A Guide bővítése

A Guide csillagászati szoftver bővítési lehetősége

A Project Pluto által készített Guide csillagászati programrendszer méltán egyike a legnépszerűbbeknek, én is már jó néhány éve használom. Mint a kettőscsillagok iránt érdeklődő amatőr, mégis szükségem volt arra, hogy igénybe vegyem a bővítési lehetőséget. Ugyanis a Guide-ban található számos katalógus mellett lehetőség van további adatbázisoknak az eredetivel egyenrangú beépítésére. Ehhez csupán két dologra van szükség: bizonyos formai követelményeket kielégítő adatállományra, és egy neki megfelelő definíciós modulra, amely egyedül vagy többedmagával egy ".TDF" (Text Definition File) kiterjesztésű állományban kell legyen. (Az egyszerűség kedvéért ezt a továbbiakban gyakran "TDF fájlnak, állománynak" nevezem, de általában egy modult értek alatta).

1. Adatállomány

A célunknak megfelelő egyszerű szövegállomány azonos szerkezetű sorait rekordoknak nevezzük, melyet a különböző adatok (mezők) alkotnak. Ilyen állományt sok esetben az Interneten készen találunk - más szerkezetű anyagok átalakításáról a munka egyedisége folytán itt nem beszélhetünk. Az viszont gyakrabban előfordulhat, hogy egy sok megabájtos állományt speciális igényünknek megfelelően leszűkítünk, amihez minimális számítógépes ismeretek elegendőek, illetve segédprogramokkal megoldhatók. Ha az eredeti adatállományhoz van TDF fájl, akkor azt (kisebb módosítással) ide is felhasználhatjuk.
A rekordok szerkezete a TDF ismertetésénél leírtakból következik.

2. Definíciós modul

Ahhoz, hogy a Guide program az adatok megfelelő megjelenítését el tudja végezni, szükség van egy pontos leírásra. Én itt csupán a minimálisan szükséges tudnivalókat ismertetem saját tapasztalataim alapján. További részletek megismeréséhez a program beépített TDF fájljainak vagy a Project Pluto honlapjának tanulmányozását tudom ajánlani.

A leírásban minden utasítást külön sorba írjunk, üres sorok tetszőleges számban lehetnek. Ugyanazon adatra szükség szerint többször is lehet hivatkozni. Szigorúan kötött sorrend nincs, de a felhasználónak is könnyebb, ha a leírásnál az áttekinthetőség céljából betart bizonyos "logikai" sorrendet. A később ismertetésre kerülő "kiírt adatok" sorrendjét a TDF-beli sorrendjük határozza meg. A sorok kulcsszóval kezdődnek, melyeket a jelen leírásban bold betűtípussal emelek ki.

A definíciós modul első sorában a

file d:\útvonal\adatfájl.név

információt adjuk meg értelem szerűen. A második sorba a

title Katalógusnév

leírás kerül. A Katalógusnév fog megjelenni abban a listában, ahol a képernyőn megjeleníteni kívánt adatállományokat választjuk ki.
Az állományt a

shown 0 # az adatállomány induláskor nem kerül megnyitásra, VAGY a
shown 1 # az adatállomány induláskor megnyitásra kerül,
# és a más helyekről is jól ismert befejezést jelentő
end

kulcsszóval fejezzük be, amire azért is szükség van, mert ezzel választjuk el a leíró modulokat egymástól.
Egyúttal megismertük a megjegyzések beírását lehetővé tevő # jelet is, amely akár a sor elején, akár a tényleges leírást követően elhelyezhető, hatása a sor végéig tart.

A továbbiakban az egyes adatok leírásánál a megfelelő kulcsszavakat kell használni, kiegészítve általában az adat rekordbeli kezdő pozíciójának (KP) és hosszának (H) megadásával, amit "formátum sztring" követhet. Pl. ha az objektum fényessége mező a 28. oszloptól a 32. oszlopig tart a rekordban, akkor 28 5 számpárt adunk meg szóközzel elválasztva egymástól, és a kulcsszótól is.

