Ritkán észlelt kettősök nyomában XX.

A cikksorozat jelen része mindössze négy kettős­csillaggal foglalkozik; ez év március 15-ének éjszakáján, az éjfél utánra dícséretesen megjavult égbolton a Sárkány és a Kis Medve csillag­képek határán kerültek CCD-s észlelésre. Lapunk megje­lenésekor nyári időszámítás szerint 22 órakor a szóbanforgó terület a Sark­csillag magas­ságában, tőle nyugatra helyez­kedik el, de mivel cirkum­poláris objek­tumokról van szó, az észak felé jó kilátással rendel­kezők az év bármely szakában próbál­kozhatnak észle­lésükkel.

A beszámolót az előző részben már közölt, vizuálisan észlelt WOR 7 jelű kettőssel kezdeném. Ernő minden igye­kezete dacára csak az akkori lapzárta után néhány nappal sikerült távcsővégre kapnia ezt a rendszert. A felvétel alapján számított para­méterek a már említett, a főcsillag saját­mozgásából adódó változásnak megfe­lelnek, de nagyon érdekes módon, a SIDONIe adatbázis WDS-nél több tizedes­jegyre megadott adatai alapján a társnak is egyértelmű, 18 mas/év saját­mozgása mutatkozik, ami a mellékelt ábra skálája folytán sajnos csak sejthető.

A vizuális észlelőkre gondolva a WOR 7 a társ halvány­sága miatt igen kemény dió, de a továbbiak már nem okoz­hatnak különösebb gondot. A STF 2302 egy standard/széles trió. A főpárnál a felfe­dezés óta eltelt 170 év alatt nincs érdemi változás, sőt a C komponens saját­mozgása is megegyezik a főcsilla­géval, legalábbis a Tycho mérések szerint (a WDS-ben a rekta irányú komponens keletre, míg a Tychonál nyugatra mutat!). A B tagnak a Guideban nincs használ­ható adata, de a fentiek alapján joggal feltéte­lezhető a rendszer közös saját­mozgása (cpm). A TDT 598 és a WFC 190 kettősök a WDS katalógus legújabb kiadásába kerültek bele. Az utóbbi névkód a Washington Fundamental Catalog-ot takarja, amely a USNO három észlelési módszere (vizuális mikro­méteres, foto­grafikus és speckle inter­fero­metrikus) közül a középső feldol­gozásának eredménye; a WDS-ben 247 bejegy­zéssel szerepel.

A Hipparcos- és Tycho-programok szép számmal gyara­pították a kettős­csillagok mennyiségét is. A Tycho feldol­gozás olyannyira, hogy a TDS (TychoDouble Stars) 1-től 9999-ig terjedő számtar­tománya nem volt elegendő, ezért a számozás TDT 1-től folytatódott, és a 2001-es kiadásban 4315-ig jutott el, ami az egy évvel korábbi kiadáshoz viszo­nyítva 13080 új párt jelent. A 14300 Tycho kettős átlagos szög­távolsága 1,2", így ebből a szemszögből is érthető, hogy a most észlelt TDT 598 Ernő első Tycho rendszere. Főcsillagára a WDS 55 mas/év saját­mozgást ad meg, a társra viszont nincs adat, ezért a para­méterek változása nem számít­ható; az eltérést magya­rázza az is, hogy a 2"-es szög­távolság Ernő műszer­együt­tesének mérés­határa közelében van, amit a szeparáció 11%-os standard szórása is jelez, ám ez szám­szerűen csak 0,22".

2002.04.12. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/5