Honlapomon nézelődve lehetetlen nem észrevenni, hogy kedvenc témám a csillagok sajátmozgása. Ha ez a jelenség nem létezne - ami nyilvánvaló fizikai képtelenség! - akkor az egymás körül keringő, ún. binary csillagokat könnyű lenne azonosítani, tekintettel arra, hogy esetükben fordulna elő a paraméterek változása. Node térjünk vissza a fölösleges eszmefuttatásról a tények mezejére! A távoli - nem feltétlenül halvány - csillagok sajátmozgása elhanyagolható, míg a közelebbieknél nem ritka 100 mas/év sebesség a kettősmérések eltelt két évszázada alatt azt eredményezi, hogy helyük 20 ívmásodperccel megváltozik, aminek detektálása egyértelmű.
Ezen rendszerek egyike az Aitken által ADS 8100 néven katalogizált érdekes többszörös csillag. A WDS-ben 11152+7329 azonosító alatt négy komponensre vonatkozó mérési adatokat találunk. Az alábbi táblázatban felsorolom a számunkra legfontosabb jellemzőiket.
| Komponens | HIP | BD | Fényesség | Távolság | sm RA | sm D |
| fényév | mas/év | mas/év | ||||
| A | 54952 | +74o456 | 7,75 | 48 | -402 | 110 |
| B | 54976 | +74o456a | 8,23 | 1620 | 1,8 | -0,9 |
| C | - | - | 11,2 | - | -404 | 112 |
| D | - | - | 10,2 | - | - | - |
A rendszer főpárja az AB, amely Wilhelm Struve katalógusa alapján STF 1516 néven ismert, de az időbeli változást bemutató ábrán látható, hogy 1790-ből származó - feltehetően Herschel által végzett - mérése is van. A halvány C csillagot Otto Struve fedezte fel és mérte 1858-ban, míg a rendszer legfiatalabb D tagja a Hipparcos asztrometriai műhold által vált ismertté 1991-et követően: 0,1"-es távolságban van a B komponenstől, így az amatőrök számára elérhetetlen (HDS 1603). Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a BC pár méréseit W.A.Doberck végezte.
Egy csillag sajátmozgásának kimutatása hagyományos szálmikrométerrel úgy a legegyszerűbb, ha van egy fix pontunk: ez a jelen esetben a távoli, elhanyagolható mértékben elmozduló B komponens. Az irodalomban gyakran lekicsinylően emlegetett optikai kettőség tehát ilyenkor magától értetődően szükséges (de nem elégséges) feltétel. Ugyanakkor a 150 évre visszanyúló adatok a STT 539 AC párra vonatkozóan arra engednek következtetni, hogy az A és C tagok fizikai kapcsolatban vannak egymással. Ezt a táblázatban feltüntetett alig eltérő sajátmozgás adatok is mutatják, amelyről meg kell jegyezni, hogy az első a Tycho-2, a második a WDS katalógusból származik.
Ennek a rendszernek egyik érdekessége, hogy a felfedezés óta a nagyon egyenlőtlen
AC pár a B komponens DK-i feléről átvonult az ÉNy-i oldalára, vagyis a
pozíciószög 180 fokot változott. Az 1832-es mérésből kiindulva
a főcsillag 1855-ben közelítette meg legjobban a B-t, mindössze 2,3"-re.
Érdekes trió lehetett az azt megelőző években, mivel a halvány C társ a
B másik oldalán helyezkedett el.
Merészebb - sőt teljesen jogosulatlan, az eltérő forrás miatt! - következtetéseket
levonni az AC egymáshoz viszonyított helyzetének alakulásáról. Az minden esetre
az ábrán is egyértelműen látható, hogy a C komponens 1858-as, 1895-ös és 1903-as
mérései, valamint a sajátmozgásból számított pozíciók különbözősége azonos.
A sok mért (az ábrán kereszt) és számított (az ábrán kör) pozíció közti könnyebb
eligazodás végett összekötöttem az egy időponthoz tartozó pontot a kör középpontjával:
az így kapott szögtávolságot a változócsillagászattól kölcsönzött
kifejezéssel élve O-C értéknek nevezhetjük, amit két táblázatban összesítettem.
| 1790 |
1831 |
1832 |
1973 |
1988 |
1996 |
2003 |
| 5,14 |
2,24 |
0,38 |
0,11 |
1,00 |
0,43 |
0,58 |
| (A-tól mérve) | (B-től mérve) | (A-tól mérve) | |||
| 1858 |
1895 |
1903 |
1976 |
1988 |
2003 |
| 3,99 |
3,04 |
2,93 |
0,37 |
0,33 |
0,28 |
A fenti két táblázat nagyobb korai O-C értékei valószínűleg nem a mérések pontatlanabb voltából adódnak, hanem inkább a sajátmozgások pontatlanságából, valamint azt se felejtsük el, hogy a WDS-ben található pozíciószög és szögtávolság értékek kerekítettek.
Végezetül az amatőr észlelés vonatkozásában jegyezném meg, hogy a rendszer a Draco csillagkép északnyugati sarkában, a sárkány farkánál található, cirkumpoláris területen. A szakcsillagászok folyamatosan figyelemmel kísérik: a USNO 1996-ig az AB pár 97 mérését dolgozta fel, de az AC-ről is 50-nél többet. Az MCsE Kettőscsillag Észlelő Szakcsoportja archívumában az írás szerzőjének megfigyelése az egyetlen. 1989. május 5-én készült az alábbi leírás: "STF 1516 Dra, 45x: fényes, nyílt pár PA 105o-kal, 7,5m/8,5m fényes. 220x: a 11,2m-ra jelzett komponens (STT 539) talán látszana EL-sal, de a betekintés igen nehéz. (Kényelmes észlelés 3h-4h óraszög között.)" (Az észlelés ekvatoriális szerelésű Newton távcsővel készült.) Két héttel később, közepes leképezés mellett sem látszott a halvány kísérő EL-sal.
Vaskút, 2005. március 11.