2.1. Az objektum megjelenítését leíró sorok

Bár az adatok különbözőek, nyilvánvalóan a koordináták nélkülözhetetlenek. Ezt a

RA H     KP   H
RA M    KP   H
RA S      KP   H   # illetve
de d       KP   H
de m      KP   H
de s       KP   H

sorokkal határozzuk meg.
Az idő- és ívmásodperc (esetleg idő- és ívperc adatok is) elmaradhatnak. Amennyiben bármelyikük tizedes tört alakban szerepel, akkor az egységet követő sorban

units1 N

formában adjuk meg, hogy "N" tizedesről van szó; ebből következik, hogy a tizedespontot(!) az adatállománynak nem kell tartalmazni, ami gyakran szokásos is ilyen táblázatoknál.

Jó tudni! A rektaszcenzió és deklináció tényleges értékét az egyes mennyiségek összege adja. Lássunk erre egy példát:
Az adatállományunk valamelyik rekordja a következő:
01234+5432-098.7...............
A koordinátaleíró rész az alábbi:

RA H    1   2
RA M   3   3
units1 1
RA S 11   6

Az objektum rektaszcenziója 1h 21min 45,3s lesz (23,4min-98,7s)

A koordináta epocháját pl.

epoch 2000

formában adjuk meg.
A képernyőn megjeleníteni kívánt nevet a

text KP H

formátumban adjuk meg.
Az objektum "szimbolikus jelét" is definiálnunk kell, ha a "beépített szimbólumok" között nincs megfelelő. Ezt a type kulcsszóval kell megtennünk, amit egy s után következő, egymástól pontosvesszővel elválasztott paramétersorozat követ.
Lássuk először a beépített szimbólumok listáját a megadás szerinti formátumban:

type    0    # nyílthalmaz
type    1    # gömbhalmaz
type    2    # diffúz köd
type    3    # planetáris köd
type    4    # galaxis
type    5    # OC és köd
type    6    # csillag
type    7    # háromszög szimbólum
type    8    # röntgen forrás
type    9    # rádió forrás

A saját definiálású szimbólumokat betű- és számkombinációkkal adjuk meg:

A cN; az utána következő elemek színét határozza meg (tehát többszínű szimbólumnál többször is előfordul). Az utolsóként megadott színkód határozza meg a kiírásra kerülő név színét.

A színek N kódjai
1 - v.zöld	5 - piros	9 - s.lila	14 - s.szürke
2 - v.barna	6 - barna	10 - s.zöld	15 - háttér inverze
3 - v.kék	7 - v.lila	11 - zöld
4 - sárga	8 - s.kék	13 - v.szürke

Az eX,Y,R; az adott pozíció koordinátarendszerében értendő X, Y középpontú R sugarú körvonal megadása.
Az EX,Y,R; mint az előző, csak korong (a cN; színnel kitöltött kör).
Az fN;X1,Y1;…...;XN,YN; sorozat N csúcspontú alakzat, a csúcspontok relatív koordinátáival.
Az mX,Y; az X,Y relatív koordinátájú pontra mozgást jelenti.
Az lX,Y; az "m" pozíciótól X, Y-ig vonalat húz (l (line) betű, nem 1 szám!).

Az alábbi leírás az objektum pozíciójában egy piros színű, 96 pixel nagyságú, négyágú csillagot jelenít meg, közepén 10 pixel sugarú koronggal:

type sc5;f8;-48,0;-8,8;0,48;8,8;48,0;8,-8;0,-48;-8,-8;E0,0,10;

Ha az állomány tartalmazza az objektumok látszó szögméretét, akkor a

sizx KP H

sorral érjük el a méretarányos ábrázolást, ahol az x lehet d (=fok), m (=ívperc) vagy s (=ívmásodperc) az adatállományban használt egységtől függően.
A csillagok kivételt jelentenek ez alól, mert méretük a fényességük szerint a

mag KP H

sor alapján, az egyéb beállítástól függően alakul.

