A Lyra epszilonjától délre...

Berkó Ernő - és személyem szerény - munkásságának március hónapi Internetre kerülését követően lapunk főszerkesz­tője és a Kettős­csillag Szakcsoport vezetője azzal a megtisztelő kéréssel fordult hozzám, hogy a beküldött észleléseket ismertető rovat mellett írásaimmal több-kevesebb rendszeres­séggel továbbra is próbáljam szolgálni a kettős­csillagok világa iránt fokozot­tabban érdeklődő amatőrök igényeit, aminek új formában szeretnék is eleget tenni. A tervek szerint nem közölnénk nagyobb mennyi­ségű észlelést táblázatos formában sem, hanem változat­lanul Ernő megfi­gyeléseire támaszkodva néhány, valamilyen szempontból érdekes rendszer részle­tesebb bemutatására kerülne sor.

A nyári éjszakák kis méretű, de legfénye­sebb csillaga, a Vega révén közismert csillagképe a Lant, latin nevén Lyra. A Vegától keletre található a "Lyra epszilonja"-ként emlegetett négyes rendszer, ami az amatőr távcsövek egyik felbon­tóképesség-vizsgáló tesztobjektuma, valamint a csilla­gászati bemuta­tások látványos többszörös rendszere. Sokan rendsze­resen felkeresik, és talán nem is sejtik, hogy a közvetlen szomszéd­ságban érdekes "rokonságra" találhatnak. Az ε Lyrae két párja W. Struve kata­lógu­sában a 2382. és 2383. sorszámot kapta; micsoda véletlen, hogy tőlük fél fokkal délre és kissé keletre van a STF 2392, ettől további 55'-cel délre a STF 2393 azono­sítójú többszörös csillag! Nyilván­tartásom szerint eddig nem szere­peltek a Meteorban, sőt Berkó Ernőnél is háromezer páron túl, tavaly nyáron kerültek csak távcső- illetve kameravégre.

A STF 2392-t egy szoros pár és egy távolabbi harmadik komponens alkotja. A főcsillag 9,25^m fényességű, jele BD +39^o3517, legújabban HIP 92005. Helye­sebben szólva ezen a számon az AB pár értendő, de nagyobb baj az, hogy a minket érdeklő további adatok sajnos messze elmaradnak a katalógus átlagos pontos­ságától. A csillagok távolságát meghatározó parallaxis negatív(!), a saját­mozgás értékek hibája nagyobb, mint a névleges érték. Ez utóbbi terén nincs más lehetőségünk, mint hogy elfogadjuk a 2000-ben kiadott Tycho-2 katalógus legfrissebb adatait: rektasz­cenzióban 2,7 mas/év, deklinációban -7,2 mas/év. Igaz, ennek különösebb jelentősége a rendszer "kettős-paraméte­reinek" elemzésében nincsen, mivel (a katalógus szerint) a kompo­nensek közös saját­mozgásúak, illetve a C tag nem is szerepel a Tycho-2-ben. Struve első méréseként a WDS először 3"-et és 316 fokos pozíci­ószöget közölt 1831-es dátummal, amit a 2001-es kiadásban 2,7"-re és 317^o-ra javítottak. A Tycho-projekt során mért adatok 3,053" és 314,9^o (1991,59); Berkó Ernő 2002. 08. 17-én nyolc CCD-felvétel feldol­gozásával ezzel gyakorlatilag megegyező 2,99" (szórás 0,05") és 314,84^o (0,73^o) értékeket kapott. Hogy ezek, és a WDS 2002-es kiadásában megjelent 2001-es mérésű 3,1" és 317^o között mi okozza az eltérést, nehéz lenne kideríteni. Összességében azt mond­hatjuk, hogy az A és B - de a C tag is - egymáshoz képesti helyzete a felfedezés óta nem változott egyértelműen. A 10,46^m fényes C komponensre vonat­kozóan a Hipparcos katalógusban 92006 számon az AB-vel megegyező saját­mozgás és parallaxis adatokat találunk! Az A-C pár 1831-re megadott 23,5" és 176^o adatait az A-B-éhez hasonlóan 2001-ben helyes­bítették 23,3" és 179^o-ra; a WDS-beli 1991-es utolsó mérés 23,7" és 173^o, a 2002-es 16 CCD felvétel 23,74^" (0,07") és 173,37^o (0,26^o) jellemzőket ered­ményezett. A WDS-ben az 1996-os kiadás óta olvasható BC pár egyetlen 1985-ös mérésének 13,2"-es szög­távolsága nyilvánvaló hiba; a 11 CCD-mérés átlaga 26,1" (0,06") és 169,39^o (0,25^o). A rendszer ismertetését saját vizuális megfi­gyelésem leírásával fejezném be, amely 1994. július 24-én, közepes légköri nyugodtság mellett történt: "90x: tágan bontott, igen széles pár PA 175^o-kal, 8^m-9^m fényességgel. 140x: igen nehezen, csak egyszer-egyszer látszik a főcsillag mellett egy halvány társ PA 310^o felé; bár ha bevillan, akkor jól bontott! 220x: ez a nagyítás most sok, de kicsit pihentetett szemmel a 140-szeressel is szépen jön."

