Ritkán észlelt kettősök nyomában

Ritkán észlelt kettősök nyomában XVI.

Az Andromeda csillagkép a nagyjából egy vonalba eső három-négy fényes csillagával korunk racionális gondolkodású embereiben nehezen kelthetné a mondabeli leláncolt királylány képzetét. Sokkal inkább ismert a közelsége folytán leglátványosabb galaxisról, a Nagy Andromeda-ködről (M 31). A cikksorozat jelen részében a csillagképnek az M 31-től nyugatra eső, mintegy két fok széles sávjában észlelt kettőseiből válogattam, java részben kis-közepes műszerekkel is észlelhetőket. A terület elérhetőségével sem lehet probléma, hiszen lapunk megjelenésének időpontjában este a zenit közelében található.

A csillagászok szokásos gyakorlata, hogy egy hosszabb időszak alatt felfedezett új objektumokat utólag lajstromozzák, gyakran a rektaszcenzió sorrendjében, 0 órától kezdve, ami a kettőscsillagok esetében is fennáll. Mivel a jelenlegi válogatás erről a részről történik, több 1. sorszámot viselő pár kerülhet ismertetésre; ezekre Berkó Ernő megkülönböztetett figyelmet fordított, így majd' 200 felfedező első objektumát észlelte az utóbbi két és fél év alatt. A jelen esetben nem kezdhetünk mással, mint az (északi) égbolt kettőseit elsőként szisztematikusan feltérképező Friedrich Georg Wilhelm Struve (1793-1864) német származású orosz csillagásszal, a Pulkovói Obszervatórium megalapítójával és igazgatójával, akinek 3112 kettőscsillagot tartalmazó első katalógusa 1827-ben jelent meg; a speciálisan kettősök észlelésére tervezett refraktorral végzett hatalmas munkája eredményeként lényegében 180 évre visszamenően állnak rendelkezésre pontos mérési adatok. A sorba rakásnál első helyre került STF 1 nevű pár igazi kistávcsöves objektum. 66-szoros nagyítással kényelmesen észlelhető, sárga és vörös színű, eltérő, standard pár 280 fokos pozíciószöggel. Jómagam 1985 nyarán észleltem 90-szeressel, mint könnyű, jelentéktelen, 10" körüli párt 8,5^m/9,5^m fényességgel, PA 290^o-kal, két 7^m-7,5^m-s csillagtól 15'-re keletre. A SEI 1 "halvány, standard, alig eltérő vörös-narancs pár, PA 260-nal. Tőle PA 30-ra, néhány ívpercre lazább, fényesebb, fehér-narancs pár. PA 50^o (168x)". Ugyanezzel a nagyítással a HO 1 jobb pillanatokban réssel bomlik, ilyenkor PA180^o/360^oirányúnak látszik; szoros, sárga, egyenlő csillagok. Egy nagyon jó nyugodtságú nyári estén került távcsővégre a D 1 jelzésű "fehér-sárga, PA 70-es, nyílt pár (66x, 300x). A fényességek alig különböznek. 10'-cel keletre találtam rá a jelzett helytől!"

Természetesen lehetne még folytatni az "1-es" kettősök ismertetését, de inkább böngésszünk tovább a választott területen. A STF 3 tipikus W.Struve kettős: "168x: Standardnál szorosabb, eltérő, narancs-kék pár. PA 80^o." Ezt a párt a szerző is észlelte a fentebb említett estén 70-szeres nagyítással, mint 5"-6"-es, 7,5^m/8,5^m fényességű, PA 80^o-os párt, feljegyezve egy kissé fényesebb csillagot nyugat felé. Visszatérve Ernő észleléseire, két nagyon szoros párt ismertetek, amelyeket 2000 januárjában keresett fel 168-szoros nagyítást alkalmazva. A BRT 65 "PA 120/300. Egyenlő, fehér, halvány csillagok. Nehéz és nagyon szoros, de réssel bomlik." Aitken 646.sz. párja "fehér-narancs, szoros, nagyon eltérő kettős. Nehéz. PA 60^o. A társ csak nyugodtabb pillanatokban ugrik be, de akkor réssel bomlik. 210x: Jobb látvány, így inkább PA 50^o."

A washingtoni kettőscsillag katalógust folyamatosan fejlesztik, adatait frissítik, hibáit a lehetőség szerint javítják. Sajnos vannak olyan esetek is, amiket utólag már szinte lehetetlen tisztázni. A BU 997 névnek egy olyan - szerencsére rendkívül ritkán előforduló - érdekessége van, hogy a WDS legújabb kiadásában is két, egymástól fél fokra elhelyezkedő párra vonatkozik - igaz egyik esetben AB, a másikban AC komponensjelzéssel. Az érdekesebb, északi kettős 168-szoros nagyítással jókora réssel bomló, szoros, nagyon eltérő, sárga és fehér színű csillagokból áll, észlelt pozíciószöge 340^o. A közvetlenül ezután megfigyelt pár Otto Struve listájának utolsó sorszámát kapta, de 125 év precessziós hatása folytán rektaszcenziója 0 óránál nagyobbra változott. Az STT 547 AB kicsit kakukkfióka: egyrészt paraméterei alapján inkább tipikus STF-kettősnek mondható (Wilhelm Struve fia volt Otto Struve - hátha kezdők is olvassák az írást...), másfelől sem hivatásos, sem amatőr részről nem elhanyagolt. A rendszer főpárja binary, de a felfedezése óta eltelt idő alatt pályájának negyedét sem tette meg. Míg az 1955-ös számítások 350 év körüli periódust feltételeztek, 1996-ban Popović már 1550 évben határozta meg egy keringés időtartamát. Mindenesetre észlelése kellemes: a standard párt egyforma fényes, sárga színű csillagok alkotják, a becsült PA 1999. februárban 210^o/30^o. A WDS-ben további öt távoli és még távolabbi komponens szerepel, melyeket előzetes ismeret nélkül nyílván legtöbben nem méltatnak figyelemre, ahogy Ernő sem tesz róluk említést. Aki mégis megkeresné ezeket a kísérőket, annak figyelmébe ajánlom, hogy a főpárnak és a vele közös sajátmozgású (cpm) F komponensnek majdnem 1"/év mértékű sajátmozgása van, ami a katalógusokban szereplő régi mérésektől napjainkban jelentős eltérést eredményez, de sajnos egyéb ellentmondások is vannak a WDS 2000-ben is.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!

2001.09.30. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/12