Az eddig leírtak használatával tehát egy adott epochájú égi koordinátánál az objektum (méretarányos) szimbólumát tudjuk megjeleníteni a nevével együtt. További ide kapcsolódó hasznos kulcsszavakat ld. a 2.3. alatt.

2.2. Adatok megjelenítése

Két - illetve három - esetet különböztethetünk meg.
A Guide használatakor az objektum jelére kattintva egy kisebb ablakban megjelennek a fontosabb információk. Itt a fényesség adatot, az időpontnak megfelelő horizontális koordinátákat, valamint a kelés, delelés és nyugvás idejét a program automatikusan jeleníti meg, a TDF állománytól függetlenül. Az ablak "More info" gombját megnyomva pedig egy terjedelmesebb, akár több oldalnyi szöveg válik láthatóvá.
A kattintásra megjelenő egyes adatokat "~c", a bővebb információk adatait a "~r", a mindkét helyen azonos formában megjelenőket a "~b" kulcsszóval jelöljük, a sor elején kezdve, és természetesen idézőjelek nélkül. Ezt követi az adat helyének már ismert KP és H számértéke, valamint legtöbb esetben a fentebb említett formátum sztring.
Erről a következőket kell tudni:

A szöveg a speciális vezérlő karakterek kivételével változatlanul kiírásra kerül.
Lehetőség van a Guide Help állományában szereplő egyes fogalmak elérésére oly módon, hogy a szót ^caret^ karakterek közé zárjuk. Ezt - ha másért nem - az egyöntetűség kedvéért érdemes használni; az ilyen, eltérő színnel látszó szóra kattintva megjelenik a Guide vonatkozó magyarázata. Pl. a ^BD^ a Bonner Durchmusterungról ad információt. Sajnos amíg a Guide teljes magyar nyelvű kiadása meg nem jelenik, addig ennek a lehetőségnek az igénybevételéhez kénytelenek vagyunk az angol (vagy más beépített) nyelv szavait használni. Ha ezzel a segítséggel nem kívánunk élni, akkor akár magyar nyelvű szöveget is használhatunk.
A KP és H által meghatározott konkrét adatot a %s jelképezi, helyén a képernyőn az adat fog megjelenni. Amennyiben ez a vezérlőkarakter a sorban nem szerepel, akkor a kijelölt adat figyelmen kívül marad, nem kerül kijelzésre ("fiktív adatkijelölés"). Nagyon hasznos dolog, hogyha a meghatározott mezőben adat nincsen, akkor a szöveg sem jelenik meg.
Végül - akár több - soremelést a \n vezérlő karakter sztringbe helyezésével kell eszközölnünk.

Nem ritkán előfordul, hogy a rekord bizonyos mezői kódot tartalmaznak, ami "feltételes" megjelenítési lehetőséget igényel. Ezt a H=0 hossz jelzi, amit a "kódkarakterek" követnek, külön soronként írva. Lássunk erre egy példát a CCDM katalógus TDF állományából:

~r 87 0 0 ^BD^
~r 87 0 2 ^CD^
~r 87 0 4 ^CPD^
~r 87 0 6 ^AGK^2/K
~r 87 0 8 ^SAO^
.
.
.
~r 88 8 %s\n

A fenti részlet mutatja, hogy a rekord 87. pozíciójában lévő 0 kód esetén a BD, 2 kód esetén a CD sít. katalógusból származik a 88. oszlopban kezdődő 8 karakter hosszú csillagazonosító, ami az ~r kulcsszó következtében csak a "More info" ablakában jelenik meg, help elérési lehetőséggel.

