Ritkán észlelt kettősök nyomában XIX.

Charles Edmund Worley (1935-1997)

1935. május 22-én született Iowa államban, Iowa City-ben, majd felnőtt koráig Des Moines-ben élt, ahol apja orvos volt. Kilenc éves korában kezdett érdeklődni a csilla­gászat iránt. Amatőr csilla­gászként első munkája több mint tízezer meteor észlelése volt az American Meteor Society számára. A csilla­gászat iránti komoly vonzalma folytán beírat­kozott a Swarthmore College-be, ahol részt vett a parallaxis programban. Itt találkozott élete másik nagy szerel­mével, fele­ségével, Jane-nel. Matema­tikában megkapta a B.A.-t a San Jose State College-től 1959-ben. 1959-től 1961-ig mint kutató csillagász dolgozott a Lick Obser­vatory-ban Kalifor­niában, ahol a USNO kettős­csillag észlelési programjában vett részt. Az U.S. Naval Obser­vatory-ba érkezése után (1961) kiterjedt kettős­csillag észlelési programot folytatott. Részt vett a műszer­fejlesz­tésekben és a kata­logi­zálásban is. Ő maga a második legter­mékenyebb megfigyelő volt a kettős­csillagok mérése terén, egy személyre vonatkozóan. Hamarosan a világ legis­mertebb kettős­csillag észlelő csillagászai között tartották számon.

Worley 1965-ben rendszerezte a Lick Obszervatóriumból az USNO-hoz átkerült IDS kettős­csillag adatbázist, ami az ő gondozásában széleskörű adat­forrássá vált, és úgy ismert, mint az IAU nemzetközi kettős­csillag adatbázisa. A szak­irodalom gondos tanul­mányo­zásával és a világ kettős­csillag észle­lőivel folytatott intenzív levele­zéssel folyamatosan korsze­rűsítette az adat­bázist, 290400 észlelést adva hozzá a meglévő 179000-hez; az eredeti 64000 bejegyzés számát további 17100-zal növelte. Az utolsó három évben kiter­jesztette a már Washington Double Star Catalogue (WDS)-ként ismert adatbázis hatókörét és használ­hatóságát, pontos foto­metriai adatokkal, javított színkép­típusokkal és megha­tározási infor­mációkkal kiegészítve azt. A munka 1996-ban lett teljes, és elérhető az Interneten is. A WDS kiegészítése jelenleg is folyik további 15000 Hipparcos kata­lógus­beli kettős­csillaggal. Naponta érkeznek információ kérések a WDS-sel kapcsolatban a világ legkülön­bözőbb részein élő csilla­gászoktól.

William Finsen és később Wulff Heintz közre­működésével Worley szerkesz­tette a Catalogs of Orbits of Visual Binary Stars-t, amelynek legutolsó kiadása 1983-ban jelent meg. Halála pilla­natáig egy újabb kiadáson dolgozott.

Worley tudományos munkásságáért 1994-ben megkapta a Naval Observatory Simon Newcomb díját. 1991-ben megválasz­tották az IAU 26. bizott­ságának (több­szörös- és kettős­csillagok) alelnökévé, majd 1994-ben elnökévé.

Tagja volt az IAU 5. bizottságának, az American Astronomical Society-nek, a Royal Astro­nomical Society-nek is. Hasonlóan aktív támogatója volt az amatőr­csillagász közös­ségnek: cikkek sorozatát publikálta a Sky and Telescope-ban, és vezette az "Observers Handbook" kettős­csillag szekcióját.

Worley pályafutása alatt az USNO filar mikro­méterével több, mint 40 000 kettős­csillag mérést végzett az északi és a déli félgömbön. 1990-ben kapott egy speckle inter­fero­métert, amivel számot­tevően javult a mérések pontossága. Az utolsó hét évben vezetésével jelentősen fejlődött a műszer- és szoftver­állomány, melynek eredménye­képpen az USNO a világon a második a speckle inter­fero­méterrel végzett kettős­csillag észle­lésekben. Worley igazgatósága alatt több mint 9200 mérés készült a speckle inter­fero­méterrel 1100 kettősről, egészen 0,2 ívmásodperc szög­távolságig, amely a 26"-es refraktor elméleti felbontási határa. Jelenleg a speckle inter­fero­métert a Hipparcos kérdéses csilla­gainak vizsgálatára használják a McDonald 2,1 m-es Otto Struve telesz­kópjával párhuzamosan. Worley-t különösen érdekelte a Naphoz közeli csillagok keresése; ebben első 39 új hideg csillag felfede­zésével. 1954-től 1997-ig 75 tanulmánya jelent meg elsőd­legesen a kettős­csillagok téma­körében, és számos előadást tartott különféle találkozókon.

