Ritkán észlelt kettősök nyomában XVI.

Az Andromeda csillagkép a nagyjából egy vonalba eső három-négy fényes csillagával korunk racionális gondol­kodású embereiben nehezen kelthetné a mondabeli leláncolt király­lány képzetét. Sokkal inkább ismert a közelsége folytán leglátványosabb galaxisról, a Nagy Andromeda-ködről (M 31). A cikksorozat jelen részében a csillag­képnek az M 31-től nyugatra eső, mintegy két fok széles sávjában észlelt kettőseiből válogattam, java részben kis-közepes műszerekkel is észlel­hetőket. A terület elérhe­tőségével sem lehet probléma, hiszen lapunk megjele­nésének időpont­jában este a zenit közelében található.

A csillagászok szokásos gyakorlata, hogy egy hosszabb időszak alatt felfedezett új objektu­mokat utólag lajstro­mozzák, gyakran a rektasz­cenzió sorrend­jében, 0 órától kezdve, ami a kettős­csillagok esetében is fennáll. Mivel a jelenlegi válogatás erről a részről történik, több 1. sorszámot viselő pár kerülhet ismer­tetésre; ezekre Berkó Ernő megkülön­böztetett figyelmet fordított, így majd' 200 felfedező első objektumát észlelte az utóbbi két és fél év alatt. A jelen esetben nem kezdhetünk mással, mint az (északi) égbolt kettőseit elsőként sziszte­matikusan feltér­képező Friedrich Georg Wilhelm Struve (1793-1864) német származású orosz csilla­gásszal, a Pulkovói Obszer­vatórium megala­pítójával és igazga­tójával, akinek 3112 kettős­csillagot tartalmazó első katalógusa 1827-ben jelent meg; a speci­álisan kettősök észle­lésére tervezett refrak­torral végzett hatalmas munkája ered­ményeként lényegében 180 évre vissza­menően állnak rendel­kezésre pontos mérési adatok. A sorba rakásnál első helyre került STF 1 nevű pár igazi kistávcsöves objektum. 66-szoros nagyítással kényel­mesen észlelhető, sárga és vörös színű, eltérő, standard pár 280 fokos pozíci­ószöggel. Jómagam 1985 nyarán észleltem 90-szeressel, mint könnyű, jelen­téktelen, 10" körüli párt 8,5m/9,5m fényes­séggel, PA 290o-kal, két 7m-7,5m-s csillagtól 15'-re keletre. A SEI 1 "halvány, standard, alig eltérő vörös-narancs pár, PA 260-nal. Tőle PA 30-ra, néhány ívpercre lazább, fényesebb, fehér-narancs pár. PA 50o (168x)". Ugyanezzel a nagyítással a HO 1 jobb pilla­natokban réssel bomlik, ilyenkor PA180o/360oirányúnak látszik; szoros, sárga, egyenlő csillagok. Egy nagyon jó nyugodt­ságú nyári estén került távcsővégre a D 1 jelzésű "fehér-sárga, PA 70-es, nyílt pár (66x, 300x). A fényességek alig külön­böznek. 10'-cel keletre találtam rá a jelzett helytől!" 

Természetesen lehetne még folytatni az "1-es" kettősök ismertetését, de inkább böngésszünk tovább a választott területen. A STF 3 tipikus W.Struve kettős: "168x: Standardnál szoro­sabb, eltérő, narancs-kék pár. PA 80o." Ezt a párt a szerző is észlelte a fentebb említett estén 70-szeres nagyítással, mint 5"-6"-es, 7,5m/8,5m fényességű, PA 80o-os párt, felje­gyezve egy kissé fényesebb csillagot nyugat felé. Visszatérve Ernő észle­léseire, két nagyon szoros párt ismertetek, amelyeket 2000 január­jában keresett fel 168-szoros nagyítást alkalmazva. A BRT 65 "PA 120/300. Egyenlő, fehér, halvány csillagok. Nehéz és nagyon szoros, de réssel bomlik." Aitken 646.sz. párja "fehér-narancs, szoros, nagyon eltérő kettős. Nehéz. PA 60o. A társ csak nyugodtabb pillana­tokban ugrik be, de akkor réssel bomlik. 210x: Jobb látvány, így inkább PA 50o."

A washingtoni kettős­csillag katalógust folyamatosan fejlesztik, adatait frissítik, hibáit a lehetőség szerint javítják. Sajnos vannak olyan esetek is, amiket utólag már szinte lehetetlen tisztázni. A BU 997 névnek egy olyan - szeren­csére rendkívül ritkán előforduló - érdekessége van, hogy a WDS legújabb kiadásában is két, egymástól fél fokra elhe­lyezkedő párra vonatkozik - igaz egyik esetben AB, a másikban AC komponensjelzéssel. Az érdekesebb, északi kettős 168-szoros nagyítással jókora réssel bomló, szoros, nagyon eltérő, sárga és fehér színű csilla­gokból áll, észlelt pozíci­ószöge 340o.A másik pár neve 2002 őszén a katalógusban BU 9001-re módosítva! A közvetlenül ezután megfigyelt pár Otto Struve listájának utolsó sorszámát kapta, de 125 év precessziós hatása folytán rektasz­cenziója 0 óránál nagyobb­ra változott. Az STT 547 AB kicsit kakukkfióka: egyrészt para­méterei alapján inkább tipikus STF-kettősnek mondható (Wilhelm Struve fia volt Otto Struve - hátha kezdők is olvassák az írást...), másfelől sem hivatásos, sem amatőr részről nem elhanya­golt. A rendszer főpárja binary, de a felfe­dezése óta eltelt idő alatt pályájának negyedét sem tette meg. Míg az 1955-ös számítások 350 év körüli periódust feltéte­leztek, 1996-ban Popović már 1550 évben határozta meg egy keringés időtartamát. Minden­esetre észlelése kellemes: a standard párt egyforma fényes, sárga színű csillagok alkotják, a becsült PA 1999. februárban 210o/30o. A WDS-ben további öt távoli és még távolabbi komponens szerepel, melyeket előzetes ismeret nélkül nyílván legtöbben nem méltatnak figyelemre, ahogy Ernő sem tesz róluk említést. Aki mégis megkeresné ezeket a kísérőket, annak figyelmébe ajánlom, hogy a főpárnak és a vele közös saját­mozgású (cpm) F komponensnek majdnem 1"/év mértékű saját­mozgása van, ami a katalógusokban szereplő régi mérésektől napjainkban jelentős eltérést eredményez, de sajnos egyéb ellent­mondások is vannak a WDS 2000-ben is.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!


2001.09.30. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/12