2.3. További (hasznos) lehetőségek

Fontos előírás a

sort 1

, amit csak akkor alkalmazhatunk, ha az adatállomány rektaszcenzió szerint növekvő sorrendben rendezett; viszont akkor célszerű, mert jelentősen meggyorsítja a kirajzolást. A

line size nnn #rekordhossz, illetve
nlines nnnnn #rekordok száma

definíciókra föltétlen szükség van, ha a rekordokat soremelés/kocsi vissza karakterek nem különítik el egymástól, egyébként elhagyhatók. Az

offset nnnnn #eltolás

kulcsszónak akkor vesszük nagy hasznát, ha az adatállomány elején a tényleges adatok előtt egyéb szöveg található, és ha CD-n van, akkor módosításra nincs lehetőség.

A rendszerhez hozzáadott adatállományban lévő objektumokat adott esetben szeretnénk megkeresni: erre a célra szolgál a Go to menü Go to .TDF object tétele. Ennek kiválasztásakor megjelenik a katalógusok listája, melyek közül egyet kiválasztva meg kell adnunk a keresett objektum nevét. Ha ez karakter pontossággal nem egyezik az állományban levővel, "Object not found!" üzenetet kapunk. A probléma megelőzését segítik a

goto case #kis- és nagybetűk között ne legyen különbség, és a
goto spaces #többszörös szóközök

lekezelését biztosító sorok.

Végül megemlíthetem még a ritkábban szükséges

align nn

kulcsszót, ami az objektum nevének elhelyezését szabályozza a szimbólumhoz viszonyítva (az nn kódszám jelentését ki lehet kísérletezni annak, akit ez érdekel), ha a default jobbra fent elhelyezés valami okból nem felel meg. A

pref ABCD #prefix kulcsszó segítségével az ABCD állandó szöveget kiírathatjuk a név elé.

Szintén praktikus lehetőség a

label spaces

, amely a név belsejében több egymásutáni space karakter helyett csak egyet jelenít meg (pl. WDS katalógus).

A programban található TDF állományok tanulmányozásával nyílván további, adott esetben fontossággal bíró kulcsszavakat lehet találni, és használatukat megfejteni. A TDF modulok fejlesztését megkönnyíti az, hogy többfeladatos rendszerben (pl. Windows) a Guide program működése közben síma szövegszerkesztővel (!) módosított és elmentett állomány hatása azonnal, a program újraindítása nélkül érvényesül és tanulmányozható.
Megjegyzem, hogy a fentieket jómagam is alapvetően a Guide 6-os verziójában (majd később a 7-esben is) kipróbálva írtam le, ezért a más verzióknál esetleg előforduló eltérésekért "felelőséget nem vállalok".

Befejezésül ejtsünk pár szót a fentebb részletezett két állomány Guide-beli használatáról is.

Az adatállomány tetszőleges adathordozón és könyvtárban lehet, ezt a TDF első sorában megadjuk.
A TDF állomány(ok)nak a merevlemezen, a Guide könyvtárában kell lenniük.
Az Extras menü Toggle user datasets bejegyzését kiválasztva egy ablakban megjelenik a felhasználói adatállományok listája, ahol megadhatjuk, hogy mely katalógusok objektumait jelenítse meg a szoftver a képernyőn. Ennek a menüpontnak minden kiválasztásakor vizsgálatra kerülnek a TDF kiterjesztésű állományok, és moduljai 2. sorában talált címek beépülnek a listába. Természetesen a katalógusok kijelzésre választásánál érdemes kellő önmérsékletet tanúsítani, egyrészt a kép "szellőssége", de nem kevésbé a megjelenítés gyorsasága érdekében.

Annak reményében, hogy az érdeklődőket sikerült a fölöttébb hatékony Guide csillagászati program továbbfejlesztésének izgalmas útján elindítani, mindenkinek javaslom, hogy a karosszékben megismerteket lehetőség szerint a szabad ég alatt (is) hasznosítsa.

Vaskút, 2003.03.08. Nyomtatásban megjelent a Meteor 2003/9. számában, valamint a 2003-ban kiadott MCSE CD-n.