Ezután a távcsövet déli irányba mozdítva egy látómezőrajz elkészítése után a következő feljegyzés került az észlelőnaplómba: "STF 2393 Lyr, 90x: 8^m/10^m fényességű széles kettős PA 25^o-kal, a főcsillag sárgásvörös. A halvány C komponens messze-messze PA 300^o irányban, 11^m körüli lehet." A trió jóval lazább a fentebb ismertetettnél, viszont mozgalmasabb. A főpár - a STF 2392-höz hasonlóan - egy Hipparcos objektumként került kata­logi­zálásra 92007-es számon, a Bonni Durch­musterung szerinti jelzése BD+38^o3280. A főcsillag fényes­sége 7,8^m, színkép­típusa K5III. Sajnos a kompo­nensek

STF 2393 sajátmozgások és mérések

saját­mozgása vonatko­zásában csak találgatni lehet, ha a Hipparcos μ_RA=-7,33±1,41 és μ_D=-46,66±1,43 adataihoz hozzávesszük a Tycho-2 katalógus A kompo­nensre vonat­kozó -13,4±1,2 és -41,8±1,3 mas/év értékeit, valamint amiatt, hogy a WDS 2002-es kiadása a Hipparcos adatait a B tagra értelmezi; eszerint az AB szög­távolságának lassan csökkennie, a pozíci­ószögének növekedni kellene a felfedezés óta, ezzel szemben a mérések mindkét paraméter egyértelmű - az első esetében elég jelentős - növeke­dését mutatják! Árnya­lattal jobb a helyzet a 3' távolságban lévő C kompo­nensnél, ahol a helyzet­változás összhangban van a saját­mozgás adatokkal, ami a C-re vonatkozóan μ_RA=-20,4±5,8 és μ_D=+48,2±5,3 mas/év a Tycho-2 szerint (ez a kísérő 11,6^m fényessége folytán a Hipparcosban már nem szerepel, ezért más saját­mozgás adata nem közismert). Sajnos a grafikus ábrázolás elég elszomo­rító képet mutat mindkét kísérőnél: a fenti saját­mozgásból számított pozíciók, és a WDS különböző kiadásaiból származó mérések igen nagy eltérést mutatnak! (A C komponens az ábrázol­hatóság érdekében az AB pár közelébe van eltolva. Az alkal­mazott jelrendszer az előző cikksoro­zatban hasz­nálttal egyezik; akinek ez nem áll rendel­kezésre, és fontos lenne számára, az megtalál­hatja - az összes írással együtt - a követ­kező honlapon: http://csillag.bacska.hu)

A két hármas rendszerről közöljük a Berkó Ernő által készített CCD felvételeket ; keresőtérképet a hely ismertsége okán nem közlünk. Befejezésül lássuk a felhasz­nált kata­lógus­adatokat:

2003. 06. 04. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2003/7-8