Ritkán észlelt kettősök nyomában XXI.

A korombeli amatőr­csillagászok nagyon jól emlékeznek arra, hogy 10 évvel ezelőtt még a legnagyobb optikai teleszkóp a 6 méter tükör­átmérőjű szovjet BTA (Bolsoj Tyeleszkop Azimutálnüj, Nagy Azimutális Teleszkóp) volt a Kaukázusban, ámbár az 1975-ös felavatás után három évvel cserére szorult főtükör igazolni látszott azok állás­pontját, akik válto­zatlanul az 1948-ban, a Palomar hegyen üzembe állított 5 m-es Hale teleszkópot tartották az igazinak. Ahogy a tükör­cseréről, úgy a BTA ered­ményeiről sem sokat lehetett hallani; éppen ezért nem kis megle­petést okozott, amikor Internetes böngészés közben a Speciális Asztro­fizikai Obszer­vatórium (SAO) 6 és 1 méteres telesz­kópjaival 1992-1997 között végzett kettős­méréseket ismertető cikkre bukkantam. Természe­tesen a SAO fő kutatási iránya nem ez, így érthető, hogy a BTA-val mindössze 89 (18), az 1 m-essel 21 (8) rendszert észleltek (zárójel­ben a felbon­tatlan objek­tumok száma). Az alkalmazott észlelési technika a speckle inter­fero­metria volt. A mért szög­távolságok 39-1593 mas tarto­mányba esnek, de zömmel 400 mas alatt vannak. Ezek után talán érthető a kíván­csiságom, hogy ezen objektumok közül hányról találok amatőr megfi­gyelést a nyilván­tartásomban? Sok persze nem akadt, de az alábbi cikkecske megszület­hetett belőlük.

STF 1932 binary mérések és pálya

Kezdjük a legtágabb, 1593 mas, azaz 1,593"-nek mért STF 1932-vel, amely régi ismerős: a Meteor első kettős­rovatában, az 1984. októberi számban is szerepelt. A CHR 45-ként katalo­gizált főcsillagot 1984-ben 0,3" szög­távol­sággal fedezték fel, de 1997-ben a BTA sem az A, sem a B tagot nem bontotta. Talán nem fölösleges idézni a cikk ezzel kapcsolatos megjegy­zését: a felbon­tatlanság oka lehet a 20 mas-nál kisebb távolság, a 3 magni­túdónál nagyobb fényes­ség­különb­ség, a légköri nyugta­lanság, vagy ezek kombi­nációja. Mivel a rendszert magában foglaló Corona Borealis a kellemes nyári éjszakák szép csillag­képe, a szóban forgó binary amatőr körökben sem alul­észlelt. Jómagam első teljes észlelési évemben, 1983-ban a 20 centis Newtonnal 220-szoros nagyítással gyönyörű réssel bontott fényes, fehér, egyenlő, nagyon szoros (1,3"-1,4") párként jegyeztem fel 260o-os pozíci­ószöggel. Berkó Ernő 2000 nyarán szintén a 20 centis reflek­torával figyelte meg: "158x: (AaB) Narancs­sárga-sárga, csinosan bomló, közel egyenlő pár. Szép, PA 260-as, igen szoros." A binary keringési periódusa 203 év, így nem sok híja van annak, hogy a teljes pályáról legyenek mérési adatok. A mostani években vannak a kompo­nensek látszólag egymástól legtávolabb; ezután egyenletesen csökken a szög­távolság, de 100 év múlva sem jelent nagy feladatot az észlelése még a mai amatőr eszközökkel sem.