Emlékezzünk rá kedvenc idézetével, amely Paul Couteau: Observing Visual Double Stars c. könyvében található: "Ne felejtsük el, hogy az a csillagász, aki éppen egy kettős­csillag tökéletes képét tanulmányozza, olyan, mint egy vadállat, amely éppen befalja zsák­mányát. Ne zavarjuk őt semmilyen ürüggyel. Hagyjuk őt békén."

http://ad.usno.navy.mil/wds/history/worley.html                         fordította: Berente Béla

A Worley-kettősökről

Tapasztalatom szerint Charles Worley neve a magyar kettős­észlelő amatőrök körében nem közismert; jómagam a fentebb említett Binary katalógus kapcsán hallottam róla először. Megjegy­zendő, hogy a legújabb, ötödik kiadás 1465 pálya adataival 2001-ben megjelent, és természe­tesen Worley neve is ott szerepel a szerzők között. Nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy halála után másfél hónappal a 7011. sz. kisbolygó az Ő nevét kapta meg. A magam részéről helyesnek tartom, hogy a fenti nekrológ Meteor-beli közlésével megem­lékez­zünk róla.

Bár sok kettős­mérést végzett, a WOR névkóddal "csak" 41 bejegyzést találunk a WDS-ben. A párok szög­távolság, fényesség stb. tekin­tetében igen külön­bözőek, "kistáv­csöves" objektum 1-2 ha akad közöttük. Worley kettősei közül Berkó Ernő ötöt észlelt pozitívan; a Herkules-beli WOR 39-nek megfelelő párt az adott környéken nem sikerült találnia 35,5 cm-es reflek­torával. A legszo­rosabb pár egy hármas rendszerhez tartozik: "A 1209 Del (AB) 300x: Első ránézésre is sűrű, kusza rendszer. Az AB nagyon eltérő, fehér-narancs, PA 320-as. Igen szoros, és a halvány társ is nehezen jön. WOR 33 (Aa) 420x: A főcsillag nagyon nehéz. Megnyúlt és aszim­metrikus. Időnként mutat nyolcas alakot némi fényes­ség­eltéréssel. Színkülönbség nem látszik. PA 130, vagy picit kevesebb. A B taggal nem átellenes irányban, hanem ~15^o-kal kelet felé irányul a fekvése." Szűkszavúbb a leírás a Leo-beli WOR 20-ról, amely egy februári éjszaka utolsóként észlelt kettőse volt. 263-szoros nagyítással fehér, alig eltérő, halvány tagok alkotják. Nehéz, de réssel bomlik PA 300^o-kal.

1999 egy rendkívüli nyugodtságú nyári éjszakáján, több komoly trófea mellett a Sárkány csillag­képben került távcsővégre a WOR 7. 420-szorossal sárga és vörös színű, standard, de nagyon eltérő fényességű pár PA 240^o-kal. Csak a "távcső ütögetése" után tűnik fel a halvány társ, de így már egyér­telműen lehetett pozíci­ószöget becsülni. A főcsil­lagnak jelentős saját­mozgása van ÉÉNy irányban; a pár szög­távolsága nő(!), pozíci­ószöge csökken. Mozgal­masabb rendszer a WOR 1, melyről 1999 szeptem­berében vizuális, az elmúlt év novem­berében CCD-s észlelés történt. Az első alkalommal Ludány­halásziban "Ágasvár-szintű ég" volt az átlát­szóságot tekintve, viszont annál rosszabb seeinggel társulva. 300-szoros nagyítással a sárga főcsillag mellett PA 320 felé nagyon halvány, laza társ látszott. PA 240 felé kissé közelebb egy szintén nagyon halvány csillag észlelhető. CCD-vel már jól értékel­hető, pontos ered­mény született: S=26,1", PA=326,2^o a kata­lógus­beli pár, és a vizu­álisan már említett közelebbi csillagnál S=10", PA=237,6^o. Mivel a főcsil­lagnak rektasz­cenzióban +259 mas/év, dekli­nációban -450 mas/év a saját­mozgása, a felfe­dezéskor közeli társától jelentősen eltávo­lodott, és az árnyalattal fényesebb GSC 3281 861 sz. csillagot köze­lítette meg. Mint az ilyen nagy saját­mozgású csillagok esetében előfordul, a Guide itt is okoz némi kalamajkát a HIP 9867 sz. csillag képer­nyőre rajzo­lásával, ami feltehetően azonos a WOR 1 főcsillagával.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!

2002.03.14.  Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/4