STTA 40 - HL 30 - HL 31

érdekes rendszer a Pleiadok nyílthalmazban

Az idei csillagászati év is a WDS katalógus és tartozékai Internetes letöltésével kezdődött nálam, aminek adatrészét már sikerült feldol­gozni és beépíteni a PCCSONY-nak nevezett nyilván­tartó rendszerembe. Szerencsére csökkenő mennyiségben, de még mindig adódnak benne fejtörést okozó esetek, amelyek közül az elsőt mindjárt közre is adom az alábbiakban.

A Fiastyúk alakzatától, pontosabban Alcyone nevű csillagától fél fokkal északkeletre van a címben jelzett rendszer, amelynek főpárja a szabad­szemes határon éppen túl van, de majd' másfél ívperces szög­távolsága folytán könnyen lehetséges, hogy binokulárral arra nézelődő amatőröknek fel is tűnik. STTA 40 kettősneve arra utal, hogy Otto Struve katalógusának függelékében, Appendixében kapott helyet. A tagok a Bonni általános csillag­katalógusban BD +23^o 561 ill. 560 számon találhatók meg. A Pleiadok tagjaként viszonylag közeli, 3-400 fényév távolságban elhe­lyezkedő csillagokról lévén szó, a jelentősebb saját­mozgású kettősöket tartalmazó Luyten katalógusban a WDS 2004-es kiadása szerint LDS 6116 néven szerepel, bár elsősorban szög­távolsága okán a mérési adat pontossága megkér­dőjelezhető (a WDS további kiadásaiból ki is hagyták ezt az 1960-as mérést tartalmazó bejegyzést).
A WDS első két kiadásában, és elődjében, az IDS-ben csak Otto Struve párja szerepelt. Az összes kettős­mérés összegyűjtését célul kitűző Charles Worley és munkatársai a Webb Society Kettőscsillag szekciójának körleveléből előbb értesültek az angol amatőr­csillagász, K. M. Sturdy 1986-os felfede­zéseiről, mint Hall XIX. századvégi méréseiről, így STU 2 BC és CD néven további két párral bővült a rendszer 2000-től. A CD betűjelzés téves volt, amit 2003-ban BD-re korrigáltak.

Mindenesetre a Pleiadoknak a szakcsillagászok által sok mindenre kiterjedő vizsgálata lehet egyik oka annak, hogy a fenti pár környezetében fél tucatnyi halványabb csillag pozícióját mérte meg Asaph Hall; ő a WDS gazdája, a Washingtoni Tengerészeti Obszer­vatórium igazgatója is volt, és számos kettős­csillag észlelés mellett a Mars két holdjának felfedezése tette ismertté a nevét. Hall mérései az A komponenst főcsillagnak véve HL 31, a B tagra vonatkozóan HL 30 néven kerültek nyilván­tartásba. WDS azonosítójuk 03494+2423, illetve 03493+2424, és 2003-tól olvashatók a jeles kollekcióban. Míg a HL 30 ekkori AB, AC stb. jelzése követke­zetesnek mondható, addig a HL 31 AE, AF stb. betűzésére bajosan lehet ésszerű magyarázatot találni.

Az STTA 40 és környezete (Guide térkép, észak lent)

C	323
D	215
E	199
F	931
G	996
H	250
(X)I	918

A 2007-es rendezés során a HL 30 és HL 31 nevű párokat az Otto Struve főpár alá rendelték, így WDS azonosítójuk egységesen 03494+2423 lett, és a kompo­nenseket sorban latin nagybetűkkel látták el; mivel Hall mérései korábbiak voltak Sturdyénál, a két STU pár nevét megváltoztatták.
Maradt azonban egy kisebb és egy nagyobb hiányosság.
Az AD bejegyzésnél a főcsillag fényességeként a B tagét tüntették fel.
Az AF és BF pároknál viszont a paraméterek a társ esetében nem ugyanarra a csillagra mutatnak: a térkép­részleten F betűvel az AF bejegyzésnek megfelelőt jelöltem, a B F-jét pedig X-szel. A teljesség kedvéért a mellékelt táblázatban felsorolom a Hall-féle kísérők GSC számait; a zónaszám mindegyiknél 1804. A 2008. január 1-jén élő kettősadatok a korábbi cikkekben alkalmazott módon tekinthetők meg.

Kiegészítés:

Ez év márciusában a fenti észrevételeket eljuttattuk a WDS gondozójának, Mason úrnak, aki azonnal magáévá tette a problémát, és néhány nappal később meg is jelent a katalógus javított változata az Interneten.
A második eset volt az egyszerűbb: a BF pár F komponensének betűjele I-re módosult.
Az AD pár hibájára vonatkozóan első látásra meglepő megoldás született: a főcsillag a B tag lett, és társa egy újabb, halvány csillag, amely H betűjelet kapott. Jobban belegondolva az eredeti HL 30-as jelölés volt a meghatározó ennél a választásnál, de szerény véleményem szerint a korábbi hibás betűzés következménye lehet, hogy a pár utolsó, 2000-es mérése valójában mégis az AD komponensekre vonatkozik: a Guide szoftver szerint 2000-ben a BH pár tagjai 147,5" távolságban voltak PA 272,7^o iránnyal, míg az AD tagjai 140,8" és PA 276,9^o-ra: a katalógus adataival összevetve megállapítható, hogy az gyakorlatilag az AD paramétereivel egyezik meg.
A második keretben megjelenő katalógusadatokat - az esetleges keveredések elkerülése érdekében - hagytam a január 1-jei állapotnak megfelelően, viszont a betűjel-GSC szám táblázatba felvettem az új H tagot, és az új I betűjelet is. Ezen túlmenően a H tag miatt alább egy új, nyugati irányban kissé szélesített, a módosított betűjeleket tartalmazó Guide-térkép is az érdeklődők rendelkezésére áll.

Vaskút, 2008. január. 14.