A kellemes nyári éjszakák szép konstellációja a Tejúton déli irányba repülő Sas, latin néven Aquila. Legfényesebb csillaga, a 16 fényév távolságra lévő Altair a nyári tájéko­zódási három­szög egyik csúcsa. A nem nagyméretű csillagkép az égi egyen­lítőn helyezkedik el, így objek­tumai július-augusztus hónapokban egész éjszaka kényel­mesen megfigyel­hetők akár refrak­torokkal, akár Newton távcsővel.

A cikksorozat anyagát adó észlelőnk korai munkás­ságának eredménye a most publi­kálásra kerülő tizenegy kettős­csillag; konkrétabban 1999 augusz­tusában kerültek a 35,5-es Newton látóme­zejébe. A Sasban összesen észlelt 26 pár között ismert binary rendszer, vagy különleges érdekes­ségű objektum nincsen, de a már megszokott típusú kettős­csillagoknál a címben jelzett "ritkán észleltség" nem csak az amatőrök részéről áll fenn, amint ezt a táblázat is mutatja.

SCJ 21 (DSS 9'x5')

Bevezetésként nézzük meg H. Schjellerup egyik nyílt párját, az SCJ 21 jelzésűt. Bárkivel előfordulhat, hogy a romló légköri körülmények miatt csak egyre könnyebb kettősöket tud úgy-ahogy észlelni; ez történt a 26-ai éjszaka derekán, amikor 66-szoros nagyítással is nagyon laza, jelleg­telen párként került feljegy­zésre ez a kék és narancs színű, eltérő fényességű objek­tum. Egyetlen érde­kessége, hogy előtte nagyon halvány, standard-szoros kettős halad. Be kell vallanom, hogy ennek a párnak a bemutatását inkább az motiválja, hogy 1995.július 8-án egy hasonlóan gyöngécske éjszakán magam is becser­késztem. Ma már nem álla­pítható meg, hogy mi kész­tetett akkor egy kimon­dottan vegyes megfi­gyelés­sorozat elkövetésére, de tény, hogy az egy évvel korábbi üstökös­becsa­pódást jól láthatóan magán viselő Jupiter után a Szatur­nuszt is beállítottam, és 220-szoros nagyítással megpil­lantottam először és eleddig utoljára a külön­leges pályán mozgó Iapetust, PA 220 felé 70"-80"-re (UT 23:18). A kettősökre vissza­térve a vonuló felhők miatt(?) nem sikerült egyér­telműen észlelni a delta Aquilae távoli, halvány kísérőjét 90-szeressel. Innen északi irányban két fokra található a SCJ 21, amely előtt halad kb. 6'-re a PPM 167802 jelzésű, hasonló fényességű csillag; ennek két távoli kísérőjét is feljegyeztem. Végülis minden relatív: kis műszerrel és kis nagyítással 60" távolságú csillagok is feljegy­zésre érdemesnek (kettősnek) tűnhetnek egy amatőr számára...

Comas Sola mindössze egy bejegyzéssel dicsekedhet a WDS-ben, így kettőse természe­tesen a SOL 1 nevet viseli. "66x: PA 320!!!!. Narancs és sárga csillagok. Nagyon-nagyon laza pár. Alig eltérő fényességek. 2,5x-es távolságra, PA 300 felé távolabbi halvány csillag." Mivel a főcsillag a Tycho mérések szerint ÉK-i irányba halad 0,13"/év sebességgel a társ sokszorta kisebb mozgása mellett, az észlelt, kata­lógus­adathoz viszo­nyított pozíci­ószög csök­kenés rendben van. (A társ WDS-ben szereplő saját­mozgás adata eszerint téves.)

