Mivel Berkó Ernő amatőrtársunk változatlan, sőt növekvő lelkesedéssel végzi a kettősméréseket CCD kamerával, arra az elhatározásra jutottam, hogy a továbbiakban a cikksorozat fő céljának ezen munka ismertetését kell tekinteni. A címet nem szükséges megváltoztatni, mivel az objektumok kiválasztásánál előnyben részesülnek a felfedezés óta, valamint az utóbbi 20 évben világszerte nem észlelt kettősök. Annál inkább helyesnek látszik ez a döntés, mert rovatvezetőnk az előző havi számban beszámolt arról az örvendetes tényről, hogy a WDS-ben megjelentek az első BKO névkódú kettőscsillagok! Azt hiszem illendő nekem is elismerésemet kifejezni, gratulálni ehhez a sikerhez. Hogy nem érdemtelenül került be Ernő barátunk a Wilhelm Struve vezette jeles társaságba, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a most ismertetésre kerülő május hónapban, mindössze négy éjszakán végzett kereken 50 méréssorozat 649 kép feldolgozásával állt össze, és hogy ez milyen nagy munka, azt igazán csak azok tudják, akik szintén minőségi CCD-felvételeket készítenek. A WDS-beli megjelenés kapcsán egyébként átnéztem a százezer bejegyzéshez közelítő katalógust, és a cca. 260 felfedező között egy magyart tudtam valószínűsíteni: Bársony M. és társai BNY jelzésével két kettőscsillag szerepel benne, 1988-as felfedezéssel. (Berkó Ernő, Kiss László és az Internet segítségével annyi plusz információt tudok közzétenni, hogy Mary Barsony és kollégái a Kitt Peaki 2,1 méteres távcsővel egy rhó Oph melletti 12'x12'-es területen infravörös források keresése közben találták a két binaryt.)
Rátérve a megfigyelések szokásos elemzésére, a táblázat első objektuma
mindjárt egy problémás eset: a WDS szerint a STF 1246 jelű fényes kettőssel
azonos pozícióban van a KRU
3 halvány, standard pár, de a terület végigvizsgálása szerint 8'-cel délebbre
található egy, a korabeli méréssel lényegében egyező kettős, melynek főcsillaga
a GSC 801 566 jelű csillag. E.C. Krügernek mindössze 5 kettőse szerepel a
WDS-ben, és közülük a KRU 8-at Jonckheere egy majd' három fokkal(!) távolabbi
párral azonosította. A STF 1246 három és fél évvel ezelőtt vizuális észlelésre
került, az este utolsó párjaként: "210x: Eltérő kettős. A tagok PA
110-es fekvéssel, standard távolságra látszanak, fehér és sárga színekkel." A
WDS-beli sajátmozgást az eddigi hivatásos mérések nem támasztják alá! Hasonló
a helyzet az AG 346 jelű párnál,
ahol a korábbi mérések 84 mas/év körüli sajátmozgást adnak meg; a Tycho-projekt
során a távoli főcsillag sajátmozgását 40-70%-os hibával tudták meghatározni.
Mivel a komponensek helyzete 88 év alatt gyakorlatilag nem változott, esetleg
cpm párról lehet szó. Egy másik AG-kettős, a 191-es sorszámú kapcsán elgondolkoztam,
hogy vajon szakmai szemmel van-e bármi értelme a kettősmérésekkel összefüggésben
a komponensek sajátmozgásáról elmélkedni? Ennél a párnál a sajátmozgás értékek
felhasználásával extrapolált pozíció az 1903-as méréstől 4,07"-cel eltér,
amint a mellékelt ábra is mutatja; a CCD-mérés időarányosan 0,41"-cel. A Tycho
adatok szerint a távoli főcsillag sajátmozgása ±2 mas/év pontossággal ismert,
igaz, a jóval közelebbi társé csak a szokásos nagy pontatlansággal:
sm(RA)=+19±29 mas/év és sm(D)=-52±28 mas/év. A teljességhez hozzátartozik,
hogy a fentiek szerinti szélső értékek esetében a társnak a mérések időpontjára
számított pozíciója közel van a mikrométeres ill. CCD-s mérési eredményekhez.
Szerencsére a HJ 530
- az ábrán jól látható módon - visszaadja hitünket a különböző vizsgálati
módszerek eredményének egyezésében. Hasonló a helyzet a HJ 2721 esetében; erről rajzot nem közlünk,
mivel a nagy szögtávolságú pár és az ehhez viszonyított kis sajátmozgás méretarányos
ábrázolása nehezen lenne tanulmányozható. Napjainkban a szögtávolság számított
növekedése 10 évenként 1,15", amit a táblázat mérési adatai is jól mutatnak.
