkássága során háromezernél több kettőscsillagot fedezett fel, W. Struvéhoz hasonlóan. Míg azonban Struve kettősei az észlelő amatőrök elsődleges célpontjai, addig az Aitken-objektumok közül szinte bármelyik megfigyelésével nyugodtan dicsekedhetünk a kollégák előtt. Ezt igazolhatom a témakörbe tartozó megfigyeléseim áttekintésével.
Az eddig végzett észlelések közül mindössze 58 tartozik a híres
csillagász nevével fémjelzettek közé. Első képviselőjüket 1982. 03. 26-án
vettem célba 20 cm-es Newton távcsövemmel, mint a Szentmártoni Béla által
vezetett AAK kezdő észlelője. Mentségemre szolgáljon, hogy megfelelő irodalom
híján csak annyit tudtam a mű
Orionisról, hogy kettős; természetesen semmiféle társat nem láttam! Papp
Sanyi barátom segítségével - aki hozzáfért Újvárosy Antal BCH-jához
- azonban hamarosan megtudtam, hogy az A 2715 jelzésű rapid binary
szögtávolsága 0,2"
, de még a Burnham által felfedezett halvány C komponens is messze meghaladta
lehetőségeimet. Ezt a próbálkozást azután követték a többiek, aminek magyarázata
a köteles optimizmuson (illetve a rendszer paramétereinek esetleges
kedvező változásán) túl az, hogy első komolyabb katalógusom a Coeli kettőskollekciója
volt, amelynek összeállítását nem amatőr szempontok vezérelték, így igen
sok Aitken párt is tartalmaz.
Egy, akkor használhatónak tetsző észlelés négy és fél évvel
később történt az A 2184-ről,
mely a Herkules csillagképben található. Mivel Berente Béla első, saját készítésű,
20 cm-es Cassegrain-távcsövével szintén észlelte, rovatvezetőként publikáltam
a Meteor 1986. októberi számában, noha mindkettőnk megfigyelése bizonytalan,
megerősítésre szoruló volt. Sajnálattal, de egyértelműen meg kell állapítani,
hogy nem neves elődünk felfedezettjét láttuk: részemről 255o irányban
kb. 45"-re láttam egy 10m-ra becsült kísérőt.
Bár a szögtávolság
és a pozíciószög növekedését a legújabb mérések is igazolják, nem annyira,
mint ahogy gondoltuk; adatai a mellékelt táblázatban olvashatók.
Kedvcsinálóként mutatok a nagyon kevés tisztán észlelt Aitken-párok közül kettőt. A perzeuszbeli A 1705 speciális érdekessége, hogy 1996. november végén, fókuszírozási céllal véletlenszerűen beállított csillag volt, így utólagos azonosítása - enyhén szólva - kellemes meglepetést okozott. A jó légköri nyugodtságnál 193-szoros nagyítással tökéletesen bontott volt a finom, halvány pár, PA 200o-kal. Bár a WDS egyenlő fényesnek mondja, én 1m különbséget becsültem a komponensek fényességében. Az érdeklődők tájékoztatására jelzem, hogy a kettős megtalálása nem jelenthet problémát, mivel a fényes 32 Per-től kb. 5'-re nyugatra található meg. Az A 1874 - amely a STF 32 App. nyílt pár főcsillaga - 1983. egyik szép nyári éjszakáján került terítékre. A nem túl szoros, de nagyon halvány kísérő még elfordított látással is nehezen volt észlelhető PA 60-70 irányban, 140-szeres nagyítással.
A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget
kívánok.
1998.12.10. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1999/1