Az előzőnél 2,5-szer szoro­sabb pár a STF 1863 az Ökörhajcsár csillag­képben. 1984. július 1-jén a szerző 280-szoros nagyítással is csak megnyúlt­ságot feltéte­lezett PA 250o felé. Egy héttel később nyugod­tabb légkörnél, azonos nagyítással érint­kező korongos kép, egy-egy pillanatra bevillanó rés volt látható; a 350-szeres nagyítás nem könnyített a látványon, de a 220-szoros tökéletes, szép képet adott érintkező korongokkal. A pozíci­ószöget ekkor 65o-ra becsültem, 0,5m fényes­ségkülönb­ség mellett. 1999 júniusában Ludány­halásziban "ritka nyugodt légkör, egy esős, felhősza­kadásos hét után. Csak lassú nyugta­lanság volt, néha zavaro­sodott meg a szép diff­rakciós kép. Később erősödött a párásság is. Próba­képpen 525x-össel is lehetett gyönyör­ködni..." A STF 1863-ról az alábbi feljegyzés született a 35,5-es Dobsonnal: "300x: Egyenlő fényes­ségű, vagy alig eltérő PA 60-as!!!, fehér-fehér nagyon szoros pár. Réssel bomlik."

72 Peg (BU 720) binary mérések és pálya

A 72 Peg kettősségét Burnham fedezte fel 1878-ban 0,4"-es szög­távolság mellett, jelzése BU 720. Fényessége és szög­távolsága folytán a 20-25 cm-es műszerek felbon­tásának vizs­gálatára ideálisnak mondható teszt­objektum, így Berente Béla 25 cm-es saját készítésű Casseg­rain-távcsövének is célpontja volt. Erről a Meteor 1987. decemberi számában be is számoltunk, de szeren­csére rendel­kezésre áll Papp Sándor kocséri vendéges­kedésének publi­kálatlan eredménye az alábbiak szerint: "72 Peg (BU 720) 25,4 C, 645x (!) = érintkező korongok, sárgás­narancs, igen szoros pár, PA 250/70." Berente Béla 1999-ben elkészült 210/2130-as Yolo távcsövének szintén egyik első észlelt objektuma volt szeptember 15-én. 318-szoros nagyítással megnyúlt diff­rakciós kép, az Airy korongok kis lefűződéssel látszanak. Egyenlő fényes­ségű narancsos­sárga csillagok PA 110o-ra. Béla bizta­tására Ernő is programba vette: "300x: Egyenlő, vagy alig eltérő fényes­ségűek a csillagok. PA 90, vagy egy picit kisebb. Mindkét csillag színe erős narancs­sárga, majdnem vöröses­sárga. Az érint­kező korongok csak időnként mutatnak rést. 420x: A rés folyamatos és stabil. A kettős valamivel könnyebb, mint a γ2 And." A szerző is próbál­kozott 20 centis Newtonjával 1984-ben közepes seeing mellett. 280-szorossal megnyúlás PA 70 felé?? A 380x-os és 510x-es nagyítások illu­zórikusak, bár a csillag­korong nem kör alakú! Amint látható, ilyen nagyon szoros kettős esetében nagy gyakor­latú észlelők pozíci­ószög becslése is eltérhet egymástól. Egyértelmű viszont a színek megál­la­pítása: az 550 fényév távol­ságban lévő rendszer tagjai ui. K4III és K5III színkép­osztályú "narancs" óriások. A 72 Peg a STF 1932-höz hasonlóan szintén a jelen években van a legnagyobb látszó szög­távolságban; a pálya excent­ricitása nem jelentős, így a távol­ságvál­tozás sem, de ebben a tarto­mányban 0,1" is sokat számít a közepes méretű amatőr­távcsövek esetében. A mellékelt ábrán látható, hogy fél periódusidő alatt a társ kb. 140o-os ívet futott be. A két ábra - melyek a USNO Double Star CD-ROM 2001-ről szár­maznak, köszönet érte a Bács-Kiskun megyei Önkor­mányzat Bajai Csillag­vizsgáló Intéze­tének - a látszó pályán kívül tartalmazza a számításhoz felhasznált méréseket is.

A fenti kettősök SAO-ban végzett mérései
RA(2000) D(2000) Kettősnév Komp. S" PA Dátum Műszer
14 38,0 +51 35 STF 1863
0,66 65,4 1997,4 BTA
15 18,3 +26 50 CHR 45 Aa - - 1997,4 BTA


STF 1932 Aa-B 1,59 257,2 1997,4 BTA
23 34,0 +31 20 BU 720
0,52 270 1994,9 1m


2002.04.30. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/6