A Scheiner-módszer áttekintése

Az ekvatoriális távcsőállványok pólusra állítása többféleképpen lehetséges. Talán a legrégibb és legpontosabb a Scheiner-módszer, ami ugyanakkor egyszerű is. Alkalmazását segítheti a módszer elvi áttekintése és értelmezése: ez ennek az írásnak a célja. Kezdjük azzal, hogy néhány tévhitet eloszlatunk, és a kevésbé lényeges körülményekre ráirányítjuk a figyelmet.

• A legnagyobb tévedés egyes leírásokban (pl. Amatőrcsillagászok kézikönyve 2006), hogy az azimutális eltérés vizsgálata közben nem szabad a délvonalat átlépni: az 1. ábra is szemléletesen bizonyítja, hogy ez nem így van.
• A magassági hiba megállapításánál elsődlegesen nem az égi egyenlítőhöz kell igazodni, hanem a 18 illetve 6 óraszögű órakörhöz.
• Nem kell föltétlenül a magassági hiba korrigálásával kezdeni; egyébként is az első, mindkét irányú beállítás után illő megismételni az ellenőrzést és finombeállítást.
• Nem szükséges óragép, de ha van, akkor megkönnyíti a munkát.
• Szálkeresztes okulár nélkülözhetetlen, de pontos kelet-nyugati tájolása nélkül is dolgozhatunk, viszont ekkor csak a szálak metszéspontját használhatjuk az elmozdulás megállapításához.
• Tudnunk kell, hogy az okulár látómezejében merre van észak és dél.

Az óratengely pólusra állítása két munkamenetből áll: először meg kell állapítani az eltérés irányát, majd a tengelykereszt helyzetét megfelelően korrigálni. Az eltérés nagysága nagy pontossággal meghatározható, de a precíz korrekció végrehajtása már a mechanika lehetőségeitől függ: ha csak kézi arrébb mozdításra van lehetőség, akkor fölösleges ívpercnél nagyobb pontosságra törekedni.

Az óratengelynek az északi égi pólustól való eltérése egy magassági (vertikális) és egy kelet-nyugati (azimutális) komponensre bontható. Az ábrák alapján jól látható, hogy a magassági hiba kelő vagy nyugvó, a K-Ny-i hiba delelő csillagok segítségével mutatható ki. A vizsgálathoz azért kell az égi egyenlítőhöz minél közelebbi csillagot választani, mert ez adja azonos idő alatt a legnagyobb látható eltérést.

1. ábra

Az óratengely K-Ny-i hibájának megértéséhez tekintsük az 1. ábrát, amely azt az esetet mutatja, amikor a tengely pólus felé néző vége nyugat felé tér el. (Az ábrákon a csillag útja folyamatos, a távcsőé szaggatott vonallal van jelölve.) Ekkor a távcső által leírt ívek delelés előtt laposabbak, delelés után meredekebbek a csillagok pályájánál, azaz a beállított csillag mindig északi irányban mozdul el a szálkereszthez képest. Viszont nem ezt a tényt kell memorizálni, hanem a távcső és a csillag által leírt félkörök helyzetét elképzelve magunk következtetjük ki azt, hogyha a tengely nyugatra áll, a távcső íve a követésnél a csillag alá megy. Tehát ha a csillag a szálkereszthez viszonyítva északi irányba megy, akkor a tengelyünk nyugat felé tér el, ezért nem találgatással igazítunk rajta, hanem tudatosan fordítjuk az óramutató járásának megfelelően keleti irányba. A szükséges fordítás mértékét már az ismételt ellenőrzések mutatják meg.

2. ábra

A magassági eltérés megértése egyszerűbb. Ha a tengely laposan, a pólus alá néz, akkor a távcső ívei a horizonthoz képest meredekebbek, követésnél tehát a csillag keleten déli irányban mozdul el. Ha a nyugati horizontra jobb a kilátásunk, akkor ott fordított a helyzet, a csillag északi irányba mozog. (2. ábra)

A vertikális szabályozást a horizontálishoz képest két tényező módosítja. Egyik a bevezetőben említett megfelelő csillag kiválasztása. A pólushiba K-Ny-i komponense 18 és 6 (É-K és É-Ny pontokon átmenő) óraszögű főköröknél nem befolyásolja a csillag útját, ezért akár magasabb deklinációjú csillagot is választhatunk, de természetesen igaz, hogy az égi egyenlítőtől távolodva azonos idő alatt kisebb lesz a csillag elmozdulása a pólushiba következményeként. A másik tényező, a légköri refrakció figyelembe vételével kell kompromisszumot kötni. Ehhez jó tudni, hogy miközben a vizsgálathoz használt csillag 10 fokos horizont feletti magasságról 13 fokra emelkedik (az egyenlítőn 15 perc), a refrakció deklináció irányú hatása mintegy 45 ívmásodperccel lesz kevesebb, tehát látszólag ennyivel kerül a csillag délebbre. Ugyanitt 30 perc alatt a változás kb. 72 ívmásodperc. Természetesen ha nagyobb pontosságra törekszünk, akkor ezt a hatást számításba lehet illetve kell venni.

2011.06.15. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2011/7-8