Ugyanez az ábrázolási probléma áll fenn a KZA 67 esetében is. Ennél egyébként a főcsillag
- a KZA kettősöknél ritkán - viszonylag fényes (BD +40o2665), és
így a Hipparcos programba is bekerült; sajátmozgása +9,76 mas/év ill. -26,14
mas/év. Amennyiben a rendelkezésemre álló három mérést pontosnak vesszük,
akkor a társnak is azonos nagyságrendű, de más irányú sajátmozgást valószínűsíthetünk.
A cikksorozat korábbi részében előfordult már olyan többszörös rendszer,
ahol a komponensek közül kettő nagy, közös sajátmozgású (cpm) volt, míg a
többiek háttércsillagok. Ez a 100-150 évvel korábbi információs körülményeket
tekintve érthetően eltérő és ellentmondásos komponensjelölésekhez vezethetett,
ami napjaink katalógusszerkesztőit is komoly fejtörés elé állítja, nem szólva
a katalógust használó amatőrökről. A BU 1442 éppen egy ilyen többszörös
rendszer: a cpm főpár mellett további négy kísérőt mértek jobbára a 20. század
első harmadában, közülük a legtávolabbit (E tag) a nagy Wilhelm Sztruve dédunokája,
Georg katalogizálta (STG 6). A tagok közül Ernő csak az A-B-C-t mérte. Az
AC paraméterei a 43 évvel ezelőtti méréshez képest megdöbbentő eltérést mutatnak!
Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a főpár igen nagy, több mint 1"/év sajátmozgása,
de a fő problémát az első, 1880-as mérés hibás szögtávolsága jelenti. A WDS
1984-es, első kiadásában még 210,6" szerepelt, a későbbi kiadásokban viszont
már 110,"6 olvasható! (A hibát megírtam az U.S. Naval Observatory címére; Brian
D. Mason válaszában megköszönte a jelzést, és tájékoztatott, hogy a hibát
korrigálják.)
Így
érthető, hogy a 110,6"-130"-80,3" sorozattal első ránézésre nem lehet mit kezdeni.
A BU 1442 még egy érdekességre (hiányosságra) ráirányította a figyelmet.
A Guide a komolyabb amatőrök körében méltán a legnépszerűbb csillagászati
szoftver. Ennek egyik oka lehet az is, hogy a számos beépített katalógus
mellett a felhasználó saját kollekciókat is egyenrangúan kezelhet vele, így
például a kettőscsillagok iránt érdeklődők a rovatban már többször emlegetett CCDM-et is használhatják. A WDS-től eltérő felépítésű
és célú, kétségtelenül kiváló gyűjtemény a jelen esetben azonban növeli a
zűrzavart, mert a 2000-es pozícióban ábrázolt komponensek nagyon messze esnek
az általános katalógusok alapján képernyőre rajzolt megfelelőjüktől, és az
egymáshoz viszonyított pozíciójuk is nehezen egyeztethető a WDS adataival.
Szóval az utóbbi 10 évben fürdünk az információtengerben, de messze még a
kánaán...
Itt lehet még említést tenni a HJ 2574 esetéről. Ez a pár a Tycho-2 katalógusban
már szerepel, de a 7-es verziójú Guide nem ad meg Tycho adatokat (a 8-as verziót
nem ismerem, lehetséges, hogy az már a Tycho-2 2,5 millió csillagának adatait
is magában foglalja). Egyébként a fenti kettősnél a WDS sajátmozgás adatai
szerint a két csillag eredő mozgása majdnem pontosan egymás felé irányul,
mégpedig 0,41" mértékben 10 évente: ezt a közeledést Ernő mérése is pontosan
mutatja, a szögtávolság 0,12"-es szórása mellett (ez az adat a Meteor táblázatában
hely hiánya miatt nem szerepel, de a USNO-hoz a DSSC-ban publikálva eljut). A kettős további
érdekessége, hogy C komponensként katalogizálva van az NGC 3718 galaxis (magja).
Azért ne feledkezzünk meg teljesen a tekintélyes számú vizuális megfigyelésről sem! A szokásos táblázatban lentebb közzétett kettőscsillagok közül háromét ismertetem, a közkedvelt Cor Carolit kihagyva, amely már kétszer is szerepelt a rovatban. "STF 1702 CVn, 168x: Alig eltérő, laza pár, kék és narancs tagokkal, PA 80." "STF 3086 Boo, 168x: Sárgásfehér-kékesfehér, alig eltérő pár, a szoros-standard határon. Szépen elkülönülő, PA 270-es kettős." "KZA 38 CVn, 210x: Standardnál nyiltabb, nagyon eltérő pár. Sárga és vörös csillagok PA 300 felé."
2002.10.09. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/11