1999 szeptemberének elején Ágasváron volt Berkó Ernő. A harmadik estén sikerült először kettősöznie; ezen megfi­gyelésekből idéznék néhányat. "STF 2541, 210x: Sárga és kék csillagok, eltérő fényességekkel. Lazán bomló, szép, standard pár. PA 320." A 100 fényév távolságban lévő csillagoknak igen jelentős, 400 mas/év saját­mozgása van DNy felé, és bár a látszó szög­távolság a felfedezés óta eltelt 170 év alatt közel kétszeresére nőtt, az égbolton történt harmincszor nagyobb elmoz­dulásból az következik, hogy a kompo­nensek fizikai kapcso­latban vannak egymással: vagy közös saját­mozgásúak (cpm), vagy esetleg egymás körül kerin­genek (a rendszer binaryként a legújabb katalógusban nem szerepel). Rossiter egyike a legter­méke­nyebb kettős­csilla­gászoknak, de a déli félgömbön tevékeny­kedett, ezért objektumai - amelyek elég nehezek is amatőr szempontból - kevéssé ismertek nálunk. A 4638. sorszámot viselő pár "fehér-vörös, PA 190 fekvésű, nagyon eltérő, stan­dard szög­távolságú. A nagyon halvány társ nehezen jön a gyenge nyugodt­ságú égen". Talán még kevésbé kedveltek Leavenworth objektumai, amelyek közül az LV 21 jelzésű trió A-BC párja "kékesfehér és fehér csillagok laza, eltérő, nyilt kettőse. (BC) A B kompo­nens PA 280 felé szoros párt alkot egy alig eltérő sárga csillaggal. Ez is szépen bomlik. Északtól keletig három halvány csillag övezi az A-t, egyenlő térközökkel, kb. AB távolságra." Két további, nagyon szoros kettős­csillaghoz már 300-szoros nagyítást kellett alkalmazni. A BU 827 "PA 280-as, alig eltérő fényességű, nagyon szoros pár. Mindkét csillag fehér. Nehezen, de réssel bomlik." Végezetül Collins - akinek nevét szintén egyetlen kettős viseli a WDS-ben - CLS 1 jelű párja már komoly kihívás 25-30 cm átmérő alatt; a feljegyzés szerint "PA 260. Kissé eltérő kékesfehér csillagok. Bomlik, de nagyon szoros kettős."

Joggal gondolhatják az olvasók, hogy nem könnyű esetekkel fejeződik be a cikk, mivel négy Aitken-pár következik! És mivel közülük hármat az első leírásnál nem dícsérettel említett 26-i és előző hasonló egű éjszakán észlelt Ernő, kitartásáért minden elismerést megérdemel! "A 2274: PA 250. Nagyon eltérő, sárga-fehér, szoros pár. Nehéz. A halvány társat elég távol sikerült megpil­lantani a főcsillagtól, már amikor a felhők engedték. Kb. 3-4" lehet." Az A 367 csillagai a táblázat adatainak megfelelően lassan, egyen­letesen távolodnak egymástól, a pozíci­ószög csökkenése mellett. Leírása: "PA 310. Eltérő, nagyon szoros pár. A csillagok sárgák. Nagyon nehéz, mert a romló légkör miatt nem igazán lehet élesre állítani a csillagok képét. A jobb pillanatokban azért réssel bomlik. Egy kissé fényesebb csillag követi 1/2 LM-el." "A 2273: PA 140, sárga és vörös csillagok. Szoros, eltérő, nehéz pár a Hold fénye mellett. A társ csak EL-el villan be. Tegnap a felhős égen 1 órán belül 5-ször állítottam be a felhőrésekben, mégsem birtam a halvány társat meglátni." Az ismer­tetett megfi­gyelések ugyan 300-szoros nagyítással készültek, de a gyakorló amatőrök jól tudják, hogy nyugtalan légkörnél ez nem sokat segít, sőt a kép fóku­szálha­tatlan­sága könnyen kedvét szegi az észlelőnek. Szeren­csére egy korábbi alkalommal valamivel kedve­zőbb volt a helyzet: ugyan az átlát­szóság kritikán aluli volt, azaz egyik felhőrésből a másikba kellett ugrálni, de ott a seeing meglepően jó volt. 420-szoros nagyítással az A 1182 PA 290-es, kissé eltérő fényességű sárga csillagok alkotta nagyon szoros pár, de szép réssel bomlott. Sajnos a felhőrések össze­záródása hosszabb szemlélődést nem engedett. A kettős 96 évvel ezelőtti felfedezése óta változatlan helyzetű.

Mindenkinek sok sikeres és szép kettős­csillag megfi­gyelést kívánok, és hozzá - szokás szerint - 10-es seeinget!

2001.05.31. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/7-8