Mindenekelőtt a címhez szeretnék egy kis magyarázatot fűzni: az észlelés szót jelen esetben nem az amatőr gyakorlatban szokásos tüzetesebb megfigyelés értelmében használom, hanem az adott körülmények szerint a tágabb észrevétel, megpillantás szinonímájaként. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a cél és eredmény semmiféle tudományos hasznot nem jelent, csak érdekesség, amit véleményem szerint az amatőr megengedhet magának.
A csillagászati objektumok nappali távcsöves megkeresése régóta vonzott, és természetesen nem az alábbiakban leírtak az első próbálkozások. A január első felében tapasztalt kellemes időjárás kedvező körülményeket teremtett arra, hogy a lehetőségek szerint megfigyeljem a Vénusz látványát az alsó együttállás időszakában. A látásom gyengesége miatt nem csatlakozhatok a decemberi számban meghírdetett szabadszemes Vénusz-sarló megfigyelési programhoz, és azért gondoltam a megfigyelések önálló közlésére, mert nem illik bele a szokványos programokba, és kimondottan nappali megfigyelésekről a Meteorban elég ritkán lehet olvasni (ami persze természetes dolog!). A Vénusz mellett magától értetődően a többi bolygót is megkíséreltem távcsővégre keríteni, valamint csillagokkal is foglalkoztam, de ez utóbbi már nem ennek az írásnak a témája.
Az észlelésekhez most is 200/1120-as Newton reflektoromat használtam. Érdekes módon még csillagok esetében is azt tapasztaltam, hogy nem segít a nagy nagyítás (talán a légköri turbulencia miatt), így kiterjedt objektumok esetében fizikai okokból természetesen nem is jöhet szóba. Ezért a munka során jobbára a 63-szoros nagyítást adó szálkeresztes (48" osztású), és a 66-szoros nagyítású nagylátószögű okulárokat használtam. A 90-szeres nagyítást nem mennyisége, hanem inkább a 12,5 mm fókuszú Zeiss okulár jobb minősége miatt alkalmaztam. Viszont minden más esetnél nagyobb jelentősége volt az állvány pontos pólusraállításának és a precíz óraszög-beállításnak is, amelynek fontosságát nem részletezem; adott esetben ki-ki a saját bőrén tapasztalhatja. Nem kevésbé lényeges a koordináták ismerete: e téren az - egyébként jól hasznosítható - Csillagászati évkönyvünk kevés, én az Astronomical Almanach szoftver 5.4 verzióját használom, amely a topocentrikus koordináták teljes redukcióját is elvégzi; napjainkban letölthető a bajai ASTROBASE BBS-ről (8-as terület, AA-54.ZIP). Végül nem hagyható szó nélkül a légköri jellemzők hatása, amely bizonyos értelemben az objektumnak a Naptól való távolságával egyenrangú tényező.
Ennyi bevezetés után lássuk a megfigyeléseket, melyeket - egy kivételével - január 8-a és 18-a között végeztem.
Merkúr. A vizsgált időszakban -0,3m fényességű, elongációja 20o feletti. Január 18-án, UT 10:28-kor (T=4, 90x) pillantottam meg a könnyen látszó korongot, közepes kontrasztban az égbolttal. Az átmérő 4"-5" körüli, fázisa nehezen becsülhető, kb. 60-75% közötti, színe sárgásfehér. A keleti oldal van megvilágítva.
Vénusz. Közismert, hogy a Nap és Hold után a legfényesebb égitest. Ebből kifolyólag nappali észlelése - mondhatni - sohasem okozott problémát, így joggal bízhattam abban, hogy sikerül a bevezetőben leírt célt - észlelés az alsó együttállásnál - megvalósítani. A vizsgált időszakban a bolygó fényessége -4,2m körüli, fázisa 0,08-nál kisebb. 1997. december 23-án került az ekliptika síkja fölé, ami az együttállás idejére viszonylag kedvező ekliptikai szélességet biztosított. Az első kísérlet ebben az észlelési sorozatban január 8-án UT 13:25-kor, meglehetősen párás légkör mellett történt. (Astronomical Almanach (AA) adatok: ß=1o31', E=13,2o, fázis=0,025). A szálkeresztes okulár segítségével a sarló átmérője 65"-re, vastagság a 3"-5"-re becsülhető. A következő két megjegyzés lényegileg mindegyik észlelésre vonatkozik: érdekes jelenség, hogy az ember akaratlanul teljes kört képzel az ívhez, annak ellenére, hogy egyetlen esetben sem látszott 180o-nál nagyobbnak, azaz az irodalomban emlegetett szarvakat nem láttam nappal. Másrészt az ív észlelt vastagsága a fázis számszerű értékét nem követi, attól nagyobbnak látszik, melynek nyilván optikai okai vannak. A megvilágított ívnek az égi északi irányhoz viszonyított helyzetét az ábra összesítve mutatja, ahol igyekeztem a sarló távcsöves látványát visszaadni: a vastagság 0,067 fázisnak felel meg! Az ábrán szereplő becsült szögértékek - melyek talán az észlelés legérdekesebb eredményei - ±3o-5opontossággal értendők, azaz a nem kerek számok, tulajdonképpen átlagértékek.
Január 11-én 12:35 UT-kor 66x-os nagyítással a látvány a korábbival azonos. Január 12-én, 11:35 UT-kor a vékony, sárgásfehér, kb.60" átmérőjű sarló tökéletesen látszik, de kissé kellemetlen reflexképek kíséretében. (A későbbiekben egy 40-50 cm hosszú fotókartont is felhelyeztem a tubus elejére napellenzőnek.) Itt szeretném felhívni a figyelmét az esetleges követőimnek az elővigyázatosságra, szemünk és műszerünk épségére! A lencsés és tükrös távcsőnél természetesen a Nap helyzete, leképezése megegyezik, de reflektoroknál a tubus egy hosszú napellenzőnek megfelel, valamint elölről a tubusba nézve láthatjuk a Nap reflektált fénykúpjának alakulását. Ne a Nappal átellenes oldalról figyeljünk, mert ott jelenik meg a kép!! A Naphoz közel (10o-on belül) rendkívül nagy jelentősége van a már említett pontos koordinátáknak és pozíció beállításnak, mert az okulárba nézés közbeni állítgatásnak - csőtaszigálásról nem is beszélve! - végzetes következményei lehetnek!
13-án 13:40 UT-kor az előző napihoz hasonló a látvány, bár a rossz seeing miatt a sarló végei bizonytalanok. Sajnos, az együttállás napján, 16-án majdnem a teljes égboltot fátyolfelhőzet fedte. Az 12:10 és 13:45 UT között végzett megfigyelés eredménytelen maradt: az óragéppel hajtott távcső látómezejében a vonuló felhők között néha felsejlett az ég kékje, de a Vénuszt nem sikerült megpillantani. (AA adatok: ß=2o13', E=6,2ofázis 0,005, távolság a Földtől 0,267 CsE). Így érthető, hogy másnap, 17-én már 9:45 UT-kor a távcső mellett voltam, bár a helyzet nem volt túl biztató: a felhőzet növekedni látszott, de nem volt összefüggő. Kitartásomat siker koronázta, amikor 10:13-kor megpillanthattam a sarlót! A vékonyodó felhőzeten keresztül határozottan átvilágított a vékony ív, amely véleményem szerint ezért látszott csak kb.120 fokosnak. Meglehetős határozottsággal állítható, hogy a Nap DDK-i irányból világítja meg a planétát. A 3-4 perces szemlélés alatt kétszer tünt el a sarló, de ez az óragépes követésnek köszönhetően nem okozott problémát. Sajnos a továbbiakban romlott a helyzet: 11:30-kor és 13:00-kor a Vénusz pozíciójában fényes, fehér volt a látómező.
18-án, 10:10 UT-kor tökéletesen látszott a fényes, vékony sarló a kék háttéren (63x, 66x). 90x: sárgásfehér színű, 180o-os vibráló vékony ív. Az észlelési sorozat befejezéseként, a rossz idő elmúltával 31-én első célpontom a Vénusz volt 12:10 UT-kor. Az első meglepetést az okozta, hogy az együttállás óta eltelt két hét alatt mennyire megnőtt az elongáció; a napfény alig félhosszig világított be a tubusba. Az észrevétel 66x-os nagyítással nem okozott problémát, és úgy tűnt, mintha az ív vastagabb lenne a korábbiaknál, átmérőjét 60"-re becsültem. (AA adatok: ß=3o3', E=23,45o, fázis 0,081).
Mars. Az 1,2m fényességű, a Naptól 27 fokos távolságban elhelyezkedő vörös bolygót nem sikerült tükörvégre kapni, többszöri kísérletre sem.
Jupiter. A bolygók királya keleti kitérésben, 36o-28o-ra a Naptól, -2,0m fényességű. Január 8-a, 13:45 UT: jól látszó, kb. 35"-40" nagyátmérőjű kékesszürke ovális. A két egyenlítői sáv tökéletesen látszik PA 70/250 fekvéssel, sötétszürke színben (63x). 11-én 13:48 UT-kor alig tér el az égbolt fényességétől, bár megpillantás után csak kicsit nehéz: kékesszürke, lapult korong, sáv nem látszik (66x). 12-én 10:54 UT-kor (T=4, 66x) igen nehezen látható, alig válik el a háttértől. 18-án, 10:45 UT-kor (T=4, 90x) könnyen látszó, lapult, kékesszürkés korong; a fősávok csak nagyon bizonytalanul gyaníthatóak. 280x: homályos, kontrasztszegény kép. 66x: észrevehetően jobb, kontúrosabb kép, mint a 90x-esnél.
Szaturnusz. A 0,7m-s planéta nagy szögtávolságra van a Naptól, 11 óra (KÖZEI) tájban kel. Január 8-án 13:52 UT-kor, 63x-os nagyítással a bolygó jól látszik, bár halvány. A gyűrű nagyátmérője kb. 45", a gyűrű és korong közötti rés látható. 11-én 14:07 UT-kor (90x) alig emelkedik ki a háttérből, a gyűrűt is csak azért lehet biztosra venni, mert tudjuk, hogy van. 66-szoros nagyítással a látvány azonos.
1998.02.04. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1998/3